Ha élne anyám

Ha élne anyám

Gyermek és kislány lehetnék

Nyafoghatnék, panaszkodnék

Mindenkire; a világra

Hidegre és napsugárra

A félelmet ha érezném

Az ölelését keresném

Megvédene a világtól

A világnak száz bajától

Tekintete megnyugtatna

Keze lágyan simogatna

Mint bölcsőben a kisgyerek

Anyja hangjára szendereg

Álmodnék a tündérekkel

Kelnék édes ébredéssel

Örömöm, bajom egyaránt

A lelkét mélyen fonnák át

Szeretne ő akárhogyan

Csillogással és  koldusan

Mennyországi szép oltalma

Angyal szárnyával suhanna

Árvalányhaj szeretetek

Övét együtt sem érnék fel

Hiányát a szél susogja

A valóság sokszorozza

Ezüst haját aranyszállá

Emlék szövi szivárvánnyá

Cudar világ, irigy világ

Mért nem tartod meg az anyát

Mindig vele kéne élni

Lelkével együtt elmenni.

                     Filo-csibi.

Különleges csillag vagy

Különleges csillag vagy

Éppolyan mint te vagy, nincs a nagyvilágon

Ha széltében és hosszában is bejárod.

Azonosak vagyunk egymással – csak egyben

Isten mindnyájunkat embernek teremtett.

Földről nézve a csillagok is hasonlók

Tűz-gyöngyként csillognak a sötét égbolton

Mint miriád szentjánosbogár – szikráznak,

Ám fényességük ragyogó vagy halványabb.

Ha nem szereted magad, mért szeretne más?

Lelked búsong vonzásod fájó hiányán.

Egyéniség vagy, a hited álljon ebben,

Az emberfiát kápráztasd el éneddel!

Büszkén álld a helyed, ha magad vagy a tét

Ne hidd el hogy kóró vagy , mit elhord a szél.

Más vagy mint a többi – tükrözze is szemed

Benn a lelkedben  tűz égjen - hamu helyett.

Nézd a virágot, fát, a viruló rétet

Gyönyörű pompával ajándékoz téged.

Nem válogatja – ki szegény, ki a gazdag

Szépségét, illatát kérés nélkül kaptad.

Hűséges ebed vigyázza mozdulatod

Palotában vagy kunyhóban van otthonod

Te vagy neki a világ legjobb barátja

Szeretetét, örömét neked kínálja.

Könnyekkel halványul szemed ragyogása

Mennydörgésben hangja csitul a madárnak.

Fekete éjet az aranyló nap váltja

Bujdosik a hold is, ha a hajnalt látja.

Földünkön az ember átutazó vendég

Színed maradjon felejthetetlen emlék.

Nem délibáb – tanuld meg szeretni magad!

Róma sem épülhetett fel egy nap alatt.

Szeresd, akikért híven rajong a lelked

De magadnak tartsd fenn a legelső helyet.

Különleges csillag vagy a fénylő égen

Kit csodálni, szeretni álomszép érdem.

Büszkeséged dicső uralkodó legyen,

Empátiád más iránt nagylelkű nemes.

Ha mosolyogsz, a világ is mosolyog rád

A lényed sugárzik, átölel boldogság.                               Filo-csibi

       

Tétova tél

Tétova tél:

Január a tél dele-közepe

Nincs itt hóember, hol van őkelme?

Nem hiányzik se sapka, se kabát

Az sem lenne nagy baj, ha eladnád

Suhan langymeleg szellő-fuvallat

A rügyek még ág-ágyban nyugszanak

A nap és kék ég most ablakot kitár

Kíváncsi rügyet napfürdőzi már.

Nyit az ibolya, szerény de bátor

Virágos kelyhe kacsint imádón

Gombvirág, kankalin ébredeznek

Hisznek csábos-hamis énekeknek.

Dolmányos varjú dolmányát nyitja

Melegtől odébbáll, aztán szidja

Károg a fán:  régesrég élek már

Lesz dermedt világ, ez itt még nem nyár!

Fehér virág hívogatva csábít

Fejét lehajtja, restelli: csak ámít.

Nézzél fel az égre szépen kérlek!

Igézőn szép vagy, mert ketten néznek.

Hópelyhecske száll a szempillámra

Esőcseppek helyébe, nem hibáznak.

Ez még a tél vagy már a kikelet?

Szíve az nő, hisz azt sem ismered.

                                                                                  Filo-csibi

Ünneplő szeretet

Ünneplő szeretet

Decemberben régen egy kisded született

Felnőve – életében sok-sok csodát tett

Isten fiaként mondott szónoklatokat

Ez zavarta Heródest és főpapokat

Megkínozták, kereszthalállal sújtották.

„Feltámadott” Ő, a halállal dacolván

Emiatt isteníti őt a fél világ

Születése napját ünnepelve imád.

Hogy nemhívőknek is „karácsonya” legyen

Rendeltetett: szeretet is ünnepeljen!

(Isten bocsá’) hívőnek jó én sem vagyok

Így a  szeretet ünneplőivel tartok.

A nagy hiba – úgy sejtem  -  csak bennem lehet

Csak tamáskodok, ezzel sem értek egyet:

Mért kell kijelölni napot szeretetnek?

Nem oktalan birka, amit vezethetnek!

Amíg ezeken töprengek és mélázok

Az ajtómon fiam és kincsem-virágom

Gyönyörű kis unokám lép be kedvesen

Mosoly mindkettő szemében, köszöntenek.

Tekintetükben érzem szeretetüket

Készültem én is, vártam a  jöttüket

(Naptár szerint ma van október elseje)

Ez a nap is  a szeretetnek ünnepe.

Unokám őszinte mosolyával biztat:

„Mama, ha megnövök, majd én meggyógyítlak”

Elhiszem neki, mert a szívére bízza.

„Nagyon finom” : dicséri főztömet fiam

Mindig megtalálja lelkemhez az utat.

Ha az út görbe, Ő megtalál egy újat.

Őrangyalként vigyáz  életemre  párom

Nekem a Szentháromság:  kicsi családom

Higgye el nekem boldog és boldogtalan

Parancsolatra szeretni sosem szabad

Ne hagyjad, hogy mások  erre  rábírjanak

Szabadnak születtünk, lelkünk is ugyanaz.

Minden nap öleld meg akiket te szeretsz

Karácsonyfa alá ezt kívánom neked

Isten hogy rendelje, felé száll az óhaj

                                               Szeretet-ünnep legyen minden áldott nap

                                                                                               Filo-csibi

Kései szerelem

Kései szerelem

Fák alatt, lombok közt oson a szerelem

Megérint – ah, dehogy – ki ő nem keresem

Nem hiszem el, pedig érzem a szívemen

Kérdezem:  lehet ez betegen, öregen?

Ismerős az érzés: sok évvel ezelőtt

Csillagom állása volt ilyen kedvező.

Nem várt, és nem remélt szerelem köszönt rám

Az örökkévaló kedves volt, öröm várt.

Sok volt amit elvett, vagy sosem fizetett,

Életem alkonyán  járt nekem a jótett.

Vivát Vivaldi, a „Négy évszak” boldogít,

Lángoló szerelmem még inkább mámorít.

Az esti homályban csapong az én lelkem

Netán a szerelembe vagyok  szerelmes?

Az állomáson szómat nem azok várták

Kik érzelmem sikolyát értik és hallják.

Mert felette volt értékem az átlagnál

Köröttem lévők ezt sohasem díjazták.

A kétszer kettő öt semmiképp nem lehet

Számolásnál  a korrigálás  kér helyet.

Édes-bús borzongás fut át a testemen

Remegő kezemen, bicegő léptemen

Milyen a  külleme tudni sem akarom

Örömöm, vígságom Őhozzá aratom.

Hangod vagy alakod, kezed vagy szép szemed

Ki tudja mi az mi vonz hozzád kedvesem

Reggel és éjszaka, bármikor, bármerre

Szüntelen Ő cikáz előttem, mellettem.

Utoljára nyílik virág a szívemen

Illatos, szépszínű, tán sárga, tán veres.

Simítom, becézem, vigyázok rá szépen

Sokáig kell, hogy illatozzon még nékem.

 A hidegtől egyszer mégis elhervadna,

Illatát, bársonyát szívemben otthagyja,

Szerelem ezer és millió csodáját

Viszem majd a csillagos ég balzsamán át.

                                          Filo - csibi

Áll a bál

Áll a bál

Javában áll a bál, bálozó élvezi

Libben a szoknya, cipő a taktust veri.

Hölgyek és urak csakúgy ropják a táncot

Búsuljon bolond, a jókedv égig hág most

A zenekar gyorsít, most jön a ropogós

Az arcfesték mázol, nem fest már csak csorog

Párok a másik párt lopva szemmel tartják

Nő a barna férfit, az meg szőke csalfát.

Andalítónál a párcserét kiáltják

Ez aztán a zsongás – örömmel betartják.

Szinglinek lelke dúdolja a keserűt

Konyakos pohártól  reméli  a derűt

Eltitkolt kedvese kapaszkodik másba,

Hogy egy táncra felkérje – hiába várja.

Mereng poharába, lelkét tűz égeti,

Ha bárki felkérné, magát nem kéreti.

Engem, ha kérdeznének, adnám írásba

Kihez húzza szíve, azzal menjen táncba

A párok hűsége állja ki a próbát

Ámor küldene nekik egy örömódát.

A nagy betűs ÉLET, ha majd a tust inti

A kedvesét találja meg minden szingli

Aranyhúron játsszák neki a muzsikát

Az vigye őt táncba, kit titokban imád.

   Filo-csibi

Teringettét!

                               Teringettét!

Üvegem nem nyílik, hiába feszítem

Cipzáram elakadt, húzom és fenyítem

Gombom és gomblyukam ellenem esküdtek

Se kezem se lábam parancsot nem tűrnek.

Bolondját járatja velem ivóvizem,

Táncol a pohárban, majd a földre libeg.

Nem találja helyét, makrancos a fűzőm

A sapkámat két kézzel egyfelé űzöm.

A kanalam őrködik, nehogy elhízzak

Fele levest tányérból kell hogy megigyam

Nem tiszteli  a rúzsom  limest a számon

Szekreterben a patinás rend csak álom.

Kezemben a porcelánok polkát járnak

Azt hiszik a frányák, hogy farsangi bál van.

Papucsaim lábamat nem is szívelik

Régesrég megromlott kapcsolatuk nekik.

Lekéstem :  futóversenyre nem jegyeztek

Ha ez nem hencegés, most sétálni megyek.

Jobb lábam teszem a bal elé: haladok

Hiúság miatt ütemet nem számolok.

Bal kezem a szívemhez mindig közelállt

Sminkelésem idején nógatni nem árt.

Oktalan tárgyakkal közelharcot vívok,

Csatát ha vesztek, fehér zászlóra írom.

Bizony nem piskóta szárny nélkül repdesni

Gyávának kell görbe tükörtől ijedni

A háborút tuti, hogy én nyerem majd meg

Mert mulatság csak nekem: sikerül vagy sem.

Látom, amit látok, fény van még szememben

A csúcson áll és egyedi minden ember

Homo sapiens nem hibátlan, de csodás

Atlaszunk is ilyen, sokszínű és pompás.

                                   Teringettét!            

                                                  Filo-csibi

Mennek, mendegélnek

Mennek, mendegélnek

Mennek, mennek, mendegélnek

Hol gyorsabban, hol csak éppen

Ki nézeget jobbra-balra,

Ki pedig a célra tartva.

Márkás kocsit zárja egyik

A gazdája nem egy senki

Lépteit most szaporázza

Banki pénzét koronázza.

Magabiztos életkedvvel

Fennhéjázó tekintettel

Dobban lába az aszfalton

Úgy tűnik, hogy vele harcol.

Erre utal  kezével is:

Sebbel-lobbal meglengeti

Azt hirdeti fűnek-fának

Örvend élte világának.

Másik meg azt rebesgette

Patkóra lépett még este

Szerencséje felvirradhat

Talán holnap vagy maholnap.

Fásult arccal, ímmel-ámmal

Összehúzott nyakkal-vállal

Lógó orral, dúlva-fúlva

Patkó hírét összezúzza.

Útjuk egymást keresztezi

Mindkettő a földet lesi

Az egyik, mert zsenánt neki:

Osztálytársát „nem ismeri”.

A másik meg restelkedik,

Mert ruháját foltok fedik.

Úgy látszik, hogy ez a hiba

Rossz ruháját az nem bírja.

Az anyaföld  átkoz, morcog:

Mindkettőt én viszem-hordom

Nekem kéne szégyenkeznem,

Hogy ilyen a földi ember.

                                               Filo-csibi

Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm mondd meg bátran

Milyen napja van gazdádnak?

Van-e búja vagy öröme?

Vagy mosolyának özöne?

Homlokán számos barázda?

Mért nem rózsás most az ábra?

Szeme fénye már nem ragyog?

Mind lehulltak a csillagok?

Bőre redős vagy csak virrad?

Fényességtől a ránc illan?

Nem ártana szépíteni?

Krémje éji vagy reggeli?

Talán ez is , talán az is

Lehet, hogy a reklám hamis

Évgyűrűknek sok a száma:

Szóba hozzák, ki nem állja!

Régen volt az önfeledt-kor

Mást mutatott tükre akkor

Szép gyermekkor visszajönne

Másképp nézne most tükörbe

Szebbnek látná szemét, haját

Rubintosnak arcát, száját

Nem kellene pirosító

Szempillára nagyobbító

Tükröm, tükröm benned látom

Egész éltem és  világom

Nem ámítasz mindenáron

Örömöt, bajt elém tárod

Őszinte vagy reggel és est

Bölcsességed nem mellékes

Ami voltam, ami vagyok

Éveimet számon tartod

Minden napnak más a színe,

Más az árnya, más a fénye

Tükrözd lelkem hullámsodrát

Ha mosolygok,  mosolyogj rám!

                                            Filo-csibi

Sokan, mégis egyedül

                              Sokan, mégis egyedül

„Szörnyű az egyedüllét – ez egy őrület”

„Lármás a város – zavar a tömörület”

Felhőtlen örömödnek mindig van híja

Sokaságból magányba, onnan meg vissza

Úgy kell a barát mint szikkadt földnek zápor

Jó sorsodnak örül, balsorsodban pártol

Ám hogyha mézes szava mérget is tárol

Csalódásod nem titok, szíved bezárod.

Fortuna kincset hoz bőségszarujából

Sok ferde szem néz rád irigyen és fájón

A tehetősnek mindig sok a barátja

Mímeli  hogy szereti, simul hozzája.

Indulsz társaságba, végre egy nívós nap

Színe-java meghívott, fix a színvonal.

Mosoly az orcákon, szinte negédesek

Itt érzed jól magad, ez kell most teneked.

Ám ekkor a kevélyék csörtetnek hozzád

„Nézzed cipőmet, ez nem kínai,  hoppá!”

Kevély úr a cadillac-jét fitogtatja

Ki ilyet nem látott, a száját harapja.

Egy régi ismerős végre-valahára

Ő biztosan kérdezi, mi újság nálad?

Kaptál-e már munkát, hogy van a családod?

Érdeklődése nem terjed túl  táskádon.

Finálé van, az előadásnak vége

Hömpölyög a jónép, egymást nemkímélve

Kifelé mindenkit egyirányba tolnak

Olyan most a tömeg, mint egy nagy gombolyag

A gombolyagnak minden szála különáll

Szomorú vagy jókedvű, szeret, netán utál.

Csalódott, keserű, szívét járja bánat

El nem árulhatja azt senki fiának.

Kabátod gombolod, hideg be ne jöjjön

Megfázna a lelked is, jobb neki a börtön

Mielőbb haza, vissza a magányodba

Nem gabalyodnál bele csalódásodba

Társaság vagy egyedül, ez a dilemma

Társaság  „ad acta”, egyedül meg nulla.

Ha bölcs vagy , elfogadod mások ritmusát,

De őrzöd sajátod ütemét, dallamát.

Örülj ha egy hű társ és barát támogat

Ám szeresd magadat, ez a legfontosabb

A virág is egyedül nyílik és hervad

Bár életéhez sok-sok segítséget kap.

Szíved billentyűjén csak te tudsz játszani

Ki tudná milyenek egy csillag álmai?

Ha hiszel önmagadban, tombolhat orkán

Magabiztos fővel állsz majd a bérc ormán.

                                                           Filo-csibi

Szeretni kell

Szeretni kell!

A napfény leomló sugárhaját

Rezgő holdvilág fogyó sóhaját

Kertek, mezők mennyei illatát

Susogó lágy szellő fuvallatát

A holló ég szikrázó csillagát

Langymeleg zápor kopogó hangját

Szeresd!

Hegyek-völgyek örömtől zöld színét

Patakok csillogó tükörvízét

Bájos szivárványt, mely békét ígér

A pacsirta tavaszt hozó hírét

Fakadó rügyek édes méz-izét

Dalos madárkák zengő csivitét

Szeresd!

Pirkadó  hajnal félszeg varázsát

Örökzöld lombok hitét, imáját

Hanyatló napnak bíbor palástját

Gerlicét, ha hívogatja párját

A kis tücsök hegedű-skáláját

Sárguló ősznek gyümölcs zamatát

Szeresd!

Éledő föld duzzadó világát

Reménységgel átszőtt aranyszálát

Virágözön bódító pompáját

Hajnali harmat frissítő vágyát

Ébredő tavasz ezeregy álmát

A május szerelmes románcát.

Szeresd!

Ha vágysz  a szeretetre., hát szeress!

Ha vétek a szeretet, hát vétkezz!

Filo-csibi

Cifra palota

Cifra palota

Felragyogott a szerencse-csillag

Óriás palota cifrán csillan

Cifra annak ajtaja-ablaka

Minden zege-zuga meg udvara

Fontos, hogy a lépcsőfok legyen sok

Ház ura számolja: rengeteg fok

Bejáratot kőoroszlán védi

Minden bejövő rangját felméri

Méretes teraszon számos oszlop

Korinthosi helyett ez sajnos dór.

Kesereg ezért a büszke tulaj

Bent a giccsek sokasága ural

Mázsás csillártól a plafon dagad

Ezüst már nem, a hóbort az arany

Palota ura vigyáz kényesen,

Házába minden aranyból legyen

Trezorában van pénze, gyémántja

Örömét leli a cifraságban

Mindennél nagyobb az óhajtása:

Előkelők jöjjenek hozzája

Kalitkáját zárja azok elől

Kiknek csak szelleme előkelő

Krőzus kincsével jóhírre tett szert

Méltán elismerik odafenn ezt.

Palotának felszínes az ura

Tekintélye mégis nagy -  ez fura.

                              Filo-csibi

A hattyú dala

 A hattyú dala

Napok, netán hetek, hónapok vagy évek

Vajon mennyi itt nekem e földi élet

Bölcsesség rostája a választ kirázza

Nagy szellem számlálja, biztos nem hibázza.

Íme a varázsló tollat ad kezembe

Írjam ki magamból, ami lelkem rejte

Minden percet piedesztára emelek

Individumomat versszakokba szedem.

Mint utazó, ki a küszöbről visszalép

Néhány fontos holmit magával hozza még

Éppúgy pásztázok én is az emlékekben

Sorolom mit gondolok szépnek, nemesnek.

Kalitka zugában csendes rabmadárka

Vágyik a világba, vágyik szabadságra.

Béklyóba zárt érzés levegőért sóhajt

Szorongásaitól szabadulni óhajt.

Hófehér hattyú a természet remeke

Úszik büszkén, némán, méltósággal tele

Körötte hangosan csapdosó vadkacsák

Felette a sirályok síró raja száll.

Nem zavarja őt a lármás állatsereg

Tudja jól hogy ki a méltó, ki a nemes.

Kecses hattyúnyakát emeli magasan

Kémleli, hogy felhős-e vagy süt már a nap.

Életében egyszer a lelkét kitárja

Gyönyörű éneke angyalok gitárja

Fájdalmát, örömét szívéből dalolja

A lehanyatló nap fényével karolja.

                               Filo-csibi

Az aranydiplomás

Az aranydiplomás

Kiről költőóriások énekelnek:

Az anya mind  között a csodásabb ember

A valósághoz ők is csak közel járnak

A faragatlanul rímelőt hát szánjad

Ki bokáig ér csak fel az óriásnak

Írnia mégis kell, mit szíve diktálhat.

Bátor volt, mert lábasban vitt meleg ételt

Kiskatonának, aki járőrként ügyelt.

„Hiszen még gyerek, az anyja pedig messze”

Kijárási tilalom, nincs utca nesze

Hangosan beszélt hozzá: „Egyél csak fiam!”

Gondolta  hogy a magyart így megérti az.

A jószolgálat fontos volt életében

Szomszéd kislányának  -  kedves betegének

Elsőként adott az anyám primőr almát

Ebéddel kínálta a falunak papját

A rászorulókat szinte már kereste

Pedig neki sem volt sok, inkább kevese.

Szeretet harmóniáján szívből játszott

Őszinte barátsága szeméből látszott

Iskoláit kevés osztállyal számolta

Kedvenc két versét nekünk gyakran elmondta

„Rabmadárka”, a „Tapsifüles nyuszika”

Gyermekkorom emlékeihez húz vissza.

A megértés pártolója minket inte

Testvéreinket szeretni kell   -  szerinte

Követnék, akik a világot uralják

Földünket béke és szeretet uralná

Kedvesen  mosolygott, haragot nem ismert

Jót és rosszat is ő méltósággal viselt.

Élet-iskolának aranydiplomása

Jókedélyű, derűs embernek is mása.

Hatalmas volt neki a lelki ereje

Hogy hozzá felérjek, repülnöm  kellene

Szeretném  megcsókolni fáradt kezeit

Virágözön láttán mosolygó szemeit.

                                       Filo-csibi

Boldog újévet

Boldog Újévet!

Boldog Újévet!  -  szólít egy ismeretlen

Örömmel viszonzom: milyen kedves ember!
Lehajol, hogy gyűjtse az elszórt szemetet
A munka nem várhat, be kell hogy fejezze.

Aprócska gyermek a mama kezét fogja
Padon ülő nénike szomorú  -  mondja.
Szépen köszönjél, kisebb lesz a bánata
Szomorkás kedvét mosolyának átadja.

Rideg, sivár, sötét az éji borongás
Lámpásunk és nektár: kedves szó, mosolygás.
Ajándék szép és jó szívednek ha sommás
Szemeddel is kövesd -  ékes a ragyogás.

Koldusnak sok hiányzik, kapzsinak minden
Karátok lehetnek szép emlékeid – hidd el.
E gyémántból lehet majd a kincses sziget
Király-koldus leszel – gazdag is irigyel.

Kéjvadász délibábot űzi, hajszolj
A fösvény aranyért a vérét is ontja.
Nem leszel te ötször boldogabb öt házzal
Szívedben a csoda kincsed őrzi százzal.

Gyermeki lelkedet vigyázd, amíg lehet
Tiszta forrásvized csobog és nem csepeg
Ha belül egy csengőhang nyitja szívedet
Ne habozz, tágra nyisd, ékesítsd színesen.

Bánatnak integess, mormolj búcsú nótát
Rózsaméz gyönyörtől fújjál örömódát.
Vélik szerencsédet: azt hiszik csak fohász
Örömédes, pazar, boldog évet hozzád!

                                              Filo-csibi  

Aki boldog...

Aki boldog…

Megállítaná a gyors idő múlását
A derengő hajnal éber hasadását
A nyüzsgő világ zajos-hangos  rikácsát
Madárdalt, ha az nem zengi boldogságát.

Időt a legszebb pillanatokkal méri
Mámor hajnalán az ébresztést nem kéri
Édes hangokat szerelmétől reméli
A kispacsirtát bűvöli és igézi.

Rózsaszínre fest mindent mi körötte van
Mosolyával a kemény jég is megolvad
Hiszi  hogy a természet csak érte pazar
Neki ragyog a sugárzóan fénylő nap.

Kényes, ezért félti az ámor-madarat
Gyengén fogja, mert szorítani nem szabad
Kissé nyitja a markát, nézzen szét talán.
Elszáll, csak álom volt  az  ámor-kékmadár.

                                   Filo-csibi

Bágyadt napsütés

Bágyadt napsütés

Az őszi nap sugara bágyadoz

Fogyó hold is sarlóvá hajladoz

Szép rózsa nem virít, nincs deleje

Ha eljött már annak az ideje.

Fűből-fából lassan fogy az élet

Virág egyszer virít életében

Nem színes örökké a pillangó

Az ember is halódó – halandó.

Sebes folyó a part felé lassul

Öröm és a vágy idővel halkul.

A test-szellem-lélek  csodás egylet

Ám felfelé úton különböznek.

Testünk a munkás elfárad hamar

Vezérli szellemünk – de az marad

Titkokat rejt lelkünk a csapodár

Bölcs észt becsapja, őrzi a csodát.

Csodaszép élmény volt réges-régen

Fürödtem az Adria vízében

Társaságra én már nem emlékszem

Biztos hogy szép volt, még most is érzem.

A padon ülve lehet mélázni

Társaimmal a múltról ódázni

Színpompás és fényes a messzeség

Érti mindenki, látom a szemén.

Licit azonban kinek fáj jobban

A nagyhangú győz, a többi morran

Kopog kampósbot, kotnyeles a szél
Az öreg-osztály tápászkodva kél.

Sajnos ezt már nem hallja a többi

Megdicsér lám egy ismerős férfi

Mosolyogva szól hogy szépen megyek

Lelkem rezzen, örömpárás szemem.

A nap is megpihen lemenőben

Boldog lehetsz, ha hiszed erősen.

Virágözönt, madárdalt tartsd észben

Tobzódik világunk a sok szépben.

Legcsillogóbb ékesség szívedben:

Ha szeretteid arannyal fested

Megriadok – a telefon szól csak

Ugye vársz mama – érkezünk holnap. 

                                   Filo-csibi