2014. szeptember 26., péntek

Anya vagyok



    Anya vagyok



Főszerepe életemnek
hitem jónak lenni ebben
felnőtté vált a gyermekem
elszakadt, de itt él bennem
búja, öröme látogat
ha közelben, ha távol van
boldogsága az én vágyam
fájdalma könnyeim árja
sikerében megmártózom
kudarcától álmom oson
ha bánatát átvehetném
világommal elégednék
tűvé teszek minden zugot
hogy a jóból neki jusson
engedjem el, vagy csak kicsit
melyik árt és melyik segít
úgy jó, ahogy ő akarja
vagy jöjjön Damoklész kardja
minden lépését kövessem
vagy csak, melyet ő szeretne
válaszolni roppant nehéz
dilemmát csak az anya ért
hallom az igaz beszédet
szívem adja tudtul nékem
a legtöbbet azzal teszem  
igaz anyaként szeretem!



               Filo-csibi

2014. szeptember 19., péntek

Őszi rózsa



       Őszi rózsa


Az illat a virág dala,
A lelkeknek varázslata,
Vagy megremeg tőle éter,
Vagy dúdolgat halkan, szépen.
Vörös rózsának illata
Mámorító tűz dallama,
Őszi rózsa éji zene,
Andalít az üzenete.

Őszi rózsa nekem nyílik,
Szerény színben nekem virít,
Lombhullásos hűvös őszön
Legszebb virág engem köszönt.
Ha belőlem nőtt volna ki,
Se lehetne közelebbi.
Hivalkodni ő sem szeret,
Megcsodálni mégis lehet.

Rózsa bizony lelke mélyén,
Hervadáskor nyári élmény,
A levelén csillog harmat,
Kelyhe fürdik bágyadt napban.
Pompázatos és fenséges,
Dédelgeti múló szépet.
Nekem virágok virága,
Vele jöttem e világra.


             Filo-csibi

2014. szeptember 15., hétfő

Süllyedő hajóm



                                               Süllyedő hajóm



A mélységes mély vonz, csábít alant,
Peremén imbolygok akaratlan.
Élethajómnak roskatag teste,
Vitorlája széttépett rongykelme.

Önmagam tébolyultan vallatom,
Milyen változást hoznak a habok?
Olyan világ vár tenger fenekén,
Hol nem létezik lélek-szenvedés?

Vízi szellemek és mélységlakók
Szörnyen ijesztők, hátborzongatók;
De szűnnek  hiú remények, vágyak,
El nem varrott csomós életszálak.

Itt marad mézédes keserűség,
Búval-bajjal átszőtt gyönyörűség,
Szép és jó megérintés üzelme,
Szerelemnek kéjes menny-gyötrelme.

Élni vágyás zsigeremben pezsdül,
A méltóságom dallama csendül,
Élethajóm feljön a napfényre,
A vágy serkenti újult reményre.


                    Filo-csibi

2014. szeptember 13., szombat

Mosoly




            Mosoly


Elképesztő a mosoly karátja,
Gyémántja tán sziklát is átvágja.
Megnyílik előtte monstrumkapu,
Melyet fétisként reteszelt a bú.
A páncélba öltözött léleknek
Kőabroncsai szanaszét esnek,                                 
Örömsodronyt fon azok helyébe,                        
Zsinórozza a lélek kedélye.


Jókedv-sugárral ébreszt pirkadat,
Nyugvó bíbora derűt hívogat.
Az éj tüzes fényei bókolnak,
Csillagszemeikkel udvarolnak.
Nézd meg, lásd meg a mosoly-világot,
Faunnak tetsző örömvirágot!
Lelkedből áradjon a szivárvány,
Tűnő szépre ékszerként vigyázzál!



                         Filo-csibi

2014. szeptember 12., péntek

Merengés




                Merengés



Nézem a vízesést, mely hegyről zúg alá,
Porzó vize ontja a fátyol-sugarát,
Fehér füstje függönyét ereszti mélyre,
Cseppzápora habosan csobban leérve.
Tünemény a vízgyöngy lezúduló árja,
Pompás szépség természet csodája.

Eltűnik az aranyló napsugár fénye,                  
Ha mogorva felhő záporoz eléje,         
Széllovag a felhőt elfújja távolra,
Kacag a napsugár, öltözik bíborba,
Palástját teríti az égre és földre,
Szivárvány-szalaggal köti őket össze.

Sokarcú kalandor lelkem vibrálása,
Pillanatra megérint halk susogása,
Szépen invitálnám és szívesen fognám,
Lelkemet kóstolja, máris rebben tovább.
Nyomában egy újabb mórikálja kedvét,
Leteszi névjegyét, otthagyja hűlt helyét.



                                                        Filo-csibi

2014. szeptember 8., hétfő

A művész



                 A művész


A non plus ultra megszentelt istenháza
A művészi alkotások kincsestára.
Művész születése különleges csillag,
Fényesen ragyog, akár a hajnalcsillag.
Fűszer az élet egyhangúsága ellen,
Illata tömjénezi a sivár lelket.
Alkotás gyönyöre művészt felrepíti,
Produktumát értőt szépséggel telíti.

Életművész alkotása különleges,
Érdeklődőket hívnia felesleges;
Csak irigyei lennének mindahányan,
Bizonyára lelkendezve másolnának.
Mint művészetre, erre is születni kell,
Nem lehet a könyvekből megtanulni ezt.
Árgus szemmel kísérheted minden napját,
Nem találod meg a sikerének kulcsát.

Veni, vidi, vici – jöttem, láttam, győztem –
Vallja az élete során mindig győztes.
Neki semmi sem szögletes, csak gömbölyű,
Az ígéret földje itt van és gyönyörű:
Virágok közt, szélcsendben, napfényben élni,
Sárosat,  rögöset messze elkerülni,
Ködös, borongós télen tavaszt érezni,
Őszi hervadáskor szerelmet remélni.


                     Filo-csibi

2014. szeptember 4., csütörtök

Emlékfoszlányok



Emlék-foszlányok


Hullám habján táncot lejt a vízi sellő,
hajlong a tenger gyümölcseinek tetszőn,
ringatja végtelen fényes pódiumán,
libben a tündérbája csillogó fodrán.
Vágytól reszkető hold bársony csókját lopja,
majd tünemény szépségét  mélybe álmodja.

Ilyen illanó foszlányok az emlékek,
harmatszáluk szakadt és majdnem széttépett,
de a sejtek hűen megőrzik a rezgést,
érzelemvilágunk tükrözi rejtelmét.
Bárhol és bárhogyan tengetjük életünk,
beégett lelkünkbe, csak együtt élhetünk.

Ha csendre inted a leheletnyi hangot,
megriaszthat, hogy a mélycsend milyen hangos.
Engedd, hogy az gyöngyfénnyel felfelé törjön,
vágyálmú kedve áradva hömpölyögjön.
Ha kitáncolja magát,  pihen csendesen,
a mindenség zugában megint szendereg.


                                 Filo-csibi

2014. szeptember 2., kedd

Ablakom



       Ablakom


Ablakomból messze látok,
árnyakkal szép valóságot.
Úgy nézegetek én benne,
mintha egy nagy tükör lenne.

Az emberek jönnek-mennek
az arcukon pergamennel,
kinek búsong szeme sarka,
kinek vidám, ragyog arca.

Egyik-másik szeretettel
négylábúra pórázt tesz fel.
Viszi, hozza, sétáltatja,
becézgeti, szidalmazza.

Nebulók nagy hátizsákkal
okosodni itt sorjáznak
életvidám buzgalommal.
Őket látom én boldognak.

Feltekintek kora reggel,
találkám van égiekkel.
Hajnalcsillag kacérkodik,
a vén hold is incselkedik.

Muskátli a párkányomon,
aranyló nap játszik azon,
innen a toronyra szökken,
ott pompázik tűzvörösben.

Nyárfa nőtt ablakom alatt,
szép dalia, sudár magas.
Kinyújtanám a karomat,
érinteném a lombokat.

Ha felhőknek zord a napjuk,
szivárvánnyal csak mosolygunk.
Szeretek a hetediken,
eget, földet közel hiszem.

Madárdalra ébredezek,
nekem dalol üzenetet:
tárjam ki az ablakomat,
nyissam tágra világomat.


                   Filo-csibi