2014. november 30., vasárnap

Öreg idő





              Öreg idő



Csillog a dértől fák hulló levele,
Halmokba kergeti őket a szél,
Elgyengül a napfény, nincsen ereje,
Napjai kevesek, csökken az év.

Ősz ember feledné évei számát,
De régvolt időkről mégis mesél,
Élete regényes és tarka tárház,
Háborús emléknél törli szemét.

Elfogyó élete, mint lombtalan ősz,
Csak tavasz pezsgését  ne feledje;
Mennyei szerelem, a szép lelki gyöngy,
Fiatalság hite és reménye.

Fátyolos szemeit homály takarja,
Hallja még levelek zörrenését,
Lelkében békesség a megnyert csata,
Örvendi a napnak sápadt fényét.


           Filo-csibi



2014. november 27., csütörtök

Élni, élni



        Élni, élni


Piros hajnal bársony szárnya
Mosolyt terít a világra,
Ébred élet teste-lelke,
Gyógyírral van minden telve.
Gyengélkedő erőt kaphat,
A csüggedtre derű virrad,
Javulhatnak az esélyek,
Kisebbednek az ínségek.

Napsugártól minden vidul,
Remény-virág újra virul,
Megindul az élet, nyüzsög,
Hangja halk, vagy éppen üvölt.
Minden élő élni akar,
Élte szerény, avagy pazar,
Rendezgeti saját sorsát,
Keresi a boldogságát.

Egyik virág közt keresi,
Másik gyomok közt megleli,
Mindkettőt a remény hajtja,
Ha találja, az balzsama.
A szerelmes fürdik fényben,
Az orgona illat ébreszt,
Szépet sokkal szebbnek látja,
Itt van földön mennyvilága.

Éden neki az élete,
Mely nektárral halmoz tele.
Hajnal-harmat, mézes cseppek,
Amit kóstol minden reggel.
Melegebb a napnak fénye,
Hűvösebb az árnyék véle,
Neki dalol a pacsirta,
Érte mesés napnak pírja.

Köszönet a magas égnek,
Megszületett földi élet;
Mindegyik egy kalandregény,
Eljátsszuk a főszerepét,
Búval-bajjal és csodával,
Sok szépséggel, boldogsággal.
Éljük meg hát percét mindnek,
Az ÉLETNEK, az ÉLETNEK!

           Filo-csibi

2014. november 25., kedd

Harc



                 Harc


Millió hallgat egyetlen szóra,
Míg az egy aztán magára néha.
Sziklaként harcol akarat ellen,
Legyőzni bizony gigásznak kellhet.
Homloka ráncos, könyörgést unja,
Sűrű a gyűrés, mintha csak gyúrna.

Lehetne élni egyszerű módon,
Józan ész harcban győzhetne sokszor,
Azt tennéd mindig, ami a legfőbb,
Szeretnéd, kinek szerelme leghőbb.
A kétség ritkán kínozna téged,
Biztosan hinnél a józan észnek.

Csakhogy jó rosszal mindvégig harcol,
Lábam rossz úton sétálgat sokszor,
Megbánom, újra csak arra tartok,
Nem hallom meg a józan ész hangot.
Az ember gyarló, sokadszor téved,
Bukdácsol, hibáz és folyton téveszt.

A fránya ösztön, érzelem oka,
Ők döntik, kié győzelem joga,
És gyakran nyernek ellene érvnek,
Az ember-voltunk köszönhet ennek.
Ám élet sója tévelygés néha,
Akkor is, ha így az ember léha.


              Filo-csibi

2014. november 24., hétfő

Szeretem magamat



Szeretem magamat


Önző lennék, ó Istenem,
Magamat hogy szerethetem?
Ha igen, mért hangoztatom,
Ildomosabb elhallgatnom?

Ha nem vagyok erre méltó,
Hogy lehetnék másnak vonzó?
Kétségek a kétség hátán
Ebben még sok a dilemmám.

Szürke égre feltekintek,
A kasszámba betekintek,
Kacagásra nincs sok okom,
Itt vannak még búk és gondok.

Derűt miben találhatnék,
Ha nem saját lelkemben én?
A szépségét ápolgatom,
Ettől nem fogy a dollárom.

Csillagos ég az én lelkem,
Csordultig van fénnyel telten,
Sziporkázik a sok csillag,
Az arcomra is kicsillan.

Ha rám néznek az emberek,
Mosolyt látok szemeikben,
Fénysugarat tőlem kapnak,
Gyűlöljem én ezért magam?

2014. november 22., szombat

Játék a szerelem?



     Játék a szerelem?


Zsenge lánynak lenge haja
Férfi vágyát csalogatja.
Lépte kecses, csípője ring,  
Szeme igéz, mikor kacsint,
Incselkedik, kacérkodik,
Hódításról ábrándozik.

Egy kis játék  színez éltet,
Férfiszívbe Ámort ébreszt,
Győztes mosolyt legyőzöttre,
Sóvár szemre, reszketőre,
Mint, ki ejtett fenevadat,
Hűlt helye a szánalomnak.

Ámor fázik egymagában,
Vacog lelke a magányban,
Társat keres szerelemhez,
Bájos lányra szemet vetett.
Szép hajadont, fiatal lányt
Ámor nyila szíven talált.

 Férfiszemnek epedése,
 Tüzet csihol lány szívébe,
 Jégpáncélját megolvasztja,
 A közönyét csókba fojtja.
 Kacér lányból szerelmes lett,
 Színjátékból víg operett.


            Filo-csibi


 

      

2014. november 20., csütörtök

Ha a lelkem…



    Ha a lelkem…


Ha a lelkem kőből volna,
Tüske róla lepattogna,
Állná szélvészt, vizek árját,
Elviselné lábak nyomát.

Börtönnek a rabja volna,
Ajtórésen kisurranna,
Rabbilincse zárját nyitná,
A bűnösre lakatolná.

Hogyha szellőcske lehetne,
Csakis jókat legyezgetne,
Rosszakat és gonoszokat
Meghagyná a viharoknak.

Lelkem, ha levegő lenne,
Nem hallgatna minden neszre,
Hegyen-völgyön föl és alá,
Ha bántanák, kikacagná.

Ha a legszebb csillag lenne,
Otthonokat megkeresne,
Kicsi kunyhót és palotát
A fényei beragyognák.

Tengernek a habja volna,
Hullám hátán lovagolna,
Oda, hol a szépség lakik,
Gyönyörködne benne holtig.

Lelkem, ha virág lehetne,
Illat-szerelmet lehelne,
Betöltené annak lelkét,
Kinek epedi szerelmét.



       Filo-csibi

2014. november 18., kedd

Az est



             Az est



Vénül a fénye Nap sugarának,
Földet az árnyék festi tele,
Szőnyege szürke esti homálynak,
Hollószín lesz a kékség ege.

Fák ágán fészkekben elül a nesz,
Álmokat fúj az esti szellő,
Bércen és réten is honol a csend,
Éjfény világa  némán feljő.

Szunnyad a rózsa, ma nem nyílik már,
Illatát hírnökként hinti szét,
Zárja a szép kelyhét, álmodik tán,
Vágyik majd napfényben nyitni még.

Fátylát teríti most már az éjjel,
Csillagok Holddal a mécsesek,
Csak Magány bandukol a sötétben,
Csukják a szemüket éjfények.


            Filo-csibi

2014. november 16., vasárnap

Tarka szárnyú pillangó



     

   Tarka szárnyú pillangó


Színpompás szárnyakkal repdes ide-oda,
Festői látvány, szinte varázsos.
Kecsegteti szépségét, majd reppen tova,
Kurta élte ezért nem talányos.

A csúf hernyóból tarka szárnyú pillangó,
Válhat Alexandra királynővé,
Nevére az Apolló-lepke is hajló;
Pompájuk szárnyal a többi fölé.

A különleges szépség gyorsan elillan.
A szivárvány tündéri fényjáték,
Halványul, majd tűnik éter hullámiban;
Varázslás szemfényvesztő színjáték.

Mindent elsöprő érzelem illúzió,
Hernyóra permetez mézharmatot,
Képzeli, hogy ettől lesz csodás pillangó;
Irigy szél elfújja káprázatot.



                        Filo-csibi



2014. november 14., péntek

Havasi gyopár



    Havasi gyopár


Vágyak, hitek és remények
Elhalnak, majd újra élnek;
Kecsegtetnek, szédítenek,
Csalódástól nem kímélnek.

A távoli gyönyör-bőség,
De ég is csak Földünkről kék;
Szép szivárvány ég-Föld hídja,
Soha nem mehetsz át rajta!

Havasi gyopár meseszép,
Megszépíti a messzeség,
Ha magas hegyre feljutnál,
A virágában csalódnál.

Napfényre vágysz, ne nézz Napba,
Leld meg a fényt önmagadba,
Hozd le földre vágyaidat,
Édenről szőtt álmaidat!



               Filo-csibi

2014. november 7., péntek

Nosztalgia




     
     Nosztalgia

Nem tudom, akkor mit súgtál nekem,
Hársfa illatú volt az üzenet,
Szerelmes szavak lehettek talán,
Mert mámorító volt az illatár.

Hold tányérjából alig látszott más,
Mint sarlóvá hajolt fogyatkozás,
De lehet az is, hogy telihold volt,
Biztos az, hogy boldog voltam, boldog.

Csillagok nem ragyogtak az égen,
Mind lehoztad egytől-egyig nékem,
Tűzszemeivel éj nem láthatta:
Földön is van mennynek birodalma.

Izzó, varázsos világ vett körül,
Kiűzte néma csendet szívemből,
Az esti szél fújt-e, már nem tudom,
Eltűnt minden: idő, tér -  azt tudom.

Ma fenn vannak égen a csillagok,
Felhők mögül csábos Hold kiragyog,
Hársfa virága most is illatoz,
Mért nem hordoz üzenet-illatot?


           Filo-csibi

2014. november 3., hétfő

Távolodó





      Távolodó


Pillanatot marasztalni,
Újraélni, itt-tartani
Isten kegyes ajándéka,
Lélek küzdelmes játéka.
Hangját hallod, arcát látod,
Érzed, hogy a lelke távol,
Szép napodnak immár vége,
Ködös éjjé lett a fénye.

Távolodó árnya látszik,
A reményed tétovázik,
Szád körül a mosolyvirág
Elszáradt, mint a kórószár.
Csend suttogja, hogy már vége,
Szíved e hang ellenére
Marasztalja régvolt szépet;
Kínzó gyönyört nyújtva néked.

Eped lélek, szomjazva ég,
Visszagondol, gyönyört idéz,
Távolodót menni hagyja,
De emlékét balzsamozza,
Dédelgeti látszatot is,
A szem egyre párásodik,
Befelé hull könnyzápora,
Hiú vágyat, hogy elmossa.


            Filo-csibi