2015. január 30., péntek

Kései szerelem





            Kései szerelem


Fák alatt, lombok közt oson a szerelem,
megérint – ah, dehogy – ki ő nem ismerem;
nem hiszem el, pedig érzem a szívemen.
Kérdezem: lehet ez betegen, öregen?
Ismerős az érzés; sok évvel ezelőtt
csillagom állása akkor volt kedvezőbb.

Nem várt és nem remélt szerelem köszönt rám,
az örökkévaló kedves volt, öröm várt;
sok volt, amit elvett, vagy sosem fizetett,
életem alkonyán  járt nekem ezen tett.
Hallgatom Vivaldit, a Négy évszak bódít,
lángoló szerelmem még jobban mámorít.

Az esti homályban csapong az én lelkem;
tán a szerelembe csordultig beestem?
Az állomásnál a szóm nem azok várták,
érzelmem sikolyát kik értik és szánják,
mert felette volt az értékem sokaknál,             
köröttem lévők ezt sohasem díjazták.  
A kétszer kettő öt semmiképp nem lehet,
elszámolásnál a jutalom kér helyet.

Édes-bús borzongás fut át a testemen,
remegő kezemen, bicegő léptemen;
milyen a  külleme, tudni nem akarom,
örömöm, vígságom Őhozzá aratom.
Hangod vagy alakod, kezed vagy szép szemed,
ki tudja mi az, mi vonz hozzád kedvesem?
Reggel és éjszaka, bármikor, bármerre,
gondolatban járok mögötte, mellette.

Utoljára virít virág a szívemen,
illatos, szép színű, piros vagy ciklámen,
simítom, becézem, vigyázok rá szépen,
sokáig kellene illatozni nékem.
A hidegtől egyszer mégis elhervadna,
illatát, bársonyát szívemen otthagyja,
a szerelem száz és sok ezer csodáját
viszem majd az éter fényes varázsán át.


               Filo - csibi


2015. január 29., csütörtök

A pillanat



        A pillanat


Illan, eloson, hiszen pillanat,
Megfognád, hogyha édeset adhat,
Űznéd, hajtanád, távolítanád,
Ha a pokloknak kínját ontja rád.
A különleges csak ritkán kopog,
                                               Az unalomig ismétlőt hordod.

Szőjük a hálót nap és megint nap,
Kötés a ritka és nagy pillanat,
Ebben van élet sava és borsa, 
Szövésnek csúcsa és állomása.
(Rosszul csomózott hálóból a hal,
Mint a szerencse, gyorsan elinal.)

Ti, néhány ritka és szép pillanat,
Kérlek, legyetek pontja vágyamnak.
A belőletek kibomló szálak
Általatok majd még szebbé válnak.
A boldogságot szőjétek bennem,
Örök álomba így szenderedjem.


                  Filo-csibi

2015. január 28., szerda

Koldus-király



     Koldus-király



Koldus-pástétom az ebédje:
nyálcsorgó ízeknek emléke,
a lelke tüzével melegít,
ágyából tekintget egekig,
valósnak éli meg vágyálmát,
nem hallja a világ lármáját.

Érzését elzárta legmélyre,
se bánat, se öröm ne érje,
hagyja a könnyeit, csorogjon,
engedi, hogy balsors kopogjon,
jót rosszul, a rosszat jól éli,
élete jajcsendes, holdbéli.

Kárhozat és Éden, kormos Nap;
világa nemvilág, boldog rab,
sohaszép kórónak virágja,
köd-babér,  nincs-ország királya
koronád koporsód gyöngyei,
kastélyod angyalok könnyei.



                   Filo-csibi

2015. január 25., vasárnap

Kavicson rózsanap



   Kavicson rózsanap


Ködből fon felleget a komor ég,
a hajnal zúzmara, az alkony dér,
fagy reszketi  rózsa gyűrt levelét,
jég bugyolálja tél leheletét.

A koldussá tett táj bús enyészet,
hópaplanba bújik a természet,
didereg a lélek is, fénytelen,
de él remény, tündér a képzelet.

Jő a tavasz, a tél bájos lánya,
szökőkútként gyöngyöz életvágya,
szellők, mint hegedűk, úgy sóhajtnak,
aranylik kavicson a rózsanap.


2015. január 23., péntek

Barnabőrű fák



Barnabőrű fák


Fodros, zöld lombját ősz irigyelte,
rozsdásra festve, földig kergette,
nincs koronája, csupasz a törzse,
a toalettje csak barna bőre,
dértől ezüstös fénybe öltözik,
jeges tél-szelek fagyba kötözik.

Száraz karjait ég felé tárja,
új élet jöttét magasból várja,
lelkébe zárja ifjúi vágyát,
rügyeknek veti ágai ágyát,
epedi lelke a sok madarat,
fészket rakjanak lombjai alatt!

Hév szeretetért reszkető ágak
a varázslatra szomjazva várnak;
zöld, zsenge rügyek, madarak raja
téli álmuknak édesbús dala.

Bámulom őket, rajongok értük,
büszkék és bölcsek, van szenvedélyük.
Fáké is lehetne tavaszi álmom,
hiszen a reményt, szerelmet vágyom!



              Filo-csibi

2015. január 20., kedd

Bánatcseppek



             Bánatcseppek


Jeget izzad arcom, forrók a könnyeim,
nem árny a vízen, tükrön lehelet,
tengerré dagadnak a bánat-csöppjeim,
pokla elnyeli pörös lelkemet.

Vágytól ég mindenem, suttogó szóra vár,
de csak a kályhám parázsa pattog,
a megkövült csendben hiányod nyoma jár,
szomjazom, fázom, magányban halok.

Lidérces éjszakán titkom lép sötéten,
úttalan úton, rém-rengetegben,
megtalállak Téged földön, ég ködében,
szerelem izzik majd szép szemedben.


                  Filo-csibi

2015. január 18., vasárnap

Keserűség virága



   Keserűség virága



Arany poharamban a méregital
a szerelem méze, áfonyája;
dúlt lelkem kertjében a virágillat
keserű csalódás dalfoszlánya.

Keserűség-tövis áldozatra vár:
emésztő sóvárgást, könnyes sóhajt,
tépném ki tövestől, hogy elmúlna már,
de fakul a hitem, hervad óhaj.


           Filo-csibi


2015. január 16., péntek

Talán



                 Talán…



Talán nincs homály, csak napalkonyat,
csak az idő mézgyümölcse fonnyadt,
mennydörgés helyett pacsirták szólnak,
nem hamuba sült remény a holnap,
ég csillagának ragyog ruhája,
díszes csipkéjét a moly nem rágja.

Kolomptól a csengőig hív a hang,
talán szerelmet bong az estharang,
bú-diadémom bíborra festem,
reménység csillog rózsa könnycseppen,
ring a napfény a folyóvíz tükrén,
kisdedét a víz ringatja büszkén.

Fénytelen facsillag sohasem ragyog,
izzik majd akkor, ha tűzbe tartod,
a szépség mindig látatlan szeret,
lelked és szemed tükrében leled,
legszebbet talán legjobban vágyod,
ha már szépségét távolból látod.


                Filo-csibi

2015. január 14., szerda

Aranynap




        Aranynap


Zavarba ejtő és gyönyörűség
az azúr palásttal körülvett ég,
arany fényét a nap ontja bőven,
a langymelegét osztja élővel.
A zefírecske pajkos jókedvvel
bújócskát játszik a levelekkel,
erdők-virágok leheletének
a menny illatát terjeszti szélnek.
Tarka szárnyakkal lepke cikázik,
a madársereg koncertet játszik.

Békesség honol földön és égen,
hasonlatos, mint lehetett Éden.
Örömarany nap Isten kegyelme,
mosolyba merül a beteg lelke.
Örvendj tündöklő nap sugarával,
lelked teljen meg ambróziával,
magadhoz bőven vedd, élvezd a mát,
űzd el az élet sötét madarát!
Ne hagyd, hogy rád a szárnyát csapdossa,
lelked derűjét széjjel mardossa!


              Filo-csibi

2015. január 13., kedd

Csitulj lelkem




               Csitulj lelkem


Rózsafelhő mögül a távolság kéklik,
ragyogása égeti a lelkem,
a nap kelő gyöngyén az örömkönny fénylik,
szikrázása hamuvá lesz bennem.

A vértolulásos nyár, vértőrű rózsák
a meggyilkolt boldogság jajszava,
az örömbe öltözött, hömpölygő csodák
élesre fent lelkemnek kacaja.

Csitulj el lelkem, némuljon a mindenség,
a kín vagy öröm megölhet engem,
göröngyös énem liliom rongy-selyem még,
bölcs nyugalom lehessen már bennem!


                 Filo-csibi

2015. január 11., vasárnap

Maradj még!



           Maradj még!



Reménnyel átszőtt, hömpölygő csöndben,
kétkedő, szürke, fénytelen ködben
feltör a lélek örömlő  könnye,
hajdani gyönyör szerelmi gyöngye.

Vérszínű nyár volt, festetlen bimbó,
szerelem-virág tüzesen izzó,
nem mosta felhő a Napnak fényét,
rajzolta rózsák árnyékát, ékét.

Röpköd a szétszórt gondolat tova,
versenyre kel az emlékek sora:
kivel és mikor, hol volt a legszebb,
csodaszép is már távolba veszett.

A tompa lélek felejti a kínt,
száradnak rózsa könnyei akként.
Suttog a csábos holdfényes éjjel;
maradjon emlék dallama fénnyel.

A hangnak árnya lélekben kószál,
járja a testnek az egész odvát.
Boldogság-virág illata árad,
élesztget lassan hervadó vágyat.

Az öröm-madár már vígan repül,
rakja a fészkét, a vágya hevül.
A nappal és éj ölelje kéjjel,
fodrozza gyönggyel, arannyal, mézzel.


                Filo-csibi

2015. január 8., csütörtök

Ki vagyok én ?



             Ki vagyok én ?


Mindenemet adnám én, és mindenkinek,
az elesettnek, a szegény nincstelennek,
de irigyelem a mások boldogságát,
gyűlölöm ezért a lelkem gonoszságát.

Vajon ki lakik a bőrömben, ki vagyok,
hogy a jónak és a rossznak szállást adok?
Melyik kerekedik felül, nem tudhatom,
szeretném, de mégsem befolyásolhatom.

Megvádolnának e rettentő nagy bűnnel,
nem vagyok becstelen, sem magamhoz hűtlen;
megfejtettem titkát, megfizettem árát,
nem irigyelem már mások boldogságát.

Hogy ki is vagyok én, még most sem tisztázom,
mert a jót és rosszat mindig együtt látom,
mégsem tűrik egymást, folyton hajba kapnak,
a kétségeimen mulatnak, kacagnak.



                      Filo-csibi

2015. január 7., szerda

Fázom



             Fázom



Fázik az élet, didereg lelkem,
talán, mert tél van, talán nincs kedvem.
Könnyeim hullnak és jéggé fagynak,
jégcseppként esnek, nagyot koppannak,
el nem mondanák, hogy miért jöttek,
mert nem sajnálnák, gúnyolnák őket.

Fázósan reszket a test és szellem,
violaszínű a vér is bennem.
A napos élet hímes mezején
a jó sorsomat élni szeretném,
napfényre derül majd a komor ég,
sugara űzi a balsorsom szét.

Szégyenpír önti el az arcomat;
sokan élnék meg a balsorsomat,
a könnyeiket inkább lenyelik,
ne lássa senki azt a tengernyit!
Fázós kedvemet restellve bánom,
de meleg szóra, arra még vágyom!


                    Filo-csibi

2015. január 5., hétfő

Szelek szárnyán



         Szelek szárnyán



Mennyei illatú májusi éneke,
bájoló tavaszi szép ballada,
szárnyain repülök messzire én vele,
vágyakról susog a szél dallama.

Hajlong a rózsafa, suhognak az ágak,
kalmár nótát fütyülnek a szelek,
forgószél paripáján sebesen vágtat,
felkavarja vágyat és a lelket.

Hóhegyeket hord a zord vihar a tájra,
a fagyos szél ordítozva tombol,
megdermed a lélek is, nem vágyik másra,
lágy szellő serkent, zord vihar rombol.


                    Filo-csibi


2015. január 3., szombat

A titok



             A titok


Mélyre zártad a fájó titkodat,
de a fájdalom marón hasogat,
torkodat mintha szél szárítaná,
szemedet égő könny szorítaná.

Lépteidből a búvirág nyílik,
a szomorúság hangja elcsitít,
álmodban titkod járkál sötéten,
a napragyogás éget tűzével.
                                               
Ha rezdülése boldog lelkednek,
csivit dobogást ad a szívednek,
a hangod tündér lágy harsonája,
örömcsillagot hint szempilládra.

A lépteiden víg virág nyílik,
szirmait álmod lábadhoz hinti,
édes boldogság, mit zeng a madár,
balzsamoz a tűzvörös napsugár.

A bút, örömöt nehéz elfedni,
egész lényünk nem restell fecsegni.
Mennyet és poklot hordjuk magunkkal,
az ábrázatunk súgja titkunkat.

A titok-őrzőt kár megfizetni,
vágyjuk sötétből fényre kitenni.
Ha bánat, fele lesz, ha megosztod,
ha öröm, aranyszárnyakon hordozd!


                      Filo-csibi

2015. január 2., péntek

Hangok



Hangok



Kopog cipő, ez a Tiéd,
a hangod lágy zenét idéz,
kabátodon játszik a szél,
irigyelem én őt azért.

Hallgatnám a cipőd zaját,
a hangodnak muzsikáját,
ölre mennék én a széllel,
elűzném őt szerte-széjjel!

Szebb az utca, szebb a ház is,
szebben dalol a madár is,
ahol Te jársz, ahol Te élsz;
megszépül az, kivel beszélsz.

Nem hallom már lépteidet,
a muzsika távoli lett,
elnémultak a madarak,
halkan hullnak téli havak.


          Filo-csibi

2015. január 1., csütörtök

Halálos szerelem



   

    Halálos szerelem


Láng a szerelmem gyönyöre,
jég a tiédnek közönye.
Közöny a lelkem félelme,
vágyamnak gyilkos bérence.

Mámor istene segítsél,
a szerelmemből merítsél,
oltsd be lángját a közönybe,
belehaljon a gyönyörbe!


               Filo-csibi