2015. november 30., hétfő

Henry Wadsworth Longfellow: SHAKESPEARE



Henry Wadsworth Longfellow amerikai (1807-1882): SHAKESPEARE
/Fordította Kosztolányi Dezső/

Zsúfolt utak forrongó képe tűn fel,
vérbő, csapongó emberáradat;
sikátorok dörgése; harci kürtjel;
sötét odúkba tengerészhadak

lármája; alvó, pihenő hajó-raj;
toronyharangzúgás; gyermekkacaj;
a kerti falon át két gyenge sóhaj,
ölelkezik a virág és a gally.

     Ezt érzem, hogyha lelkem álmodoz
     a legnagyobb Költő lelkében úszva,
     akit híven kegyelt mindegyik Múzsa.

     Kezébe nyugszik az aranykoboz,
     szentelt babér simul roppant fejéhez,
     és ül közöttünk, Ő, a Musagetes.

Méreg és méz



Méreg és méz

Téboly vagy szerelem – szertelen őrület,
forgószél, orkán – kín, gyötrődés,
oh, de az Édenkert bogáncskert nélküled,
veled csak rosszkedv a gyűlölés!

Logika, bölcsesség és nyugodt, józan éj
tegyék dolgukat – hisz van elég;
kerüljön asztalra kenyér – jó sok karéj,
őtőlük várja az ember-lét!

Kell a tortára hab -- ruha éke hímzés,
karácsonyfán gömb, koronán gyöngy;
ám szerelem adja az élet csúcsdíszét,
nélküle a Föld szürke göröngy!

Átkozott-áldott a szerelem szeszélye,
erényt bűnné tesz és fordítva;
méregnek és méznek bűvölő szentélye;
keserű kávé – megcukrozva!

Filo-csibi

2015-11-30


2015. november 29., vasárnap

Edgar Allan Poe: ELDORÁDO



Edgar Allan Poe amerikai ( 1809 – 1849 ):  ELDORÁDÓ
/ fordította: Kosztolányi Dezső /
  
Valaha rég
egy drága-szép
lovag nagy útra szállott,
ment, mendegélt,
száz útra tért,
kereste Eldorádót.

Azóta agg
a szép lovag,
szívében átok, átok,
bármerre ment,
se fönt, se lent
nem lelte Eldorádót.

És végtire
lankadt szíve,
egy árny eléje állott.
Szólt: „Áldalak,
bús árny-alak,
mutasd meg Eldorádót.”

„Ott messzi túl,
a Hold kigyúl,
az Árnyak Völgye vár ott.
Vágtass, el, el”
Az árny felel,
„s eléred Eldorádót”.

Néhány kedves szó...



         Néhány kedves szó…

Néhány kedves szónak a zamatát ízleld,
lelked és tested rezdülését figyeld:
átjár minden zugot – édes mézét szórja,
mintha a tündérek harsonája szólna!

Ó, míly’ édes zene, hogyha attól hallod,
kitől öröm ódák ezek a szép hangok;
perzselik lelked a kezével írt betűk,
velük zengedezel, együtt szárnyalsz velük!

Gyöngy az út porában, szirom a tócsában,
reménye a szívnek fásult világában;
mint, mikor napsugár járja be a tájat,
balzsammal öleli virágokat, fákat!

Hogyha egy-egy szóra hullik a könnycsepped,
ne töröld le róla – a szó is könnyezzen;
boldogság áradjon érzés tengerében,
egymás gyönyörében, egymás szerelmében!


                         Filo-csibi

2015. november 29.


2015. november 28., szombat

Victor Hugo: MERT MINDEN FÖLDI LÉLEK...



         Victor Hugo  francia (1808-1885): MERT MINDEN FÖLDI LÉLEK…
             / fordította: Szabó Lőrinc /

Mert minden földi lélek valakibe
átszáll, mint illat, ének, láng vagy zene;

mert minden élet annak, amit szeret,
rózsákat mindig ad, vagy töviseket;

mert április a lombnak víg zajokat
s az alvó éj a gondnak nyugalmat ad;

mert vizet a virágnak az ébredő
hajnal, cinkét a fáknak a levegő,

s mert a keserű hullám ha partra hág,
a földnek, rásimulván, csókokat ád;

én, csüggve karjaidban az ajkadon,
a legjobbat, amim van, neked adom!

Gondolatom fogadd hát – csak sírni tud
ha nincs veled s tehozzád zokogva fut!

Vágyaim vándorolnak mindig feléd!
Fogadd minden napomnak árnyát, tüzét!

Üdvöm gyanutlanul és mámorosan
hizelgő dalra gyúl és hozzád suhan!

Lelkem vitorla nélkül száll tétova
s csak te vagy íme végül a csillaga!

Vedd muzsámat, kit álma házadba visz
s ki sírni kezd, ha látja, hogy sírsz te is!

S vedd – égi szent varázskincs –  vedd a szívem,
amelyben semmi más nincs, csak szerelem!




:

2015. november 27., péntek

Holdvilág



                  Holdvilág

Éjfényű holdvilág – ezüstös holdsugár,
felhők közt bujdosol – magányod hold-útján;
ismered lelkemet, mire árnyak ülnek:
egyik felén öröm, másikon meg könnyek!

Ég mindenem – várja, hogy lássa kedvesét,
vágyó tekintetét, szíve epedését;
bevésse gyémántba, szíve rejtekébe:
legyen a rossz ellen boldog menedéke!

Kerek hold-tükrödben mutasd meg az arcát,
hogy megérezhessem szerelme hatalmát;
varázslata bűvét a szívembe zárom,
e szép-édes kincsre szenvedéllyel vágyom!


                             Filo-csibi

    2015. november 28.


Johann Wolfgang Goethe: NYUGTALAN SZERELEM


            Johann Wolfgang Goethe német ( 1749 – 1832 ) :  NYUGTALAN SZERELEM
                                     / fordította: Kosztolányi Dezső /

A ködnek, a szélnek,
száz szörnyű veszélynek,
sziklás meredeknek,
hónak, vad ereknek.
Hajrá! Nekimenni!
És sose pihenni!

Jobb volna körömmel
tépetni, veretni,
mint ennyi örömmel
tetézve szeretni,
ha égve a vágyban
szívhez közelítünk,
jaj, míly csodalágyan
sajdul meg a szívünk.

De hát hova essek?
Erdőkbe siessek?
Nincs béke velem.
Minden hiába!
Élet koronája
te vagy, Szerelem!


2015. november 26., csütörtök

Őrzöm a szépet



Őrzöm a szépet

Fényes napok örömében
szenvedések tömlöcében
büszke énem megtépázva
szentjeimre sem vigyázva
felforgatok követ érte
mindenséget se kímélve
nem aloé, nem hal rendre
áldott gyógyír a lelkemre
mint szomjazó a friss vizet
éhező a friss kenyeret
éden-ámbrás képzetemnek
görcse fogja két kezemet
emlékekbe írt csillagok
ti fáklyaként világlotok
vigyázom a szépet holtig
értem szóló harangszóig
Uram, legyen a kísérőm
szép zárja le a szemfedőm!


Filo-csibi

2015-11-27

Bión: ESTHAJNALCSILLAG




Bion  ókori görög költő:  ESTHAJNALCSILLAG
 
/Fordította Szabó Lőrinc/

Csillagom, Esthajnal, aranyos tüze a Szerelemnek,
Csillagom, ékszer a kék éjben, te, ki úgy ragyogod túl
fénylő társaidat, mint téged a hold, gyönyörű szép
Csillagom, üdvözlégy! s mikor engem drága találka
hív, a ma túl gyorsan lebukó hold fénye helyett add,
add az utamra arany lámpád! Nem azért megyek én, hogy
lopjak, az éjszaka vándorait se fogom kirabolni:
szeretek! és illik pártolnod igaz szeretőket!

2015. november 25., szerda

Bertolt Brecht: A SZERELMESEK



     Bertolt Brecht   német (1898-1956) A SZERELMESEK
               
  /Nemes Nagy Ágnes fordítása/

Nézd, ott a darvak óriási íve!
A fellegek, melléjük adva társnak,
már vélük húznak, mint ki elröpítve
egy életből másik életbe átcsap.
Egy-gyorsasággal, egyenlő magosra
törve úgy tetszik: többé el se válnak,
hogy így a felhő s a madár megossza
a szép eget, a néhány szárnycsapásnyit,
hogy egy se késsen, nálunk maradozva,
s ne lásson mást, csak azt, hogy’ ring a másik
a szélben, mit éreznek mind a ketten,
együtt feküdve röptükben halálig:
a semmiig sodródva a szelekben.
Ha megmaradnak s egymásnak maradnak,
addig mindkettő ép és sérthetetlen,
addig hessenthetők és könnyen messzecsapnak
onnét, hol puska szól vagy zápor tömörül fenn
s míg kél a nap, hold, és megint lelappad,
csak szállnak ők, egymásba elmerülten.
Hová, ti? – Sehová. – És honnan? – Mindenünnen.

2015. november 24., kedd

Álmaim




                    Álmaim


Álmaimban látlak, eljöttél hát mégis,
úgy szeretsz, ahogyan képzeltem mindig is;
ide idéztelek téged vonzalmammal,
megbékélek immár boldogan sorsommal!

Nincs olyan hatalom és nincs olyan törvény,
hogy ne álmodjalak minden éjjel mellém;
együtt vagyunk végre – velünk a Szerelem,
örökké szeretünk: én Téged, Te engem!

                             
                          Filo-csibi


            2015. november 25.


                
        

       


Az éjjel



            Az éjjel

Vénül fénye a Nap sugarának.
földet az árnyék festi tele,
szőnyege szürke esti homálynak,
hollószín lesz a kékség ege.

Madár-fészkekben elhallgat a nesz,
álmokat fúj az esti szellő,
bércen és réten is honol a csend,
éjfény világa némán feljő.

Szunnyad a rózsa, ma nem nyílik már,
hírnök illatát hinti szét,
szép kelyhét zárja és álmodik tán,
vágyik hajnalban kinyitni még!

Fátylat terít a koromló éjjel,
csillagok Holddal a mécsesek,
csak magány bandukol a sötétben,
óvón vigyázzák az éjfények!


             Filo-csibi

    2015. november 25.

.

Mihai Eminescu: KINT MEGREMEG A NYÁRFA-ÁG



                    Mihai Eminescu: román (1850-1889) KINT MEGREMEG A NYÁRFA-ÁG
                                                 /Fordította: Képes Géza/

Kint megremeg a nyárfa-ág
   és ablakomra koppan –
Úgy érzem most: a kerten át
   te jössz felém titokban.

A tóba csillag fénye hull
   s lent megdereng a mélyvíz –
Úgy érzem: kínom elcsitul
   s már megbékélek én is.

A hold szikrázik fényesen,
   a felhő szerteszéled –
Úgy érzem: rád emlékezem
   mindig, amíg csak élek.

2015. november 23., hétfő

Babits Mihály : LELKEM KISZIKKADT MEZEJÉN



                       Babits Mihály ( 1883 – 1941 ): LELKEM KISZIKKADT MEZEJÉN

Lelkem kiszikkadt mezején
pár szál virágot keresek,
annak, ki lelkem lelke és
minden virágnál kedvesebb,

kit boldog lennék boldogan
tudni, álomnál édesebb
életben, s mégis én teszem,
hogy az élete csupa seb.

Fojtó, szélverte, zord mezőn
böngészve, sírva keresek…
Szegény, szegény virágaim,
be fonnyadók, be kevesek,

bús menekültek, mint magam,
s halálra szántak s kékesek,
s utolsó pár szál ez talán,
amit most lábadhoz teszek

Tűnődöm olykor, édesem,
jobb lesz-e már, ha nem leszek?
Lesz-e nyaradnak ősze még
vidámabb és virága szebb?.




2015. november 22., vasárnap

Mély a folyó




       Mély a folyó

Csendes a folyó, gyorsfolyó mélye,
csendes a madár, ha vihart érze,
csendes az ember, ha bús a lelke,
csendes, de véli, fény csillan benne:

ha majd a felhő nem takar eget,
ha majd a párna nem rejt könnyeket,
ha majd az öröm mosolyt aranyoz,
ha majd szeretet lágyan balzsamoz;

amikor  pazar a Nap sugara,
amikor édes a kedves szava,
amikor gyönyört eped a világ,
amikor izzik a szerelmi láng.

Álljon az idő, ne menjen tovább,
adjon az élet még néhány csodát,
jöjjön, virággal díszítem útját,
mézíz-könnyel a szerelem kútját!

               Filo-csibi

          2015. november 23.

2015. november 21., szombat

Arra várok…



      Arra várok…


Lebegek a múlt folyóján, ringat,
bűvös hajnal megbabonáz, pirkad,
a rezes Hold álmos szemét hunyja,
sugarából szőtt palástját csukja.

Két szerelmes: föld és az ég, válnak,
csalogány dal ébreszt majd új vágyat,
zizeg-buzog tenger virág, nyílik,
régi pezsgést képzetemre hintik.

Arra várok, mikor ébred új nap,
a ma gyöngyét nem keresném tegnap;
földön-égen, erdőn-mezőn, hegyen,
cseppjét, fényét nem, csak árnyát lelem.

Ábrándok folyója vágyat áraszt,
múlt-merengés csak boldogság-látszat,
volt-szerelem könnye árja folyjon,
hajdan-hajnal tűzét vele oltom.

A rózsa ma balzsamozzon engem,
hajnalcsillag örömömért keljen,
a szerelem most lángoljon, gyúljon,
édes mámor holtig el ne múljon!


              Filo-csibi

2015-11-22

József Attila (1905-1937) : SZOMORÚFŰZ




                      József Attila (1905-1937) :  SZOMORÚFŰZ

Lábonjáró szomorúfűz
Hívesség csal, hívesség űz,
Hívesség űz, hívesség csal,
Ez patakkal, az meg faggyal.

De patakra nem találok,
Mindenütt csak fagyot látok,
S patak kéne, napfény kéne,
Lehevernék az ölébe.

Megduzzadnék, mint a többi
Szerencsésebb erdőföldi.
Virágoznék, mint az égbolt,
Ha a kakas kukorékolt.

Bokrok előtt alázkodok,
Csillagokhoz fohászkodok:
Hé csillagok, jó csillagok,
Patakra már hol akadok?

Leveleim, vigasságom,
Nem ér utól bolygó lábom:
Elhullajtván vígasságom,
                                               Marad a szomorúságom

2015. november 20., péntek

Goethe: A boldogságot nem lehet...



Johann Wolfgang Goethe  német (1749-1832):
A BOLDOGSÁGOT NEM LEHET…
/Képes Géza fordítása/

A boldogságot nem lehet ajándékba kapni
Egyetlen titka van: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.”
Megfogom kezedet, s megígérem neked
Hogy az élet útján végig elkísérlek,
Boldogok leszünk majd
Mert hisz én is szeretlek
Amíg szívem dobogni fog
Hozzád mindig hű leszek.
Oly sok szépet ígértünk egymásnak
Forrón lángol szerelmünk tüze
Ha mindig ily szép lenne az élet
Nem is lenne szükség esküre
Legyen bármily hosszú is az élet
Sírig tartó boldogságot ad,
S bátran nézhetsz az emberek szemébe
Mindaddig, míg betartod szavad.


A szívek beszélnek



         A szívek beszélnek

Vándorol szerelem bérceken-völgyeken,
ábrándoz fák alatt, sóhajt a réteken:
vallomását küldi a két szív egymásnak,
lüktetésük zengi - szerelemre vágynak!

Aranyhúr pengeti, rózsafa a vonó;
tükre a léleknek, titkait daloló,
ezüst szárnyú szellő felkapja gyengéden,
viszi felhő fodrán, az éj lepelében.

Átöleli holdfény, csókolják csillagok
a hársfák ontanak tavaszi illatot;
örömkönnyes útját virágporral hintik,
sóvárgó szíveket mámorral telítik.

Száguldj kedves szellő, ne pihenjél soha,
vidd tova szerelmet, nélküled nincs hona;
hisz szerelem a Kert legszebbik virága,
gyönyör országának koronás királya!



             Filo-csibi

2015-11-20



2015. november 19., csütörtök

Gustavo Adolfo Bécquer spanyol ( 1936 – 1987 ) CSÓKOS VILÁG / fordította: Kosztolányi Dezső/



         Gustavo Adolfo Bécquer  spanyol  ( 1936 – 1987 )  CSÓKOS VILÁG
/ fordította: Kosztolányi Dezső/

Csókolja az árat a lágyan-enyelgő    
hullám-bodorító reggeli szellő,
csókolja a nap sugaras tüze hően
az üszkösödő felhőt lemenőben.

Ha szívet akarsz s tüzes ágyon epekszel,
alázd meg a dölyföd, a gőgöd ezerszer,
lehajlik a rét is a drága folyóra,
hogy tiszta vizét csókkal teleszórja.


2015. november 18., szerda

Barnabőrű fák



        Barnabőrű fák
  
Fodros, zöld lombját ősz irigyelte,
rozsdásra festve, földig kergette,
nincs koronája, csupasz a törzse,
a toalettje csak barna bőre,
dértől ezüstös fénybe öltözik,
jeges tél-szelek fagyba kötözik.

Száraz karjait ég felé tárja,
új élet jöttét magasból várja,
lelkébe zárja ifjúi vágyát,
rügyeknek veti ágai ágyát;
hév szeretetért reszkető ágak
a varázslatra szomjazva várnak!

                  ……..

Bámulom őket, rajongok értük,
büszkék és bölcsek, van szenvedélyük!
Fáké is lehetne lázáros álmom,
hiszen a reményt, szerelmet vágyom!


              Filo-csibi

2015. 11. 19.


Paul Éluard francia ( 1895 – 1952 ) : SZEMED /fordította: Somlyó György/





Paul Éluard francia ( 1895 – 1952 ) : SZEMED
/fordította: Somlyó György/


Szemed szívem egész körülveszi,
édes táncával körülrepdesi,
idő dicsfénye, biztos éji bölcső;
s csak azért nem tudom mindazt, mit éltem,
mert szemeid nem mindig láttak éngem.

Nappali lombozat, hajnali harmatok,
szél nádasa, illatos mosolyok,
szárnyak, a földet fénybe foglalók,
éggel és tengerrel rakott hajók,
zaj űzői, színek forrásai.

Csillag-szalmában rak fészket a hajnal,
onnan kel madárfiók-illatokkal.
Mint a tisztaságon múlik a nap,
fénylő tekinteteden múlik a világ,
s minden csepp vérem szemedbe szökik.

2015. november 17., kedd

Hűsítő cseppek



              
                 Hűsítő cseppek


Szívnek – mi epedő, szerelem-szenvedő,
lángokban vergődő, vágyaktól reszkető –
hűsítő mézcseppje, enyhítő balzsama,
ha a szeretett szív érzelmét hallhatja:
epedő dobogást, lángok közt vergődést,
vágyaktól reszketést, szerelem-szenvedést.
Kigyúlnak most fények a mámor oltárán,
eggyé forr a két szív a csábos Hold láttán!


                           Filo-csibi

2015. 11. 18.