Farkas Ilona: HA ÉLNE ANYÁM

Farkas Ilona: Ha élne anyám

Gyermek és kislány lehetnék

nyafoghatnék, panaszkodnék

mindenkire, a világra

hidegre és napsugárra

a félelmet, ha érezném

az ölelését keresném

megvédene a világtól

a világnak száz bajától

tekintete megnyugtatna

keze lágyan simogatna

mint bölcsőben a kisgyerek

anyja hangjára szendereg

álmodnék a tündérekkel

kelnék édes ébredéssel

örömöm, bajom egyaránt

a lelkét mélyen fonnák át

szeretne ő akárhogyan

csillogással és  koldusan

mennyországi szép oltalma

angyal szárnyával suhanna

árvalányhaj-szeretetek

övét együtt sem érnék fel

hiányát a szél susogja

a valóság sokszorozza

ezüst haját aranyszállá

emlék szövi szivárvánnyá

cudar világ, irigy világ

mért nem tartod meg az anyát

mindig vele kéne élni

lelkével együtt elmenni.

Filo-csibi

2016. május l.

Farkas Ilona: FÉNYSUGÁR

Farkas Ilona: Fénysugár

Gyenge még, halovány – bátor, de óvatos,
tündöklő szép szeme csillog - káprázatos;
a haja smaragdból, aranyból fátyola,
mosolya a lelket gyöngy-fénnyel átfonja.

Zsenge, mint alig nyílt rózsának bimbója,
minek selymes szirmát lágy szél is borzolja;
mégsem fél felhőtől, hangos égzengéstől,
cikázó villámtól, fagyjeges zord téltől.

Könnyet csal szemekbe, nyitja szív kapuját,
rózsával festi be a világ négy táját;
sötét gond és bánat láttára eltörpül,
reménység madara egekig felrepül.

Állja az irigylő, bántó zsivajokat,
tudja, hogy ami szép – nem lehet kárhozat;
gyógyító elixír – mindenre orvosság,
e csodát úgy hívják: ébredő boldogság!

Filo-csibi

2016. április 29.

Farkas Ilona: A KÉTELY

Farkas Ilona: A kétely

Pillangó ring az ezüst levélen,
gyorsan elröppen inni a fényt;
holdvilág mosdik ég tengerében,
pirkadó hajnal űzi az éjt!

Tengere égnek – levél ezüstje
sápadó fénnyel senyved, alél;
elhagyta kedves – csókjait küldte;
messze a holnap látnia még!

Emészti kétely szerelem lelkét,
megbotlik benne a hit-remény;
hullámzó pára ködszerű cseppjét
szivárvány színre festi egy fény!

Dacol a lélek és erőt merít
a szerelmes szív-hevületből;
sorvasztja kételyt – örömöt derít;
kitör a tövis-érzületből!

Filo-csibi

2016. április 27.

Farkas Ilona: HIÁNYZOL

Farkas Ilona:   Hiányzol

Vergődő kismadár piheg a szívemen,
szenvedély emészti – távoli szerelem:
az örökifjú vágy – pokol és mennyország,
az éjgyöngyharmatú, édes-szép boldogság!

Te és a szerelem egy rózsából nyíltok,
tövissel, szirommal mind a ketten bírtok,
szerettek és szúrtok  a széljárás szerint,
lelkem, mint a kőszirt – állja, meg nem rendít!

Állja, mert mosolyogsz a rideg tárgyakból,
Te könnyezel minden esőcsepp-hullásból,
Te ragyogsz a fényben, szép-álmú éjjelben,
Te vagy mélyen lelkem, plátói szerelmem!

Hiányod fogja a gyorsuló időket,
uralja a tűnő órákat, perceket;
tágra nyitom szívem, meg az egész lényem,
hogy érezzen Téged – lángja Veled égjen!

                                                                        Filo-csibi

2016-04-26

Farkas Ilona: ŐRIZEM

Farkas Ilona: Őrizem

Őrizem lelked, őrizem szíved,
érzem a lényed, hangodat, ízed;
akár a virág, mely nyitja kelyhét,
érzi a napfény csók ízű keltét,
mint a madarat levegő egén
vezeti örvény – hitszárnyú remény!

Hazátlan a szél – kószál, tekereg,
nem talál szállást, ezért kesereg;
halkan sír, zokog – majd süvít, ordít,
nem marasztalják – köpenyén fordít;

elrejti mélyen fű-fának szépét,
új napon fújja régi regéjét!

Tüskék közt szedni a sárga rózsát,
képzelni csupán a kedves csókját;
mintha sziklából facsarnék vizet,
gyötrő, de érzem az édes ízet;
lelkes a lelkem – ágyazok Neki,
márványba vésem – bárki megveti!

Filo-csibi

2016. április 24.

Farkas Ilona: TALÁLKOZÁS 2

Farkas Ilona: Találkozás 2

Csillagokat, Holdat, Napot vagy kék eget

láthatod, ahogy én – mily csodás képzelet;
épp úgy szól a madár – nyílnak a virágok,

szivárvány ugyanúgy öleli világot:
bűvöl a szépségük – kedélynek percei,
a szívnek örömi – lélek gyöngycseppjei!

Találkozzunk ott, hol szerelem-csillag gyúl,
oh, nem a holdfénytől dobog szívem vadul;

a gyönyör színei fonják át a lelkünk,
szenvedély varázsos mézével szeressünk;
ajándékozd nekem mámorod hatalmát,
magamhoz ölelem – lelje meg nyugalmát!

Filo-csibi

2016. április 21.

Farkas Ilona: ÓARANY ALKONY

Farkas Ilona: Óarany alkony

Sólyom-sebesen szárnyalnak évek

kövér bánattal – sovány örömmel,
hit-gyökerekkel – remény-fürtökkel;
a szív dobog még sugárnyi szépet!

Csillagot érlel az éji sötét,

hattyú dalolja utolsó dalát,

lélek suttogja vágy diadalát;

véli napnyugta öröm-gyönyörét!

Áldás, vagy átok e derű-nedű,
rejtő sejtelem és lángképzelet,
óarany alkony – fény a köd felett;

álmodó rózsa – álom-hegedű!

Filo-csibi

2016. április 18.

Farkas Ilona: SZEREPCSERE ?

Farkas Ilona: Szerepcsere?

Úgy vacog mindenem, mint a nyár levele,

nem oka a zord tél zúzmarája, jege;
veríték gyöngyözi, nedvezi kezemet:
tavasz van, kikelet – szerelmi üzenet!

Beteg-e, szenved-e – hullik lelkem könnye,

vagy a szerelemnek csordogál a gyöngye;
belém bújt a búnak bűvös boldogsága,
a pokol tűzének édes-szép románca!

Miért fáj boldogság, miért sír szerelem,
talán a nagy öröm fájdalmas érzelem?

Nem cserél szerepet Mámor és Fájdalom,
gyönyör gyötrő gyöngyét könnyekbe áztatom!

Filo-csibi

2016-04-17

Farkas Ilona: A SZÍVEK BESZÉLNEK

Farkas Ilona:  A szívek beszélnek

Vándorol szerelem bérceken-völgyeken

ábrándoz fák alatt, sóhajt a réteken:

vallomását küldi a két szív egymásnak,

lüktetésük zengi - szerelemre vágynak!

Aranyhúr pengeti, rózsafa a vonó;

tükre a léleknek, titkait daloló,

ezüst szárnyú szellő felkapja gyengéden,

viszi felhő fodrán, az éj lepelében.

Átöleli holdfény, csókolják csillagok
a hársfák ontanak tavaszi illatot;

örömkönnyes útját virágporral hintik,
sóvárgó szíveket mámorral telítik.

Filo-csibi

2016. április 16.

Farkas Ilona: KÖNYÖRGÉS

Farkas Ilona: Könyörgés

Rezeg a holdfény, szikrázik csillag,
harmat ezüstjén a hajnal virrad;
napsugár-fonat, mennyei illat,
megannyi szépség, édes pillanat:
zengedezzetek, illatozzatok,
életörömtől vigadozzatok!

Tenger levelek, virágligetek,
dalnok madarak, buja szigetek;
szerelem-izzó szeszélyes tavasz
kihűlt lelkemet szólítsa szavad,
vigyél magaddal a lenge légbe,
bércről a völgybe, májusi éjbe!

Érintsen meg a gyönyöréh kellem,
járja át testem, didergő lelkem,
olvassza fel, mi dermedtté fagyott,
ébredjen érzés, ami elhagyott;
zsigereimben mámor pezsegjen,
szerelem-vágyra tavasz feleljen!

Filo-csibi

2016. április 13.

Farkas Ilona: HOLDVILÁG

Farkas Ilona: Holdvilág

Éjfényű holdvilág – ezüstös holdsugár,
felhők közt bujdosol – magányod hold-útján;
ismered lelkemet, mire árnyak ülnek:

egyik felén öröm, másikon meg könnyek!

Ég mindenem – várja, hogy lássa kedvesét,
vágyó tekintetét, szíve epedését;
bevésse gyémántba, szíve rejtekébe:

legyen a rossz ellen boldog menedéke!

Kerek hold-tükrödben mutasd meg az arcát,
hogy megérezhessem szerelme hatalmát;
varázslata bűvét a szívembe zárom,

e szép-édes kincsre szenvedéllyel vágyom!

Filo-csibi

2016. április 12.

Farkas Ilona: CSAK AZ ÖRÖM ÓRÁIT SZÁMOLOM

Farkas Ilona:  Csak az öröm óráit számolom

Sziszeg a hollószín gondolat fejemben,

élesre fent tőrrel szurkál a szívemben,
menekülök, mint az ordas elől bárány,

csak a gyönyör-öröm emlékeit várnám:

                                                       mennyei az illat vadvirágos réten,

lenge lepke lebben keringőre készen;

bájol a szép tavasz – forrón lüktet a nyár,

az izzó szenvedély édes varázsa vár!

Hajnal a kelő fény gyöngyharmatos méze,

nappalnak és éjnek igéző reménye;
kacagó napsugár festi a rózsákat
alkonyon hallgatok csalogány-nótákat!

Csak a földi Éden – mire emlékezzem,
a rossz és keserű könnyeit elűzzem;
a szerelem kéje csordultig merítsen,
amíg szívem dobog – mindig ez hevítsen!

Filo-csibi

2016. április 10.

Farkas Ilona: A LÉLEK FÁTYOLA

Farkas Ilona: A lélek fátyola

Lélek a titkait fátyolába rejti,
fátyolának színét bárki meg nem fejti;
szép lenne: a lélek azonosban járna,
ha egyet megszeret – nem váltana másra!

Hódításra vágyik – veszi a csillogóst;
ha bútól szenveleg – a kopottas-rongyost,
szerelembe esik – a vörös-rózsásat,
hogy viszontszeressék – remény-zöld mintásat!

Te szövöd fátyolát – szürkét és színeset,
Te zsinórozod fel – teszel rá díszeket,
Te hagyod fakulni – árnyalni szépségét,
Te engeded veszni lelked békességét!

Igazgyöngy fátyolát vigyázzad és féltsed,
öleld át gyengéden – szívvel megérintsed,
ragyogjon a lelked – váljon még vonzóbbá,
ki igazán szeret – tegye őt boldoggá!

Filo-csibi

                                                         2016. április 8.

Farkas Ilona: VIRÁGOK VIRÁGA

Farkas Ilona: Virágok virága

Virágok virága – lelkem virágszála,
ékességnek éke – szerelem rózsája;
ragyogsz, mint a napfény – csillogsz, mint a csillag,
bársonyos kelyhedből ámbrás illat illan.

Olthatatlan szomjam könnyei öntöznek,
égig-érő fénnyel vágyaim öveznek;
a harmat gyöngyözve pereg le ajkadon
csókjaival ébreszt mézízű hajnalon.

Eljött az ifjú ősz, zörget az ablakon,
fakulnak levelek sietős alkonyon;
ám szerelem-rózsa vöröslő láng-tüze
nem hamvad, nem szárad – nincs oly ősz, mi űzze!

Hömpölyög a sötét – csöndesség álmodik,
de szerelem virraszt – nyugtalan, hánykódik;
akár az űzött vad – rója a világot,
keresi a másik vágyéhes virágot!      

 Filo-csibi

                                                     20l6. 04. 06.

Farkas Ilona: VEZÉRLŐ FÉNY

                                                    Farkas Ilona: Vezérlő fény

Pihen az ég Napja – elrejti az ábrát,

holdvilág, csillagok vetik meg az ágyát.

Sápatag éjfények pislákolnak szerte,
sötét gondolatnak támad a jó kedve.

Táncol a bánat-hegy, mit a sok rossz rakott,
élet-szőtte ború, fájdalom aratott.

Csillan a homályban egy szenvedélyes fény,

felnyalábol mindent, mi rosszat tetten ér.

Fényszíve vezérli a gondolat útját,

szerelme apasztja a könny-cseppek kútját!

Filo-csibi

2016. április 4.

Farkas Ilona: KÜLÖNLEGES CSILLAG VAGY

Farkas Ilona:  Különleges csillag vagy!

Épp olyan, mint te vagy – nincs a nagyvilágon,

akárha széltében, hosszában bejárod;
azonosak vagyunk – nem lehet kétsége:
mindnyájunk Istennek ember-teremtménye!

Csillag-miriád is mind tűzként szikrázik,
ám az egyik ragyog – másik alig látszik!

Nézd a virágot, fát, a viruló rétet,

gyönyörű pompával ajándékoz téged;
nem válogatja – ki szegény, ki a gazdag,
szépségét, illatát – mint más – te is kaptad;
a hűséges ebed lesi gondolatod,
palotában van, vagy kunyhóban otthonod!

Ha te mosolyogsz – a világ mosolyog rád,
lényedből áradjon a magabiztosság!

Szeresd, kiket híven szerethet a lelked,
de magadat szeresd a legelső helyen;
különleges csillag vagy a szép Föld bolygón,

kit érdem szeretni és csodálni méltón!

Filo-csibi

2016-04-02.