Farkas Ilona: HA ÉN...

Farkas Ilona: Ha én…

Ha én szellő volnék – arcod simogatnám,

oly kedvesen, lágyan, mint egy violaszál;

gyöngyvirág lelkedből könnyharmatot csalna,

szerelmes fuvalmam csókokkal takarna!

Ablakodra szállnék, hogyha madár volnék,

hajnal-hasadáskor szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel –  mennyei érzettel!

Ha felhő lehetnék – sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;

elkerülne téged zord vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!

Fényes csillagként én  – csakis rád ragyognák,

örömödet-búdat fülembe suttognád;

hogyha szerelmednek csillagfényét vágynád,

keresnéd szívemben – szivárványát látnád!

Filo-csibi

2016. május 31.

Farkas Ilona: ÉLET-TÜKÖR-SZILÁNKOK

       

                                                          Farkas Ilona: Élet-tükör-szilánkok

                                            Alábbiakban néhány versem slusszpoénját gyűjtöttem
                                                                       egy csokorba:




                                      Az élet sója tévelygés néha;
                                      talán az ember ilyenkor léha?


                                      Vakotás tükörben hamu lesz gyémántod,
                                      csillogó fényesben boldogságod látod!

                                   
                                       Csak tövises rózsa árasztja illatát,
                                       ha tűröd szúrását - élvezed virágát!


                                       Élvezd a szép pillanatát,
                                       cseppje szárad holnapra már!


                                        Keresni a porban csillogó gyémántot,
                                        olyan, mint a jégen szedni gyöngyvirágot!


                                        Nem azért írok, mert van tinta a tartóba,
                                        azért írok, mert van érzés a tarsolyba!


                                        Láthatatlan könnyzápora
                                        hiú vágyat jobban mossa!



                                                                    ..................................

Farkas Ilona: TRILÓGIA

Farkas Ilona: Trilógia

Voltam az árnyékban – vakító gyöngy,

szélfútta homokban – színjátszó rög,

magányban dúdoló, zengő hárfa,

a gyávák könnycseppje – büszke-árva!

Vagyok megfeszített tusthúzó húr,
titkaim tömjéne – hívő gyaur,

a csobogó forrás, rózsák éke,
szerelem gyönyöre,  láng érzése!

Leszek a lelkem ég-fény-fáklyája,

életem törlesztő adóssága:
édes amoroso színpadra lép,
mielőtt játszanák a finálét!

Filo-csibi

2016. május 29.

Farkas Ilona: HALVÁNY CSILLAG

Farkas Ilona: Halvány csillag

Minden szerelemnek ragyog fenn csillaga,

fényes a nappala, halvány az alkonya;

hollószín égbolton fáklyaként ragyognak,

szerelmes szívekben tüzeket gyújtanak!

Szívednek csillagát keresd meg az égen,

ragyog-e még, vagy már fényét-vesztett régen?

Mikor a fényeset halványodni látod,

hanyatlóban van a szerelem-világod!

Ha sápad a csillag, halványul odafent,

jobban tenné, hogyha földet ér idelent;

míg égen van: gyúljon, szikrázzon, ragyogjon,

                                                    izzó tűzsugara lángszerelmet ontson!

Filo-csibi

2016-05-28

Farkas Ilona: KUSZA ÉRZÉS

Farkas Ilona: Kusza érzés…

Serceg a toll – vibrál a gondod,

amíg a lelked papírra mondod;

kusza az érzés, kuszák a sorok,

írásuk közben szárad a torok!

Nem, mint a forrás – mi csorog tisztán,

ismeri útját – merre a tisztás;

folyik előre, bízik magában,

hisz a holnapban és hisz a mában!

A bort is tisztán érdemes inni,

tiszta érzésben szabad csak hinni;

vörös és fehér nem fér egymással,

se a szerelem akármi mással.

Szerelem nélkül nincs szépség hite,
magasztos érzés – az élet íze;
magányos virág – tisztelni illik,
akkor mondd tollba, ha maga nyílik!

                           Filo-csibi

            2016.május 27.

Farkas Ilona: FÁJDALMAS GYÖNYÖR

Farkas Ilona: Fájdalmas gyönyör

Mint nehéz kősziklát – hordod a lelkedben,
hasogat fájdalma, szurkál a szívedben,
őrjít a mámora – szédítő érzelem;
gyötrelmes boldogság: ilyen a szerelem!

Fájdalom és gyönyör – együtt élnek-halnak,

mint rózsa és tövis – egy tőből fakadnak;
csillaghoz a sötét, mennydörgés a nyárhoz,
akár fény és árnyék – tartoznak egymáshoz!

Filo-csibi

2016. május 26.

Farkas Ilona: TEMETETLEN SZERELEM

Farkas Ilona: Temetetlen szerelem

Szomorú fűzfának gyász-árnya terít el
haldokló szerelmet sötétlomb testivel,
halk szellő muzsikál, húrjai könnyesek,
utolsó legenda dalai csöndesek;
a semmit öleli, dédelget elmúltat,
érte nyílt virágok gyászolják fényhunytat.

Ölelne – nincs már kit, meghalni sem akar,
mámoros álmait pirkadat nem takar;
szeretne szeretni, csókolni lenne jó,
vagy a szép szerelmet feledni volna jó.

Temetés  nélkül a tetszhalott ébredhet,
ugyanúgy lángolhat – hamisat szerethet!

Filo-csibi

2016. május 24.

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

Kegyelem-manna hullott az égből,
megmentő malaszt Úr kegyelméből,
éltetett éltet, buzdított tovább
küzdeni, hinni – várni a csodát!

……….

                                                 Ha köd-homály-éj borítja szíved,

ha szél hordja el a jót és szépet,
ha keserű bú – mint szú – rág benned:
fakul világod, fásul a lelked!

Epedi akkor éned a mannát,
sas-szárnyon szálljon – vágyod aranyát;
bár csepeg mézgyöngy, rezeg a csillag:
a lét-álomban fénye megcsillan!

Rózsa kéj-kelyhe,  gyöngy zafír árnya:

szerelem-szülte balzsam-varázsa;

színed világa – szíved virága,
ég adománya – lelked mannája!

Filo-csibi

2016. május 23.

Farkas Ilona: AMI SZÉP VAN BENNEM

Farkas Ilona:  AMI SZÉP VAN BENNEM…

Hogy mondjam el néked szívem vallomását,
dalos madár hangja nem adná a mását,

hűvös szellő szárnyán dideregne, fázna;

jobb, hogyha a szívet keresi meg párja!

A lelkem szépségét csokorba gyűjteném,

hervadt alkonyatban karjaidba tenném,

magadhoz ölelhesd, amit rejt a lelkem:
ezernyi virágom, szivárvány-szerelmem!

Ébred akkor tavasz ködös őszi esten,

szerelem-mámora tobzódik lelkedben;

hangos szó nélkül is megértesz majd engem,

ha neked adhatom, ami szép van bennem!

Filo-csibi

2015. május 21.

Farkas Ilona: HAVASI GYOPÁR

Farkas Ilona: Havasi gyopár

Égig érő bércen, szinte fenn az égen

virágzik szerényen – Isten közelében.

Különleges virág – fáradni kell érte,

feljutni a hegyre, hogy kezed elérje!

Hogyha egyszer felérsz – öleld a kebledre,

vágyad elérése gyógyír a lelkedre.

Akár a szerelem --  mint a fehér holló,

ha igazit találsz – gyönyöre tomboló!

A havasi gyopár és igaz szerelem

nem harsog, nem villog, mert tudja, hogy nemes!

Az útszélit kerüld – nincs neki érdeme;

igaz nemesért küzdj és szenvedj érette!

                                       Filo-csibi

                                     2016. május 19..

Farkas ILona: LÜKTETŐ TAVASZ

Farkas Ilona:  Lüktető tavasz

Pacsirta-primadonna  tavaszt trillázza,

flóra istennő zöld ablakát kitárja,

életről dalol az ébredő természet,

rügyfakadását hallani az erdőnek!

Harsonás  illata gyöngyös gyöngyvirágnak,

orgona hangjára madarak cikáznak;

ifjú fűszálak szellőre hajladoznak,

az apró rovarok izegnek-mozognak!

Napisten földre leheli langymelegét,

azúrkék égbolt ruhája ünnepre-kész;

a nyájas holdvilágnak félszeg a bókja;

festőecset ezt csak mázolja, majmolja!

Teremtőnek hatalmas a bölcsessége:

legyen az ember is a természet része;

tavasszal hangolja húrjait szívének,

mert hidegtől megdermedt, szeretetéhes!

Szerelmet dobol az illatos levegő,

lüktető tavasznak íze oly epedő;

életöröm a bajokat mélyre ássa,

kíváncsi nap egyre hosszabban csodálja.

Öltözik a parlag gyönyörű ruhába,

csörgedezik patak, csillog a hulláma.

szépítsd a lelkedet, örüljön élettel!

csordultig teljen be édes szerelemmel!

Filo-csibi

2016. május 18.

Farkas Ilona: FESTETT SZERELEM

Farkas Ilona: Festett szerelem

Szilvaszínű ág, cinóber bokrok,
ametiszt mítosz, opálos csokrok:
fényezett árnyék, bizarr ajándék,
festett szerelem - hamis színjáték!

Fogadom mégis édes igékkel,

bizánci ékkel, függőkert széppel,
rácsot feszítek, lássam bíborát,
megrészegítő alabástromát.

Porszürke eget vélem én kéknek,

tücsök muzsikát koncert zenének,
törékeny szívem, mint földszív dobog,
tündéri öröm, szerelem kopog.

Kegyelmezz érzés, csitítsd a lelkem,
farkas-vak homály szűnjön meg bennem!

Ha fáj hiányod festett szerelem,
sóhajom halld meg – színezd életem!

Filo-csibi

2016. május 17.

K. János: ORSZÁGÚTON

                                                            K. János: ORSZÁGÚTON

                                                                  /Vallomás I…nek/

Előttem az országút,

a  végtelen magány;
hol túlzsufolt, hol árvult,
mint a szív – köd-talány!

Előttem az országút,
vibrál a gondolat;
eléd szalad, hozzád fut,
látom az arcodat:

szép szemed éj-bársonyát,
karcsú derekadat,
kecses hajlékonyságát,

bájos mosolyodat!

Vajon, hol jártál eddig,
miért nem láttalak;
BENNEM éltél mindeddig,
VELEM  holnapokat!

Dzsoni                  

                                                         2016. május 16.

Farkas Ilona: NOSZTALGIA

Farkas Ilona: Nosztalgia

Nem tudom -- akkor mit súgtál nekem;

orgona-illatot érzett lelkem,

szerelmes szavak lehettek talán,

mert mámorító volt az illatár.

Hold tányérjából alig látszott más,

mint a sarlóvá hajolt holdfogyás,

de lehet az is, hogy telihold volt,

eltűnt a világ -- ott voltam boldog!

A csillagok nem ragyogtak égen,

mert mind lehoztad őket énnékem;

tűzszemeivel ég nem láthatta:

a földön is van menny birodalma.

Ma is vannak fenn égen csillagok,

felhőkön csábos Hold is kiragyog,

orgona-virág most is illatoz,

vágyom, vágyom a  mámorillatot!

Filo-csibi

2016. május 14.

Farkas Ilona: SZERELEM HALÁLA

Farkas Ilona: Szerelem halála

Beleszőtted lelkedet

lelkembe,
a szerelem tündököl,
 gyúl benne,
beragyogja nappalom,

éjjelem,
hajnalcsillagként ragyog
   énnekem!

Irigyeim nem hagynak  

                                                               szeretni,

a szerelmet akarják

temetni,
koporsószeg lesz hulló

könnyemből,
szemfedél a  megszakadt

szívemből!

Filo-csibi

2016. május 12.

Farkas Ilona: ESTHAJNALCSILLAG

Farkas Ilona: Esthajnalcsillag

Az ég kárpitjának legfénylőbb csillaga

a megfáradtakat álomba ringatja,

halványabb csillagok társául szegődnek,

sötét, komor órák fényükkel enyhülnek.

Venus, a szerelem égbolti királya;

azért oly tündöklő  fenséges világa,

hogy mennyei vágyat, szenvedélyt hevítsen,

szerelmes embert az égbe repítsen!

Akiket  szerelem egymástól távol tart,

a szerelem-csillag fényszíve hívogat:

felnéznek mindketten az érző bolygóra,

így szeretik egymást, míg jön Auróra!

Filo-csibi

2016. május 11.

Farkas Ilona: KÖNNYEK

Farkas Ilona:  Könnyek

Bánat és öröm  könnyet fakaszthat,
egy a csatorna, amin folyhatnak;
gördülnek arcon egymásutánban,
mint a záporeső menny borújában!

A könnynek soha nem apad kútja,
folyhat bár sűrűn – jelölt az útja;
mint csillagok, mik hullnak, csak hullnak,
ég csillagfénye ki mégsem hunyhat!

Öröm vagy bánat sóhajt egy kicsit,
göncöl szekerén őt is elviszik;
sárga szőttesét a Hold kibontja,
hulló könnycseppet álomba fonja!

Filo-csibi

2016. május 10.

Farkas Ilona: ÉDESSZÉP REMÉNYSÉG

Farkas Ilona:  Édesszép reménység

Tavaszodik, esik, csont sírja a szelet,
kis rügyek csevegik, fázós a kikelet,
csillan a napsugár, csalogat szerelmet:
„ölelnék ma buján, szeretném földemet!”

Szeretni, szeretni, áhítja mindenség:
a gyönyört meglelni, érezni istenség,
rideget száműzni nem holmi csekélység,
szerelmünk átélni édesszép reménység!

                      Filo-csibi

                    2016-05-08

Farkas Ilona: Ó MÁJUS

 
Farkas Ilona:  Ó, május !

Vágyéhes szerelem, menyasszony mosolya,
dúslombú tavasznak kifeslett bimbója;
a csábfényű vén Hold, miriád tűzcsillag
vizeknek tükrében hamiskásan csillan.

Balzsamos szép május, édes fűszerillat,
téboly az éjszaka, kéjkábultan pirkad;
harmatcseppben fürdik az orgonavirág,
lágy szellő simogat, bársonya mennyvilág,
dübög a föld szíve, a gyönyörtől vérzik,
szenvedélyes lelkét mindenek megérzik.

Hagyom, hogy érintsen, járja át a testem,
ifjúi pezsgéssel vidítsa a lelkem;
ölelem magamhoz, csókoljon csodája:
szerelem varázsa, oltára, múzsája!

                          Filo-csibi

                       2016-05-07.

Farkas ILona: TEREMTŐM!

Farkas Ilona: Teremtőm!

Megkoronáztad a nagy művedet,
porból alkottál ember-remeket,
plántáltál bele árny- és fényfoltot,
szikra-szellemet, érzelem-bolyhot!

Képmás-gyermeked mélyvízbe veted,
hit-áhítata hódoljon Neked;
ajándékozod a Föld szépségét,
fájó fájdalmát, gyönyör-örömét!

Éden fényeit fested szívére,
savanyú szőlő enyhítésére;
boldogság tüze úgy tündököljön,
hogy lángjától a rossz meneküljön!

Filo-csibi

2016. május 5.