2016. július 31., vasárnap

Ismeretlen költő: SÚJTSA ISTEN KEZE!



Sújtsa Isten keze !


Aki a szerelmét tévútra vezeti,
Kapja vissza attól, ki őt „megvezeti”,
Ne sújtsa az Isten rettentőbb csapással,
Mint fájdalmas, örök boldogtalansággal!


ismeretlen költő

A kedves olvasó természetesen kivétel, nem róla szól! Csupán elgondolkodásra késztet
a mondanivalója, ezért tettem fel!

2016. július 29., péntek

Farkas Ilona : VÍVÓDÁS



Farkas Ilona: Vívódás


Egy különös regény, ami játszik velem;
hőse: a józan ész és a hév szerelem.
Vállvetve küzdenek – vívnak meg egymással,
érvek az érzéssel – kis és nagy csapással!

Hajnal-hasadáskor pirul a szerelem,
a józan észé most  a rangos győzelem;
alkonyat, csillagok – fonnyad az érv arca,
vakítja a mámor – ez az ész kudarca!

Ki legyen a győztes – kié a jutalom,
ezen elmélkedem éjjelen, nappalon;
pálma a jobbiké – nem oszthatok stigmát,
regényben így szokás megírni a „sommát”!

E furcsa regény a  keser-édes élet,
melyben a vívódás ír napot és évet;
folytatátos regény – nincs vége a harcnak,
nincs a szerelemnek, érveknek, kudarcnak!


Filo-csibi

2016-07-30

Farkas Ilona: ESIK



          Farkas Ilona:  Esik


Búba borult az ég, nagy lehet bánata,
miért könnyeinek sűrű áradata;
felhők vitorláznak, elfogják a napot,
hömpölygő vízfényen pattognak a habok!

A melegtől aszott fű hálásan hajlong,
de nyelni nem képes újabb áradatot;
a föld alatt lakó állatok fulladnak,                    
könnytől rezgő ágon a dalok elhalnak!

Patakok és folyók csordultig megtelnek,
esővíz áztatja völgyeket, hegyeket;
a vihar  ijesztő hang-, fénykísérete
a haragos égnek borús üzenete.

Szakadatlan zuhog, villámlik és dörög,
elmosná bánatot, az lenne az öröm;
ég haragja menten, gyorsan párologna,
langyos, csendes cseppek illata áradna!

A szivárvány most szép szalagját kibontja,
derűs gyönyörével a vihart átfonja;
rózsaszínű felhők mögül csillan a nap,
arcomon a zápor is csak tűnő harmat.



                               Filo-csibi

    2016. július 29.






2016. július 28., csütörtök

Farkas Ilona: ELMÚLT A MÚLT



Farkas Ilona:  Elmúlt a múlt


Elmúlt a régmúlt – elmúlt sok szép nap,
szárnyra kelt széllel – felszítta dél-nap,
tél-fagy lovasa jégszánon hordta,
égvíz a nyomát locsolta, mosta.
Emlékét töri a csúf enyészet,
varázsát őrzi a hű költészet.

Talán csak mese – nem történt soha:
valaha régen gyöngyfény karolta,
rózsaszín mennybolt – örökzöld a lomb;
mindig ragyogott – kerek volt a Hold.
Szeretni még ma – késő a holnap;
gyönyörű világ gyönyöre hol van?

Csillaghulláskor mosolyát látnád,
felhőn lebegő égkék palástját,
öleli ölén mámor-élményét,
földi világnak édes-szép fényét.
Elmúlt szerelem hervadt múzsája
tündér-honnak lett legszebb rózsája.


Filo-csibi

2016. július 29.

2016. július 27., szerda

Farkas Ilona: SZENVEDÉLYES FÉNY



                                                Farkas Ilona: Szenvedélyes fény



Pihen az ég Napja – elrejti az ábrát,
holdvilág, csillagok vetik meg az ágyát.

Sápatag éjfények pislákolnak szerte,
sötét gondolatnak támad a jó kedve.

Táncol a bánat-hegy, mit a sok rossz rakott,
élet-szőtte ború, fájdalom aratott.

Csillan a homályban egy szenvedélyes fény,
felnyalábol mindent, mi rosszat tetten ér.

Fényszíve vezérli a gondolat útját,
szerelme apasztja a könny-cseppek kútját!


Filo-csibi

2016. július 27.





2016. július 26., kedd

Farkas Ilona: KÉKMADÁR



Farkas Ilona: Kékmadár


Ha egyszer nézhetnék két szemed tükrébe,
belelátnék én a szíved rejtekébe ;
ha vágyad érezném, lelkem neked adnám,
édes dalt dúdolnék a szerelem hangján!

Kérlelem a felhőt, virágok legszebbjét,
a holdfény sugarát, erdők rengetegjét,
csobogó patakot, az esőcseppeket;
vigyék üzenetem – hallják meg lelkemet!

Csalhatatlan szívem csivitelést hallat,
rászállt egy kékmadár, csőrével kopogtat;
nyílik a szerelem, karjaimba zárom,
boldogság madarát édes csókkal várom!


Filo-csibi

2016. július 26.

2016. július 24., vasárnap

Farkas Ilona: ILYEN VAGYOK



Farkas Ilona: Ilyen vagyok!


Ételem, italom megosztom,
ékszerem, ruháim elosztom;
ékségem, szépségem átadom,
hiányát aligha fájlalom!

Szerelmet osztatlan szeretem,
szeressen, akit én szeretek;
csak engem, senki mást világon,
ha mást is: elhervad virágom!

...

Istentől kapott szép ajándék,
nem volna - szívemtől megválnék,
amikor olvasom és látom,
hogy másnak üzenget "imádóm"!

Nem rejti - neki így megéri,
hiszi, hogy célját most eléri;
szerelmes és a "kis versecske"
sóhaját viszi majd messzire!

...

Különös lehet az én lelkem?
Talán az, de én így szeretem;
szerelem a földi istenség,
oly fennkölt, oly tiszta, mint szentség!


Filo-csibi

2016. július 24.





Farkas Ilona: HETEDIK FÁTYOL



Farkas Ilona: Hetedik fátyol


Misztikus Kabbala a hetes:
hét isten, mennyország, a hetek,
hét fátyol jelenti a tudást,
ha hullik, erkölcsi elbukást!

Történt, hogy Heródes, a király
a sógornőjével élni vágy,
a párját elhagyja mindkettő;
Szent Jánost zárják, mert ellenző!

Heródes Antipász ünnepel:
királyi pompája fergeteg,
minden a szem-szájnak ingere,
messzire száll majd a hírneve!

Új asszony leánya táncra kél,
tündérek románca – vágyra kér;
fátyoltánc-kísérő mosolya
a józan észt küldi talonba!

Hét fátyla egyenként leomlik,
látványtól Heródes megbomlik,
méltóság, királyság korlátolt,
Salomé  szenvedélyt korbácsol!

Salomé,  kegyetlen öröm-lány,
 - felbujtó szülője bűnös társ -
kértére Szent Jánost fejezik,
a király barátját veszejtik!



Filo-csibi

2016. július 24.














2016. július 20., szerda

Farkas Ilona: SZÍVED SZÍVEMET TAKARJA!



Farkas Ilona: Szíved szívemet takarja!


Takarja be szíved szívem,
ne sajogjon, ne könnyezzen,
minden rosszról feledkezzen,
szerelembe hívjon, vigyen!

Dobogása hárfa legyen,
könnyes dala hozzám szóljon,
nekem zengjen, turbékoljon,
napsugárként melengessen.

Öleljen át két karjával;
csókja legyen tűze, méze,
boldogsága és hűsége:
ahogy galamb él párjával!




Filo-csibi


2016. július 21.

Farkas Ilona: LÁNGFÉNY



Farkas Ilona: Lángfény


Giordanónak a lángszellemét
vassal irtották, tűzzel égették,
csakhogy a tűzben nem hunyt ki szellem,
az égen csillog tudomány jellel.

A fényességes, szép tüzes isten
lejti a táncát nyárfényű színben,
bűnbánón bánja, hogy lángész égett,
tisztító tűzet  bocsát evégett:

Nap sugarában égő pír ragyog,
szerelem lángja, gyönyöre csapong,
gyémánt mélyéről a fénye nevet,
szőlőnek tüze búnak integet,

tűzvörös rózsa a hév szeretet,
boldog láng issza a bús cseppeket.
Irgalmazzon ég oltását kérni:
a szerelmet hagyd halálig égni!


Filo-csibi

2016. július 20.

2016. július 18., hétfő

Farkas Ilona: SZŰRT FÉNY



Farkas Ilona: Szűrt fény



Köpenyét teríti éj-égre a hajnal,
lustán ébred a Nap – fázós a fuvallat;
sok csillagnak itt-ott pislákol még fénye,
sziporkázni holnap lesz majd új reménye;
felhőn átszűrt napfény sápadtan ér földre,
mintha a tűzgömbből a fukar fény jönne!

Jöhet komor felhő hideg fuvallata,
szűrheti a napfényt – sápadhat aranya;
ám, ha a lélekben fénysugár világol,
a szerelem tüze ég és nem pislákol:
elűz minden rosszat – hitszegő hiteket,
a mindenség búja sem szűrhet fényeket!


Filo-csibi

2016. július 19.


Farkas Ilona: IMPULZUS



                                                       
                                                   

                                              Farkas Ilona: Impulzus

Pislákol fénye az élet-sómnak,
szemem nem látja, fülem nem hallja:
zsibong a világ, vagy béna-balga,
dúdol az élet, vagy értem kongat?

Törpül a világ – sorvasztja vágyam,
ámde virraszt még, éber az ördög;
lázadó lelkem fűti az ösztön,
pilleszárny létem lélegezz bátran!

Ásom a mélyet, tenger mélyeket,
holdfényes májust – cukrozott mézűt,
szerelmi mámort – gyötrelmes éjűt,
vérbő ölelést, kárvolt könnyeket.

Napkelte-nyugta – közte monoton,
impulzust várok, úgy is, ha kábít,
szólítson élet – álmom,  hogy csábít;
érintse lelkem – összecsókolom!

Filo-csibi

2016. július 18.
                                                    
                                                       






2016. július 16., szombat

Farkas Ilona: ÚGY FÁJ...



Farkas Ilona: Úgy fáj…



TE nem érzed – mily nagyon szeretlek,
hogy égen-földön TÉGED kereslek;
a „virágnyelvem” számodra: „viccem”,
Istenem – jobban bánt, mint azt hittem!
Úgy fáj!

Szerelem-érzést CSAK HOZZÁD írtam,
mégis vonzalmam hiszed hamisnak?
Körülményeink – lehetőség ennyi,
"csak" így tudtalak Téged szeretni!
Úgy fáj!


Filo-csibi

2016. július 16.








2016. július 15., péntek

Farkas Ilona: ADJ!



Farkas Ilona: Adj!


Adj takarót – fázik lelkem,
adjál hitet – elvesztettem;
hitesd el, hogy hosszú a nyár,
hogy szerelem úgy szép, ha fáj!

Akkor lelkem majd nem fázik,
akkor hitem elér százig;
forró, izzó, hosszú lesz nyár;
éget szavad – akkor sem fáj!

Add a szemed – lássak vele,
add a kezed – fogjak vele;
add a lelked – benned éljek,
távolodnál – haljak érted!


Filo-csibi

2016. július 15.

Farkas Ilona: BOZÓTOS




Farkas Ilona: Bozótos


Bozótos között utam keresem,
villámként illan a hamarkedvem,
szívemben verdes a kétség szárnya,
öröm-szép utat, hogy nem találja!

A bogyós bokor telten mosolyog,
levelekből font lombja mézcsorog,
illatos füzér hajamon párta,
hitemnek mégis hosszú az árnya!

Bozótban járok, tüskés az ága,
rátekeredik lelkem bojtjára,
elbotlok benne - közel és távol
járható utam sehol se látom!

Rejti a Nap már fény-ábrázatát,
bíborral festi ég-alkonyatát,
osonnak bokrok az éjszakába,
fekete kínok lábam nyomába!

………..

Söpri bozótost mennyei szellő,
harmattá válik a bánat-felhő;
tejjel és mézzel színültig vágyam,
teríti rezes Hold álom-fátylam!


Filo-csibi

2016. július 15.



2016. július 14., csütörtök

Farkas Ilona: HISZÉKENY AZ EMBER



Farkas Ilona:  Hiszékeny az ember



Hiszékeny az ember, ha a szépre vágyik,
amikor szerelmet, boldogságot áhít;
madarak, virágok neki csak azt zengik:
higgyen szerelemben – nem téveszt meg senkit!

Milyen balga a szív -  gyakran elhibázza,
sötét felhőben is a napsugárt látja;
s, ha néha a fénytől ragyog az egész ég,
lángol szenvedélye, tüzes lávaként ég!

Fagyban, hóviharban, őszi lombhullásban
hisz az ember mindig, ha  szívében vágy van;
ezért fáj oly nagyon, amikor rádöbben:
szerelmes lát lángot zúzmarában, ködben!


Filo-csibi


2016. július 14.

2016. július 13., szerda

Farkas Ilona: FÉLTÉKENYSÉG

Farkas Ilona:  Féltékenység

Fáj, de nem sírok – ez szemeim párája,
a zöldszemű szörnynek féltékeny prédája;
fanyar a csók íze, hideg az ölelés,
édes az álom, de keserű ébredés!

Megy a nyár, jön az ősz, messze száll a madár,
másképp fest a világ, mást dúdol a szél már,
új álmok, új vágyak borzolják lelkemet,
kóstolják szívemet, keresik kedvemet!

Hátratekintek, egy búcsúszó a múlttól,
szorongat az emlék, kínzó érzést sulykol;
dehogy féltékenység, dehogy a szerelem,
csupán a nyugvó nap szépségét könnyezem!


Filo-csibi


2016. július 13.


2016. július 11., hétfő

Farkas Ilona: HÁBORÚ VAGY BÉKE ?



Farkas Ilona: Háború vagy béke ?


Körülöttem fegyverek ropognak,
emberi rossz szellemek csapkodnak,
keresek egy békés, csendes zugot,
láthatatlan lennék, de nem tudok!

Sebzett lelkem erőtlen a harcra,
várva-vágyom – kongjon csend harangja,
a „kard ki kard” nem az én fegyverem,
nyugodnék, mint nap sötét éjjelen!

Elvonulok a csigaházamba,
ó, milyen jó is így egymagamba’,
megőrzöm az énem méltóságát;
a magány sem szeretné torz társát!

A szeretet-morzsákért nem küzdök,
csatákat megnyerni sem készülök,
a lelkemre  reménypírt halmozok,
béke egén fénylenek csillagok


Filo-csibi

2016. július 12.

Farkas Ilona: NE KERGESS DÉLIBÁBOT




Csalóka fények csillognak szépen,
a tükörképek játszanak égen,
csodákat ígér, hol nincs valóság;
különös varázs, bűvös látomás!

Akár a tündér, ki az égből jön,
megígér gyönyört mennyben és földön;
majd tűnik gyorsan, mint a délibáb,
bottal ütheted a lába nyomát!

Ne kergess tündért, se délibábot,
sohase hajszold, ki nem rád vágyott,
ne akarj fagyban rózsákat szedni,
tudd az igazit hűen szeretni!


Filo-csibi

2016. július 11.


2016. július 10., vasárnap

Farkas Ilona: FÉNYBŐL HOMÁLYBA





Farkas Ilona: Fényből homályba…


Ó, féktelen öröm, önfeledt kacagás,
ámbrás illatú szerelem-lobogás,
elalélsz, mint napfény, mit éj öle ringat,
tespedsz a homályban – szánod, hogyha pirkad!

Hová tűnt a hajnal vágyébresztő fénye,
szikrázó derűnek, új nap szép reménye,
bódító románca vadvirágos rétnek,
lelket-bilincselő édes madár-ének?

Nem hullik a könnycsepp hegedű húrjára,
feslett rózsabimbó bársonyos szirmára;
harapott holdkaréj sápadtan vánszorog,
szivárvány kapuján zord vihar ácsorog!

Kerüli a kedély a lelketlen lelket,
nem keres fénytelen homályban érzelmet,
szépségnek, gyönyörnek csillaga lehullott,
kihunyt a tündérfény, szenvedély elmúlott!


Filo-csibi

2016. július 11.


Farkas Ilona: BIZALOM



Farkas Ilona:  Bizalom



Ha meghal bizalom, haldoklik szerelem,
mert bizalom nélkül kihuny az érzelem;
társai egymásnak, mint a nap és az éj,
kéz a kézben járnak, míg él a szenvedély!

Hisz a szerelemnek gyökeret kell verni,
bizalom tud ehhez támaszául lenni,
ő védelmezi meg, hogyha elgyengülne,
reménnyel tölti, hogy rossz álom kerülje!

Csakhogy a bizalom ugyanúgy érzékeny,
összeomlik, hogyha hamisat érzékel,
délceg büszkesége törékennyé válik,
gyorsan lehanyatlik, nem bírja sokáig!

Együtt és egymásért élnek és meghalnak,
hűek voltak mindig, azok is maradnak;
szerelemről szól az utolsó imájuk,
könnyeikben ázik a szenvedély-vágyuk! 


Filo-csibi


2016. július 10.

,


2016. július 9., szombat

Farkas Ilona: SZERELEM, SZERELEM



Szerelem, szerelem

Szerelemnek szép virága
a mennyeknek adománya.
Jeges-tüzes, ködös-fényes,
villámot szór, de fenséges,
ragyog szíve csillagfénnyel,
sziporkáját hinti széjjel,
lángra lobban színes kelyhe,
tűzliliom el ne vegye!

Lépes mézét mindig vágyod,
inni Ámor poharából.
Tüskék közt keresel rózsát,
kezed szúrja, a szíved fáj;
ha megaláz a szerelem,
éjjel-nappal őt keresed,                                            
feléd nyújtja mindkét kezét,                                    
tétovázol, hozzá nem érsz!

Ha megérint a szerelem,
izzó tűzben ég a szemed,
virágos kert a mosolyod,
napsugárral együtt ragyog,
balzsamozza a lelkedet,
boldogságnak oltárt emel.
Minden ember szíve vágya,
hogy harmatát hintse rája.

Fagyos télben meleged lesz,
forró nyárban meg dideregsz,
tőle szépül meg a világ,
olyan, mint a nyíló virág.
Belopódzik a szívedbe,
hangos dobszó hangzik benne,
mámorít, ha hangját hallod,
aranyozza minden napod.

Csatájában szerelemnek
nagy királyok elvéreztek,
féltékenység zöld szörnye is
áldozatát sokszor szedi.
Elátkozott szép szerelem
elepednék tenélküled.
Gyönyör-édes e gyötrelem:
a SZERELEM, a SZERELEM!      


               Filo-csibi
  2016. július 9.