2016. augusztus 31., szerda

Farkas Ilona: ÜVEGGYÖNGY


Farkas Ilona: ÜVEGGYÖNGY


Üveg csillan mézes szaván,
csengő-bongó édes dalán:
füle-
müle!

Varázsolna Napot, Holdat,
lehozná a csillagokat:
éjjel-
kéjjel!

„Csak érted, csak hozzád, csak veled halálig”,
suttogja Ámor a hajnal hasadtáig;
pirkadat jöttekor tovább nem hiteget,
búcsúzik Édentől, csókjával integet!

Ámornak a szívét új Éden borzolja,
új mézes gyümölcsöt habzsolva kóstolja;
szálldos, mint pillangó: virágtól virágig,
suttogva csábítgat élte víg napjáig!

Hamis szíve, hamis könnye;
hamis gyémánt –  hamis gyöngye:
hamu-
kamu!

Sose szeress hazug szívet,
nyisd ki szemed – zárd be szíved:

ne vágyd,
ne szánd!



Filo-csibi

2016. augusztus 31.






2016. augusztus 30., kedd

Farkas Ilona: SZERELEM RÓZSÁJA



Farkas Ilona: Szerelem rózsája

Virágok virága – lelkem virágszála,
ékességnek éke – szerelem rózsája;
ragyogsz, mint a napfény – csillogsz, mint a csillag,
bársonyos kelyhedből ámbrás illat illan.

Olthatatlan szomjam könnyei öntöznek,
égig-érő fénnyel vágyaim öveznek;
a harmat gyöngyözve pereg le ajkadon
csókjaival ébreszt mézízű hajnalon.

Eljött az ifjú ősz, zörget az ablakon,
fakulnak levelek sietős alkonyon;
ám szerelem-rózsa vöröslő láng-tüze
nem hamvad, nem szárad – nincs oly ősz, mi űzze!

Hömpölyög a sötét – csöndesség álmodik,
de szerelem virraszt – nyugtalan, hánykódik;
akár az űzött vad – rója a világot,
keresi a másik vágyéhes virágot!      

 Filo-csibi


                                                     2016. augusztus 30..


2016. augusztus 29., hétfő

Farkas Ilona: ÉBRED A NAPSUGÁR



Farkas Ilona:  Ébred a napsugár



Ébred a napsugár – járja szokott útját,
riadt szerelem is elhagyja odúját;
édes-szép mosolya, harmatos gyöngyszeme
mintha a rózsának örömkönnye lenne!


Szemembe néz vágyón – elalélok tőle,
hatalmában vagyok – nem térek előle;
fénylő napsugárral fonja át a lelkem,
félénken suttogom: szeretlek szerelmem!



filo-csibi


2016. augusztus 29.

2016. augusztus 28., vasárnap

Farkas Ilona: ÁZVA-FÁZVA



            Farkas Ilona: Ázva-fázva
  

Sárgul a piros nyár, derűje ezüstös,
a hegyek pipálnak, a napfény enyhülős,
leszakadnak felhők, fázik az öreg hold,
arcomon eső-  és sós cseppek gyöngye foly’;
hirtelen sejtelem járja át a lelkem,
búsédes gondolat fénye vibrál bennem:
ha Te áznál-fáznál, rongyos volna lelked,
igaz szerelemért hozzám vágyna kedved! 



                  Filo-csibi

2016. augusztus 29.
































Farkas Ilona: NŐVÉREMNEK SZÜLETÉSNAPJÁRA






                           Farkas Ilona: NŐVÉREMNEK SZÜLETÉSNAPJÁRA


Egyetlen Testvérem, akit a sors adott,
szívem-lelkem mindig szeretett,  fogadott;
testünknek, vérünknek közösek ősei,
közösek életünk gyermeki évei!

                                          Együtt éltünk szépet és néha rosszakat,
                                        szeretetből sok volt –  pótolt mínuszokat;
                                       mindkét szülőnk csodás, rendkívüli ember:

                                        szívjóság, emberség – példakép és jellem!

Szavukat bevéstük szívünkbe örökre;
Anyánk óva intett – lelkünkre kötötte:
„szeressétek egymást, hisz csak ketten vagytok”;
egyszerű, gyönyörű, igaz gondolatok!

Kívánok Neked még nagyon sok szépet, jót,
lelked legyen békés – élhess Te szépen,  jól;
szeressenek szívből – ne csak, mert így illik;
őket szeresd Te is – hiszen ők érdemlik!
Egészség, boldogság birtokodban legyen,
csodaszép családod mindig Veled legyen!


 
                                                  2016. augusztus 20.







2016. augusztus 27., szombat

Farkas Ilona: NŐVÉREM ÉLMÉNYE A ZEBRÁN /Humor/



Farkas Ilona: Nővérem élménye a zebrán
/Humor/

Zöld színű a lámpa – nyomban szedem lábam,
kihúzom magamat – derekam meg hátam;
az álló kocsikból nem mindegy hogy látnak;
mint ahogyan régen – tán most is rám várnak!
Talán kiszól egy mély, bariton férfi-hang:
„csókollak, csinos vagy – majd holnap felhívlak!”

Feszülten figyelek – képzeletem szárnyal;
biztosan az a baj – sántikál a lábam;
lassítva lépkedek – finomkodva rakom;
sóhajtok: valaha kiszóltak ablakon!
Kockázat egyre nő – ha soká érek át:
bariton hang helyett  duda szól énreám!

„Mamika vigyázzon” – kiáltoz valaki;
„szedje gyorsan lábát – elüti valami!”


2016.augustus 13.

Filo-csibi

/Ajánlom nővéremnek, akinek a meséje adta az ötletet a vers megírására./

Farkas Ilona: ÉRZÉS



Érzés



Érzésünk nem kőszirt – és nem mozdulatlan,
változik is folyvást – mindig, szakadatlan:
változnak ábrándok – a szárnyaló vágyak;
a percek szépsége – szenvedély vagy bánat;
mást jelent nyugvó nap – mást a hulló csillag,
ősz sárga levele – mást a rózsaillat!

Egyszer majd úgy érzem – még szebb a napnyugta,
a lehulló csillag – bánatomnak kútja;
a percek szépségét mennyeiként élem,
szerelem-szenvedély fonalát nem tépem;
rózsának illatát – ősz-sárga levelet
magamhoz ölelem – mézítse lelkemet!


Filo-csibi

2016. augusztus 27.

2016. augusztus 26., péntek

Farkas Ilona: LÉLEK-NÁSZ



Farkas Ilona:  LÉLEK-NÁSZ


Ara haján csillog a holdsugár-fátyla,
fényből szőtt ruhája boldogság színárnya,
menyasszonyi csokra a szerelem-rózsa,
szerető hitvese Platón rajongója!

A két lélek násza gyönyör gyötrő gyöngye,
kéjtől gyúl a vére, mámortól hull könnye,
a szenvedély táncol – hallik nászmuzsika:
operett lehet ez – vagy tán vígopera?!


Filo-csibi

2016. augusztus 26..

2016. augusztus 25., csütörtök

Farkas Ilona: DEZSAVŰ

                            
                                 /Ezt a címet kaptam motivációs feladatként/


Farkas Ilona: Dezsavű


Hangulat-gondolat pillanat:
holdfényben aranyló pirkadat,
napsugár, virágok, illatok,
varázsos, mámoros szívdalok!

Eszmél a dezsavű: már láttam,
valaha éreztem és vágytam.
Mikor és ki volt ott szerelmes,
hogyha én – mitől volt keserves?

Álom, vagy valóság, képzelet;
érinti előző éltemet?
Csodás és különös lehetett,
mert arcom mosolya remegett!

Filo-csibi

2016. augusztus 26.


Farkas Ilona: ISTENEK KÖZT LEGSZEBB...



Farkas Ilona: Istenek közt legszebb…


Hány szín-kavalkád, mit ecsetel szerelem:
hogyha gyúl, aranyszín – hanyatlik, színtelen,
ahol tűzben ragyog, ott máglya a heve,
mennyei gyönyöre, fájó a gyötrelme!

Kismadár a párját hívja szép dalával,
vágyón csicsereg az édesebb hangjával,
dús lombú  ágak közt várja fészkük ágya;
hallik a szerelmes csőrük csattogása!

Ágon a kis levél hajlong jobbra-balra,
bármerről fújó szél szívét dobogtatja;
ám büszkén ellenáll, míg egy délceg szellő
elrabolja lelkét, nászútjuk a felhő!

Szerelem istene – istenek közt legszebb,
mézzel telt kelyhedből élőknek csepegtess!
Hogyha csak árnyának a rojtját érintem,
hálámat rebegem – ó, szerelem-isten!


Filo-csibi
                                                          2016. augusztus 25.

2016. augusztus 23., kedd

Farkas Ilona: TÁVOLI SZERELEM



Farkas Ilona:  Távoli szerelem


Vergődő kismadár piheg a szívemen,
szenvedély emészti – távoli szerelem:
az örökifjú vágy – pokol és mennyország,
az éjgyöngyharmatú, édes-szép boldogság!

Te és a szerelem egy rózsából nyíltok,
tövissel, szirommal mind a ketten bírtok,
szerettek és szúrtok  a széljárás szerint,
lelkem, mint a kőszirt – állja, meg nem rendít!

Állja, mert mosolyogsz a rideg tárgyakból,
Te könnyezel minden esőcsepp-hullásból,
Te ragyogsz a fényben, szép-álmú éjjelben,
Te vagy mélyen lelkem, plátói szerelmem!

Hiányod fogja a gyorsuló időket,
uralja a tűnő órákat, perceket;
tágra nyitom szívem, meg az egész lényem,
hogy érezzen Téged – lángja Veled égjen!


Filo-csibi

                                          2016. augusztus 23.

2016. augusztus 21., vasárnap

Farkas Ilona: PILLANGÓ



Farkas Ilona:  Pillangó


Színpompás szárnyakkal repdes ide-oda,
festői látvány, szinte varázsos;
kecsegtet szépséget, majd elreppen tova,
kurta élete ezért talányos!

Csúf hernyóból tarka, szép szárnyú pillangó
lesz Alexandra királynő végül,
az Apolló-lepke is nevére hajló;
többinél is szebb, szárnyal fölébük!

A különleges szép – mind gyorsan elillan;
                                                     szivárvány: tündér-mesés fényjáték,
halványul, majd tűnik éter hullámiban;
csak egy varázslat – csak egy színjáték!.

A mindent elsöprő érzés illúzió,
hernyóra hinti a mézharmatot,
képzeli, hogy ez nem lehet soha illó;
szellő fújja el a káprázatot!



Filo-csibi

2016. augusztus 22.

Farkas Ilonas: SZÖKÖK A SZÉP



Farkas Ilona: Szökik a szép


Búcsúzik a szép, a rút itt marad,
bennem a fonák hű társra akad.
Sóhajnyi fények, röpke örömök
ívelnek hídként éveim fölött;

oszlopként tartják a sehol-semmit,
nihilt-ölelő rossz perc ezreit.
Mint fuldoklónak görcsös fogása,
szorítom szépet a maradásra!

Vacog lelkemben a fény-pillanat,
a rúttól reszket, árny-élte apad,
elvágyik tőlem öröm-országba,
boldog életek szép otthonába!

Gyér a tündöklés, nőnek keservek,
monoton órák, egyhangú kedvek,
fonák lelkemből kiszökik a szép,
roskatag a híd, létem a nemlét!


Filo-csibi


2016. augusztus 21.

Farkas Ilona: VIZET ADJATOK ! Kékestetőn az 1014-métert jelző kőnél!



Farkas Ilona: Vizet adjatok!


Sok-sok vizet adjatok, adjatok,
Elepedve szomjazom, szomjazom.
Tüzet fogott a lelkem, jaj de fáj,
Tengervíz se oltaná, jaj de kár!

Pohár vízzel betelek, betelek,
Adja az, kit szeretek, szeretek.
Egy csepp víz is oltó a lelkemre,
Akiért én epedek, cseppentse!

Égő lelkem elaludt, elaludt,
Szomjúságom is elmúlt, is elmúlt.
Ilyen vizet kívánok neked is,
Oltsa szomjad és égő lelked is!


Filo-csibi

2016. augusztus 21.

2016. augusztus 19., péntek

Farkas Ilona: CSODÁRA VÁRTAN...




Farkas Ilona: Csodára vártan…



Hívtam és bíztam, hittem és vártam
a tavasz jöttét – csodára vártan.
Gyógy-balzsamától simulna ráncom,
pezsdülne tőle örömöm, táncom!

Látom – virágzik fű-fának széke,
illata bódít, édesít szépe;
a fénylő nap és langymeleg eső
életet adó, áldón nevelő.

Gyöngyékes tavasz – áhított csoda
lelkem tömlöcét nem nyitja soha;
mesék mítosza, tündérek kertje,
csak hamuvirág nálam a kelyhe.

.....


Képzeletemben születik csoda,
gyújtó a fáklyán –  jeget is oldja;
mámor varázsa nyitja a lelkem,
vágyak ébrednek – érzések kelnek!


Filo-csibi

2016. augusztus 19.

2016. augusztus 17., szerda

Farkas Ilona: FELHŐK MÖGÖTT MINDIG SÜT A NAP !



Farkas Ilona: Felhők mögött mindig süt a Nap!


Bámulom furcsa felhőit égnek,
változik színük és ábrázatuk,
vonulnak békén, vagy dúlnak éppen;
dúlt vagyok én is, ha érzem a bút!

Fehér felhőkön át kacsint a Nap,
sugara kiül cakkos fodrára,
megszépült felhő most bókot akar;
én is – ha várok boldog órára!

Sötétül felhő rózsa-szép színe,
borítja Napot – haragja felgyűl,
csattog a mennykő, villám a híre;
mint lelkem –  ha rossz soká nem enyhül!

Borongós felhőt eső könnyezi,
szivárvány-tündér búját takarja;
boldog már lelkem: gyönyör percei
könnyes fájdalmam messze zavarja!


filo-csibi
                                           
                                                            2016. augusztus 18.


2016. augusztus 16., kedd

Kosztolányi Dezső: ILONA


Kosztolányi Dezső:  ILONA                                           

Lenge lány,
aki sző, holdvilág
mosolya:
ezt mondja
a neved,                                    
Ilona,
Ilona.

...

Arra, hol
feltűn és
eltűn a
fény hona,
fény felé,
éj felé,
Ilona,
Ilona.                                                    


...

Vigasság,
fájdalom,
nem múlik
el soha
s balzsam is
mennyei
lanolin,
Ilona.

Elmuló
Életem
hajnala,
alkonya,
halkuló,
nem muló,
hallali,
Ilona.

Lankatag
angyalok
aléló
sikolya.
Ilona,
Ilona,
Ilona,
Ilona.

2016. augusztus 15., hétfő

Farkas Ilona: SZEZÁM



                                                        Farkas Ilona: Szezám


Elértél lelkemig – ez már nem kétséges:
varázsos pillanat, meg szív – öröméhes;
érintetted zárját az érzelem pontján,
a Szezám kitárult – játszottál szív-kottán!

A varázs-szavakat megsúgta valaki,
vagy tudod – lelkemnek hol bújnak bajai;
mi okozza gyönyört, mitől forr a vére,
hogyan tud szeretni, milyen szenvedélye?

Ott vagy már lelkemben – ott leszel örökre,
Te leszel a legszebb napjaim gyönyöre;
úgy óvlak, vigyázlak – édes-szép gyémántom,
hogy Téged a szívem – míg élek – imádjon!


Filo-csibi

2016. augusztus 15.






2016. augusztus 14., vasárnap

Farkas Ilona: CSEND-CSEPPEK



Farkas Ilona: Csend-cseppek


Napalkonyatban hallgatag a csend,
homály-kévébe kötözi a rend;
az időkerék zakatol folyton,
nem állhat soha, szüntelen folyjon!

Itt a finálé, az adás vége,
közönség nincs már, üres a széke,
visszavonul a színházi lelkem,
hang zsivajoktól távoli lettem!

A mézes-szép szó kútja a homok,
keserű hangot  pohárba fojtok.
Jajongnak jajok, zajongnak zajok,
mint folyón a fény, némán hallgatok.

Méla csend inkább, mint a szirén hang,
nem vonz engem a nagyélet harang,
üvöltsön semmi, fürdőzöm benne,
szűnjön hangorkán, halk hang helyette!

Az élet még él, és élni akar,
édes vágyakat sejtelem takar:
dobog a földszív, vagy inog hitem?
Bájolva szólít, de csendre intem!


Filo-csibi

2016. augusztus 14.

2016. augusztus 13., szombat

Farkas Ilona: NEKED KÖNNYEBB!



Farkas Ilona: Neked könnyebb!


Tudom – Neked könnyebb – másként dobban szíved:
gyorsan lobban lángra – szeret másik szívet;
régit sem felejti – még ma is szereti,
hitvallásod szerint: nem lehet feledni!

Szívemben mindig egyetlen szív fér el,
se régit, se újat melléje nem képzel;
ezért, ha az az egy szívemet elhagyja,
fájdalom összetör – lelkemet szabdalja!


Filo-csibi

2016. augusztus 13.

2016. augusztus 8., hétfő

Farkas Ilona: CSENDES ÉJ



Farkas Ilona:  Csendes éj



Csendes az éj hona, a  levél se rezdül,
földön és az égen mélységes mély csend ül;
ám szerelem éber, nincs neki nyugalma,
nem tisztel éjszakát, nagy az ő hatalma!

Szerelem suhan át  bérceken, völgyeken,
otthagyja a nyomát szíveken, lelkeken;
szellőnek sóhaja szerelem-epedés,
pataknak csobaja a csók és ölelés!

Ábrándos holdvilág pajzánul rákacsint,
csillagoknak mécse – fényét az útra hint;
a sötétség leple megértőn takarja,
behúzza a függönyt, senki ne zavarja!



filo-csibi

2016. augusztus 8..






2016. augusztus 7., vasárnap

Farkas Ilona: ÉRINTS MEG!



Farkas Ilona: Érints meg!


Gyengéd légy Kedves, mint a hajnalpír,
lágyan simogass – varázsolj engem,
csókjaid űzzék a kételyt, a kínt,
mi benned másé – rejtse – felejtsem!

Érintsd meg lelkem, érintsd meg szívem,
ne kelljen fájón fojtani vágyam;
ajándék tőlem: szerelem-hitem:
egész lényedet mindig imádjam!

Léten, álmon túl égjen szerelmed,
szenvedélyemet lángja érintse;
gyúljanak együtt, ha úgy szeretnek;
örök szerelem: mindkét szív higgye!


Filo-csibi

2016. augusztus 7.







2016. augusztus 6., szombat

Farkas Ilona: KI MONDJA MEG?



Farkas Ilona: Ki mondja meg?


Ki mondja meg Neked, miért fáj, ha könnyed
arcodon lepereg – mi szemedből szökken;
mézes eper alatt kígyó miért dúlhat,
lelkednek tüskéje tőrként miért szúrhat?
Hegedűnek hangját – ha nyeli égrengés,
égajtók csapódnak, hogy vesszen szép zengés?

Hol kezdődik emlék, mi a vágy-pillanat,
álom és valóság miért nincs Nap alatt;
hárfája, oltára hol van szenvedélynek,
van ott boldogság, hol örömtüzek égnek?
Felhő is káprázat, vagy csak az azúr ég,
miért, hogy pirkadat – nem csak éj hazug rég?

Melyik virágillat ontja a szerelmet:
az orgona, vagy a tűzrózsa lehelet;
a kikelet, avagy bágyadt ősz varázsos,
aranyló napsugár – tán hópehely csábos?
Mért vágyod epedve a szeretet ízét,
kinek súgod még, hogy a szerelem mily szép?


Filo-csibi

2016. augusztus 7.