Farkas Ilona: VERSEIM

Farkas Ilona: Verseim

Csak óvatosan a kritikával,
csak a tollam van tele tintával;
csak sorba szedem a gondolatot,

csak szabadítom a bezárt rabot!

Nem versek ezek – csak kezdemények,
nem képzelem azt, hogy költemények;

nem akarok híres költő lenni,
nem akarok mást – csak írni, írni!

Megírni, amit eddig átéltem,
megírni – néha részem volt szépben;
megírni -- világunk hogyan látom,
megírni a szépet és fonákot!

Hidd el, hogy mindez lelkemből fakad,

hidd el, hogy őszinte minden szavam;
hidd el – nem adom én árendába,
hidd el, hogy ezzel nem ártok másnak!

E sorok belőlem születtek meg,
e sorok mind az édes gyermekem;

e sorokat ne gyalázd meg – kérlek,
e soraimat tiszteld - kíméld meg!



Ajánlom - nem költő - ismerősömnek, aki verseimről nem éppen barátságos hangon vélekedett!

Filo-csibi

2016. szeptember 30.

Farkas Ilona: MAGÁNYOS FARKAS

Farkas Ilona: Magányos  farkas

Zord felhők között a holdvilág bujdosik,

magányos farkasra éjsötét bút borít;

falkáját elhagyta – űzték haragjukkal,

egymaga harcol az égi háborúkkal;

sehol étele, se falkája, se párja,

ösztöne készteti – hát küzd egyre-másra.

Szabad élet kemény, magány ezt fokozza,

nehézségét vele senki sem osztozza!

A magány valahol embernek is társa,

úgyis, ha mellette van családja, párja;

néha ez félelem – nyughatatlan remény,

lelkünk őrzi titkát, erről ritkán beszél.

Szívünk tűz ha szeret - jég, hogyha nem szeret,

talán boldogságnak nyugalom ad teret;

palackot, ha nyitnánk, szabadulna szellem,

zárni a  helyére soha sem lesz kellem!

Merről, honnan jöttél - melyik ég tájáról,

bűnöd és erényed függ a válaszától;

mint hogyha az ember eldönthetné maga:

hova is szülessen, hol nem lesz ez sara?

Gyermekkori szépek húznak vissza oda,

ez a világ pedig életed otthona;

felemás lelked csap jobbra is, meg balra,

magad sem tudod, hogy – mi jobbra, mi balra!

Nem adhatod másnak születést, elmúlást,

bánatot, örömöt és érzelemdúlást;

többi ember mindezt másképpen éli meg,

ha elmondod, hogy mit érzel, nem érti meg.

Szeretetről, szépről kevesek a szavak,

fájdalmat lelkedben – csak te érzed magad.

A te harcod mindig csak a te sajátod,

mintha farkas volnál – ki mindig magányos!

Filo-csibi

2016. szeptember 29.

Farkas Ilona: MOSOLY

Mosoly

Elképesztő a mosoly karátja,

gyémánt fénye a sziklákat vágja,

nyílik tőle a zord monstrumkapu,

melyet fétisként reteszelt a bú.

A páncélt öltött borús léleknek

kőabroncsai szanaszét esnek;

örömsodronyt fon azok helyébe,

zsinórozza a lélek kedélye.

Jókedv-sugárral ébreszt pirkadat,

nyugvó bíbora derűt hívogat,

az éj tüzei fénnyel bókolnak,

csillagszemeik mind udvarolnak.

Nézd meg, lásd meg a mosoly-világot,

Faunnak tetsző örömvirágot;

tündöklő lelked – mint a szivárvány:

e tűnő szépre kincsként vigyázzál!

Filo-csibi

2016. szeptember 27.

Farkas Ilona: TÜSKÉK KÖZT

Farkas Ilona: TÜSKÉK KÖZT

Őrizem lelked, őrizem szíved,
érzem a lényed, hangodat, ízed;
akár a virág, mely nyitja kelyhét,
érzi a napfény csók ízű keltét,
mint a madarat levegő egén
vezeti örvény – hitszárnyú remény!

Tüskék közt szedni a sárga rózsát,
képzelni csupán a kedves csókját;
mintha sziklából facsarnék vizet,
gyötrő, de érzem az édes ízet;
lelkes a lelkem – ágyazok Neki,
márványba vésem – bárki megveti!

Filo-csibi

2016. szeptember 26..

Farkas Ilona: REGE

Farkas Ilona: Rege

Voltam maszatos, kócos aprócska,

összes mesehőst játszottam sorba’,
játék volt minden, mi volt köröttem,
ó, játszani én nagyon szerettem!

Fiatalságnak kell a játszótér,
hol világlátás, szerelem elfér;
győzni mindenképp – itt, most lételem,
győzni akartam – győzni szerettem!

Győztem én sokszor – legyőztek olykor,
hol jókor léptem – hol pedig rosszkor.
Sok emléknek, mely éjemen virraszt:

 mámorít mennye – fájdalma riaszt!

Életutamról néha álmodok,
ha visszanézek – sok kanyart látok;
takarnak árnyak számtalan szépet,

és jótékonyan fednek rémképet!

Ősz-bágyadt napfény könnyezi szemem,
sárga rózsákat szorít a kezem;

a gondolatom tétován járkál,
emlékek között kutat, botorkál!

Éjcsendben várom lelkem virágát:
 regélje múltam szebbik világát;
a rózsám susog – mécsesem alszik,
túl hangos a csend – rege nem hallik!

Filo-csibi

2016. augusztus 31.

                                                     

                                                         

               

Farkas Ilona: KICSIT BOLDOG LENNI...

Farkas Ilona: KICSIT BOLDOG LENNI…

Szerettem volna egy kicsit boldog lenni,
szerelem gyönyörét Veled átérezni;
feledni világot – megélni szerelmet,

szeretni, ahogy csak szerelmes szerethet!

Szerettem volna én Veled boldog lenni,
de a szerelmünkből nem jutott, csak ennyi;

boldogságot ígért a sok csillag nekem,

mind lehullt az égről, el kell mind temetnem!

Ó, hogyha csak egyszer is találkozhatnánk,
nem tudnánk elhagyni soha többé egymást;
úgy szeretnénk egymást, oly nagy szerelemmel:
meghalt csillagok is égnének tüzekkel!

filo-csibi

2016. szeptember 20.

Farkas Ilona: HULLANAK LEVELEK

Farkas Ilona: Hullanak levelek

Hullanak levelek – kihuny a csillagom,
hervadnak virágok – meghal az irgalom;
őszi szél sodord el – ne lássam, ne halljam,
szemeim könnyei ne sírják fájdalmam!

Édes-szép kedvesem távol jár, messze ment,
daloló pacsirta szerelmet már nem zeng;
elvitte szívemet – nyugalmam nem lelem,

rejtsék el levelek árvuló szerelmem!

Filo-csibi

2016. szeptember 20.

                   

Farkas Ilona: AJÁNDÉK

Farkas Ilona: AJÁNDÉK

Szívem közepe, hova érkezett,

szaporábban vert – örömöt érzett;
elbűvölte kép – aláírt sorok,

elszorult a szív –elszorult torok!

Nem a fénylő kincs, sok pénz az álmom;
őszinte érzés, amire vágyom;
igaz szerelem: álom varázskép,

csillogó gyémánt – legszebb ajándék!

Filo-csibi

2016. szeptember 18.

Farkas Ilona: NAP ARANYOZZA...

Nap aranyozza…

Lelkem a Nap aranyozta,
csillagos ég csillogtatta,
enyhe szellő cirógatta,
a szerelem simogatta.

Ám, az istennek-képzeltek

ítélőszék elé vittek,
lelketlenül belém martak
tűznyilakkal, jégszavakkal!

Lelkem merített magából,
törölte a kínt arcáról,
oly nagy lett így az ereje,

nyilazókat porrá verne;
Magához hű csak úgy lehet,

ha meg sem hallja ezeket.
Szebb a megbocsátó lélek,
legyen ilyen, amíg élek!

Újra a Nap aranyozza,

csillagos ég csillogtatja,

enyhe szellő cirógatja,

a szerelem simogatja!

Filo-csibi

2016. szeptember 17.
 

Fartkas Ilona: HOL LELLEK?

Hol lellek?

Hiányzik szerelem, hiányzol Te nekem,
  szerelmes dalokon könnyeim hullatom;
hiányod fáj nagyon -- nem lellek kedvesem,

nem látlak, nem hallak, kezed se foghatom!

filo-csibi

2016. szeptember 11.

Farkas Ilona: SZERET - NEM SZERET ? !

Farkas Ilona: Szeret – nem szeret?!

Égéstől ég lélek – emészti rejtelem,

méreggel elegy méz – ilyen a szerelem:

fényt szakít az égről – tüzet a villámból,

árnyat és ködfoltot tövises virágból!

Meseszép álmokat a hajnal elkerget.

„Gondol rám, feledett, vagy nem is szeretett?”

Bizonyosság, kétség – a szeret-nemszeret

őrli a szerelmes napokat, éjeket!

Kergeti az árnyék a csodás fényeket

színes lepke ringat hervadó levelet;

harag-szellő matat a rózsa kelyhében,

csillagok kihúnynak szerelem fényében!

A keserű szájízt édes szó feledi,

tudja, mi nem igaz – szívéhez engedi;

megkönnyebbül felhő, mikor esője hull,

szerelem kételye az örömkönnybe fúl!

Filo-csibi

2016. szeptember 11.

Farkas Ilona: ÉJFÉLKOR

Farkas Ilona: Éjfélkor

Varázslatos az éjfél órája:
a holló égen fények szikrája;
a pásztortüzek mintha égnének
sötét, felhős – ég alatti réten;
vén pásztor – a Hold  megy bandukolva,
Auróráé a búcsúcsókja!

Mint holt lelkek a temetőkertben,
tetszhalott érzés gonghangra felkel,
járja a szellem furcsa éjtáncát,
az áloműző isten románcát:
ugrándoz, örvend és jajveszékel

a kísértetek bűvös körében!

Álmát alussza a józan világ,
csak a nyugtalan lélek orgiáz,
mélycsendben hangos a bátorsága,
diadalittas magányossága;
képzelet-világ űzi, rabolja,

hevétől gyullad hite tűzbora!

Filo-csibi

2016. szeptember 10.

Farkas Ilona: ÁLMOMBAN...

Farkas Ilona: Álmomban…

Álmomban ölelj át és simulj énhozzám,

suttogd a fülembe – mily nagyon vágysz Te rám;
kettőnk tekintete egymásba fonódjon,
lelkünk és a testünk érzéstől borzongjon!

Zene és szerelem, mint a láva-folyam,

áradjon lángolón – perzseljen csókokkal!
Alig hallható már az édes-bús zene,

csak szívünknek dobog rendetlen üteme!

Diszkrét félhomályban ringunk szerelmesen,

átkarolsz gyengéden, becézel édesen.

Némulnak a húrok – a lámpák kihúnynak,
szerelem-gyönyörtől a tűz-fények gyúlnak!

Filo-csibi

2016. szeptember 9.

Farkas Ilona: BÚCSÚZIK A NYÁR

Farkas Ilona: Búcsúzik a nyár

Búcsúzik a szép nyár, haldokol a virág,

zokogva sír a szél, a búcsú mindig fáj;

bánatos a hangja – mintha értem szólna,

talán a szenvedő lelkemet gyászolja!

Ezer virág nyílott szerelmes szívemben,

napsugár ragyogott lelkemben, hitemben;

oda a nyár heve, oda a szerelem,

síró szellőn kívül nincsen más énekem!

Zúgó szellő hordd szét szerelmes szívemet,

mutasd mindenkinek ezt a nagy érzelmet,

tedd hozzá nyár ízét, szenvedély balzsamát,

szórd tele virággal – ne lássák fájdalmát!

Filo-csibi

2016. szeptember 9.

Farkas Ilona: MERENGÉS

                                                       Farkas Ilona: Merengés

Nézem a vízesést, mely hegyről zúg alá,

porzó vízét ontja a fehér sugarán;

ködfüstje függönyét ereszti a mélybe,
cseppzápora habbal csobban ott leérve!

Tünemény a vízgyöngy lezúduló árja,
káprázatos szépség – természet csodája!

Eltűnik az arany napsugárnak fénye,
ha mogorva felhő záporoz eléje,

Széllovag a felhőt elfújja távolra,
kacag a napsugár – öltözik bíborba;
palástját teríti égre és a földre,
szivárvány-szalaggal köti őket össze!

Sokarcú kalandor lelkem vibrálása,
pillanatra érint a halk susogása;
szépen invitálom – szívesen fogadnám,

megérint, megkóstol – fecskeként tovaszáll;
nyomában egy újabb mórikálja kedvét,
leteszi névjegyét – otthagyja hűlt helyét!

Filo-csibi

2016. szeptember 8.

Farkas Ilona: HALVÁNY ŐSZI RÓZSA

Farkas Ilona: Halvány őszi rózsa

Az illat a virág dala,

a lelkeknek varázslata,

vagy megremeg tőle éter,

vagy dúdolgat halkan, szépen.

Vörös rózsa báj illata,

mámorító tűz dallama;

őszi rózsa éji zene,

andalít az üzenete.

Őszi rózsa nekem nyílik,

szerény színben nekem virít,

lombhullásos hűvös őszön

legszebb virág engem köszönt.

Ha belőlem nőtt volna ki,

se lehetne közelebbi,

hivalkodni ő sem szeret,

megcsodálni mégis lehet.

Rózsa bizony lelke mélyén,

hervadáskor nyári élmény;

a levelén csillog harmat,

kelyhe fürdik bágyadt napban;

pompázatos és fenséges,

dédelgeti múló szépet.

Nekem nyílik a virága,

vele jöttem e világra.

Filo-csibi

2016. szeptember 7.

Farkas Ilona: UTOLSÓ CSEVEJ

Farkas Ilona: UTOLSÓ CSEVEJ

„Ugye enyém leszel” – kérdezi iksz csevej,

„ahogyan Te érzed" – ipszilon így felel;
a forró szenvedély eközben dúdolja:

szeretne szeretni – szerelmet habzsolna!

Talán a legmélybe nem vésődött még be,
ám, ahogy a kérdés – ipszilon úgy élte:

álomban és ébren – a képzelet szárnyán;
  míg kéj és szerelem – itt maradtak árván!

Filo-csibi

2016. szeptember 6.

Farkas Ilona? KAGYLÓBA ZÁRT GYÖNGY

Farkas Ilona: Kagylóba zárt gyöngy

/Szerelem rabsága/

Kagylóba zárva

rideg világba,

fásul a lelke,
nincs fény-derű!

Sötét és szűkös,
a mélytől hűvös;
fájó magánya

bús hegedű!

Egyetlen egyszer
ha nem ezerszer
szerelmet áhít
gyönyör-nedűt!

Feljön a fényre.
mézédes szépre,

rab-zárját nyitja,
vágya hevült!

Szerelem-szépség
bármilyen vétség,
űzi kedveshez,

lángol e tűz!

Csorogjon gyöngye,

szerelem-könnye:
érezze szíve

a fény-derűt!

Filo-csibi

2016. szeptember 6.

Farkas Ilona: AKAROK MÉG...

Farkas Ilona: Akarok még…

Telhetetlen vagyok – vétkes tulajdonság,
mint, ki eszét veszti, úgy gyűjtöm a morzsát;
örömért, szépségért napestig loholok,
talán a toronyból lélekhangot hallok?

Kevés volt örömöm, néha az is hamis,
nem szenvedhettem még a sajnálatot is!

Ezeregy meséből óh, de sok hiányzik,
éhem, szomjúságom értük kiáltozik!

Sebtében kaparok: mézet a kaptárból,
bódító virágot a tilos ágyásból,
csalogatok szép szót lélek báj-varázzsal,
magasztalásomat bővítem topázzal!

Égő napmelegben a hűs forrás  áldás,
bénító mély csendben a rigó dalolás;
akarok még áldást, akarok dalolást,
érezni akarok gyönyör-simogatást!

Filo-csibi

2016. szeptember 5.

Farkas Ilona: MOST

                                                         Farkas Ilona: Most!

Mit számít tegnap – mit számít holnap,
most van a tegnap – most van a holnap:
néhány szép óra,  perc vagy pillanat;
vigyázzad, féltsed, mert gyorsan szalad!

Szavak, érzések talán „meghalnak”,
keserű könnyed vize pataknak;
sirat szép álmot – feledett közönyt,
a képzelt csókot – az édes gyönyört!

Ó, kis hópehely – szépségek gyöngye,
te vagy a fájó életem könnye;

nem várod, amíg szívemig  érsz el,
tenyeremben halsz – vajon mit érzel?

Filo-csibi

2016. szeptember 4.

Farkas Ilona: ALKONYAT

Farkas Ilona: Alkonyat

A Nap kelő gyöngye hímezi a tájat,

mennyei arannyal szór füveket, fákat,

a harmatcsepp ragyog, csillog rajta fénye,

rózsás lesz a felhők ködszürke köténye!

A délceg napsugár a tetőre folyván
ontja a dél-fényét - szakadatlan - ormán

sugárhaja lebeg alkonyat ködébe',

búcsúzóul ömlik rubint-piros vére!

Mily nagyon hasonló a nyíló szerelem,

napsugár a szívben – tündöklő érzelem,

boldogságát hinti virágra, világra,

rózsa szirmán pihen menny-varázsos álma!

Izzik, mikor legszebb – lángol a szerelem,

megszűnik a világ, megszűnik értelem;

ám, ha a szenvedély delét tékozolja,

jobb lett volna, hogyha, ki sem nyílott volna!

Lassan lehanyatlik, halványul a fénye,

mint, ahogy a Nap is -  este földet érve;

szeméből egy könnycsepp pereg le az arcán,

vérző szíve táját bánatok facsarják!

Filo-csibi

2016. szeptember 2.