Farkas Ilona: LÉLEK RAPSZÓDIA

Farkas Ilona: Lélek rapszódia

Lélek sebe, ha felszakad,
a vére csordul fájón;
a kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!

Öleli a Nap aranyát,
ropja táncát szüntelen;
ma még szeret – holnap talány,
mézes-méreg – rejtelem!

Zsugorodik – bútól borzad,

de, ha éri szósugár;

a kétsége olvad, sorvad,
felragyog egy fénysugár!

Hangulata, vívódása
szelek szárnyán is repked;
mosolya és komorsága:
gyönyör, gyötrő, önfeledt!!

Nehéz teher, amit hordoz,
mégsem teszi le soha;

boldogságát – ha csalódott,

simogatva korholja!

Égre-földre esküdözik:

mazochista sosem lesz;
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!

Filo-csibi

2016. november 1.

KÖNNYEK NÉLKÜL...

                                                              
                                                                     Könnyek nélkül...

                                                                         / Dal /


                                           Könnyek nélkül élni könnyebb - tűnjön el a bánat!
                                           De jó is, ha az embernek vidám kedve támad:
                                           Ha valaki ölelheti a hűséges párját,
                                           Aki mindig csókkal várja,
                                           Aki mellett megtalálja igaz boldogságát!

                                          Ha engem is megkedvelne ez a komisz élet,
                                          A szerelem átölelne, s itt maradna végleg;
                                          Soha többé nem dalolnék fájó szerelemről,
                                          Könnyek nélkül élni könnyebb,
                                          Letörölnék minden könnyet égő két szememből!






 

MIT SUSOG A FEHÉR AKÁC...

                                                          Mit susog a fehér akác...
                                                                  
                                                                     / Dal /

                                         

                                             Mit susog a fehér akác hervadozó virága?
                                             Ha a szellő hozzászegül, a szívem is átjárja.
                                             Boldog idő hová lettél? Édes emlék ne hagyj el,
                                             Susogj, susogj fehér akác, hervadj el a szívemmel.


                                             Fehér akác, ha elveszti virulását, levelét,
                                             Fáj ha látom, a bánattal bár én is így tehetnék!
                                             Könnyeket csal a szemembe, reám száll a szép álom,
                                             Amely egykor betöltötte az én egész világom.

MIKOR ESZEMBE JUTSZ...

                                              

                                                               Mikor eszembe jutsz...

                                                                 

                                                                         / Dal /

                                               Mikor eszembe jutsz, mintha tavasz volna,
                                               Az orgonabokor, mintha rám hajolna.
                                               Ringós ága-bogán koszorús füzérrel, lila bokrétával...
                                               Mikor eszembe jutsz, tele van a lelkem
                                               Tavasz melegével, mámoros illatú orgonavirággal.

                                               Mikor eszembe jutsz, mintha felhő járna,
                                               Fekete borulás május éjszakába.
                                             /:Frissen hantolt sírra, orgona hull, lassú csöndes hervadással.
                                               Mikor eszembe jutsz, tele van a lelkem
                                               Koszorú illatú, színtelen, vértelen orgonavirággal.:/

AZT MONDJÁK...

Azt mondják…

/Zeneszerző: Sz. Nagy Endre

Szövegíró: Dóry József

Azt mondják, hogy szerencsém van mindenben énnékem,

Akármihez kezdtem hozzá, könnyen célhoz értem.

Pedig nem nyílt tövis nélkül nékem sem a rózsa,

Hogy csak ritkán voltam boldog – nem tud senki róla!

Az életem országútján sokat áztam-fáztam,

Gyönyörködni tudtam mégis egy-egy szál virágban.

Befelé hullt minden könnyem,  ritkán láttak sírva,

Az irigyelt boldogságnak talán ez a titka!

KÖNNYEID MÖGÖTT...

Farkas Ilona: Könnyeid mögött…

Jeget izzad arcom, forrók a könnyeim,
nem árny a vízen, tükrön lehelet,
tengerré dagadnak a bánat-csöppjeim,
pokla elnyeli pörös lelkemet.

Vágytól ég mindenem, suttogó szóra vár,
de csak a kályhám parazsa pattog,
a megkövült csöndben hiányod nyoma jár,
szomjazom, fázom, magányba hajlok.

Lidérces éjszakán titkom lép sötéten
úttalan úton, rémségek között,
megtalállak téged földön, ég ködében,
szerelem gyúl a könnyeid mögött!

Filo-csibi

2016. október 27.

MEGKÉRDEZTEM EGY VIRÁGTÓL...

 Megkérdeztem egy virágtól…

/ Dal /

Megkérdeztem egy virágtól, mely egy síron nőtt magától:

Mondd meg nékem te kis virág – szebb-e, jobb-e a másvilág?

Azt felelte a kis virág – nem szebb, nem jobb a másvilág,

Mert, akinek bánata van – itt is, ott is boldogtalan!

Mondjátok hát kis virágok: látom-e még, akit várok?

Leszek-e még boldog véle, sétálunk-e kéz a kézben?

Állok-e még vele szemben, néz-e mélyen a szemembe?

Kiskertemben búsan állok – nem felelnek a virágok!

FÉLTENI KELL!

                                                                  FÉLTENI KELL!
                                         Zeneszerző, szövegíró: Fényes Szabolcs, Szenes Iván

1. Félteni kell,
Néha a biztosat is félteni kell,
Hogy soha másé nem leszel,
Mondd még ezerszer el!

2. Élnie kell,
Ennek a szerelemnek égnie kell,
Közénk ne lépjen senki sem,
Amíg létezünk, mindig így legyen!

3. Hullócsillag fut az égen,
Minden elmegy, ami jön,
Végtelen csupán a vágyunk,
Ami volt, ami lesz, köszönöm!

4. És mégis félteni kell,
Hidd el, a biztosat is védeni kell,
Hogy soha másé nem leszel,
Mondd még ezerszer el!

5. Élnie kell,
Ennek a szerelemnek égnie kell,
Bárhogy legyen, csak ez ne múljon el!

EGY FÉRFI KÉPE

Egy férfi képe

Zeneszerző: Huszka Jenő

Szövegíró: Martos Ferenc

Bíborban ég az alkony-ég

Lángok lobognak ott fönn a mennyben

Lángok lobognak fájó szívemben

Ég, minden ég…

Tűz tengerén vergődöm én,

Vágyak kínoznak, forró a vérem,

Vágyak izgatnak, csábítnak,

Nincs menekülés, úgy érzem…

Egy férfi képe van a szívem közepébe’,

Szívemnek éjében fénylő sugár,

Övé a lelkem, érte lobog a szerelmem,

Árnyékként kísérem, amerre jár!

Koldus-szegényen lenne bár a vőlegényem,

Útszéli kunyhóban ölelne bár!

Egy férfi képe van a szívem közepébe’,

Szívemnek éjében fénylő sugár…

MEGKÉRTEM EGY PIROS RÓZSAÁGAT

    

                                             Megkértem egy piros rózsaágat
                                                     
                                                               / Dal /


                                            Megkértem egy piros rózsaágat
                                            Küldjön egy szép rózsát a babámnak;
                                            Azt felelte: késő van már
                                            Hull a levél, elmúlt a nyár régen!
                                  
                                             Piros rózsa mért hazudtál nékem,
                                             Mért mondtad, hogy elmúlt a nyár régen;
                                             Boldog idő hová leszel,
                                             Barna babám, mivé teszel engem!





           

CSUPA KÖNNY A SZOBÁM

CSUPA KÖNNY A SZOBÁM

Zeneszerző: Osvaldo Farres

Szövegíró: G. Dénes György /Zsüti/

Csupa könny a szobám,
mert nem vagy nálam,

csupa sóhaj a szám.

Mért nem vagy nálam?
Bár hallanám, hogy jönnek már
az ismert léptek,
de a szél csak, mi zúg,
s én árván félek.

Hűvösebb lett az éj,

s forróbb a vágyam.
Üt az óra, zenél,
s mégsem vagy nálam.

Az utcán már villamos jár,
szürkülve felszáll

furcsa hajnali köd,

s mégsem vagy nálam!

SZERETNI BOLONDULÁSIG

Szeretni bolondulásig

Zeneszerző és szövegíró: Fényes Szabolcs

Szenes Iván

Szeretni bolondulásig,

de finom lenne!

csak az a  másik észrevenne,
benne lenne!

Tudom, ha egyszer átölel,
utána úgysem enged el,
magasba repülni volna jó
valakivel!

Szeretni bolondulásig,

elolvadásig,

elég, ha csókol
márciustól februárig.

Fantáziám kalandozó,

Te vagy csakis a nekem való,
valakit bolondulásig
szeretni volna jó!

NE GONDOLD...

Ne gondold…

Zeneszerző: Fráter Loránd

Szövegíró: Czóbel Minka

Ne gondold, hogy az a tavasz, amikor a rózsa nyit az ágon,
fű, fa, virág újra zöldül, dalos madár csicsereg a fákon,
ne gondold, hogy az akácfa csak tavasszal bontogatja szirmát:
az a tavasz, amikor a szív a szívnek megtalálja párját,

amikor a rét virágát valakinek letépnéd egy szálig,

az a tavasz, amikor a kedves neve imádsággá válik!

NINCSEN NAGYOBB BOLDOGSÁGOM

Nincsen nagyobb boldogságom

Szöveg- és zeneszerző: Kiss Angyal Ernő

Nincsen nagyobb boldogságom, mintha Rólad mond mesét az álmom;
feledem, hogy bánat is van, mikor orcád mosolyogni látom.

Amerre jársz – az utadon nyíljanak ki a legszebb virágok,
s mondják el, hogy szüntelenül Rád gondolok, csakis Terád vágyok!

Ha majd egyszer a szívedben az én sárga rózsám elvirágzik:

hogyha többé nem gondolsz rám, s ami szép volt, csak emlékké válik:
nem átkozlak – a nevedet könnyeimmel a szívembe zárom:

megköszönöm szerelmedet, hogy a lelked szeretett, imádott!

RÓZSALEVÉL /zeneszerző: Buday Dénes, szövegíró: Seffedin Sefket/

RÓZSALEVÉL

/Zeneszerző: Buday Dénes, szövegíró: Seffedin Sefket/

Elpihent a nagyvilág,

elpihent a lomb,
messzi bércen valahol kondul egy kolomp.

Egy magányos vadgalamb hív egy gerlicét,
hajladozó rózsafán sírja énekét!

Hej rózsalevél felkap a szél,
messzi sodor innét,
rózsalevél egy sort vigyél,
rózsámnak üzennék:

vidd el szívem vágyát,
hozd vissza az álmát,

rózsalevél felkap a szél,
talán sosem látlak.

Csendesen leszáll az est,
lelkem messze jár,
fenn az égen millió szentjános-bogár,
hegedül most minden ág és a csend zenél,
hajladozó rózsafán halkan sír a szél.

Hej rózsalevél, felkap a szél,

messzi sodor innét,
rózsalevél, egy sort vigyél,
rózsámnak üzennék:
vidd el szívem vágyát,
hozd vissza az álmát,
rózsalevél, felkap a szél,
talán sosem látlak!

Farkas Ilona: TŰZRÓZSA HEVE...

Farkas Ilona: TŰZRÓZSA HEVE…

Néznék a szemedbe, fognám a kezedet,
suttognék szerelmet – meséset, édeset;
a napsugár fényét lelkedbe ragyognám,
csillagok szikráját a szívedbe szórnám!

Simulnánk egymáshoz szerelem-szomjasan,
kortyolnánk italát – részegülnénk lassan;
ringatóznánk benne – minden mást feledve  --
a szerelem ízét, gyönyörét ölelve!

Tűzrózsa hevével fonna át két karom,
mézízű csókokkal testedet takarom;
szerelmem gyengéden magába zár téged,
mámor kéjvirága kinyílik tűzében!

Filo-csibi

2016. október 14.

Farkas Ilona: KERESD A SZÍVEMBEN...

Farkas Ilona: Keresd a szívemben…

Ha én szellő volnék – arcod simogatnám,

oly kedvesen, lágyan, mint egy violaszál;

gyöngyvirág lelkedből könnyharmatot csalna,

szerelmes fuvalmam csókokkal takarna!

Ablakodra szállnék, hogyha madár volnék,

hajnal-hasadáskor szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel –  mennyei érzettel!

Ha felhő lehetnék – sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;

elkerülne téged zord vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!

Fényes csillagként én  – csakis rád ragyognák,

örömödet-búdat fülembe suttognád;

hogyha szerelmednek csillagfényét vágynád,

keresnéd szívemben – szivárványát látnád!

Filo-csibi

2016. október 13.

Farkas Ilona: AKKOR SÚGD...

                                                     Farkas Ilona: Akkor súgd……

Akkor súgd, hogy szeretsz, mikor szíved érzi,

szerelem-vallomást – szívem így megérti:

mintha mennyből szólna az angyalok kara,

zene a fülemnek – édesen cseng dala!

Harmatcsepp a rózsán, csillogás a gyöngyön,
ragyogás lélekben, mosolyfény a könnyön;

akár a tó vize, miben a Nap fürdik,
olyan a boldogság, amikor tükrözik!

Ha a szíved szótlan – szavad se mondjon mást,
ne láttass zord ködben csillogó napsugárt;
mikor érzed fényét – ragyog csodás-szépen,
akkor súgd, hogy szeretsz – gyönyör hangján nékem!

Filo-csibi

                                                 2016. október 12.

Farkas Ilona: NÉHÁNY BOLDOG ÓRA...

Farkas Ilona: Néhány boldog óra…

Néhány boldog óra, amire én vágyom,

feledtetné minden rossz emlékű álmom;

ritka vendégemet édes csókkal várnám,

szívemet-lelkemet, karomat kitárnám!

Úgy futnak az évek, mintha szelek fújnák,

azt a néhány órát tőlem elrabolnák;

néha bekopogtat, de máshol kér szállást,

jobban szeret ott, hol nem adnak rá áldást!

Néhány boldog órát szeretnék még kérni,

míg másnak sok év jut gyönyörök közt élni.

Szerelem rózsáját – bár sokszor öleltem,
néha csak tüskéjét, tövisét tördeltem!

Filo-csibi

                                                   2016. október 11.

"HALVÁNY ŐSZI RÓZSA"

                                  


                                             "Halvány őszi rózsa,
                                             mondd el, hogy imádom őt!
                                             Halvány őszi rózsa,
                                             mért nem jön sosem felém?
                                             Mondd el, hogy rab vagyok,
                                             azt is, hogy meghalok,
                                             ha mást szeret.
                                             Halvány őszi rózsa,
                                             gyógyítsd meg a szívemet!"


                                Ez a csodálatos dalrészlet jutott eszembe, és annyira a hatása alá
                                kerültem hogy nem tudtam ellenállni! Ezért tettem fel a blogomra.
                             


                                     filo-csibi








                           2016. október 10.

Farkas Ilona: ŐSZI RÓZSA

Farkas Ilona: Őszi rózsa

Őszi rózsa – ősz virága,
hideg köd ül a szirmára;

megtépázza zord ősz szele,
zokogva sír – reszket bele!

Búcsúzásra, elmúlásra
emlékeztet virágzása:
szerelmet is temetni kell,

ha az érzés már feledett!

Hogyha elmúlt – fátyol rája,

szív és lélek ne sajnálja;
ha kényszerből maradt abba,
hű szerelem vár még arra!

filo-csibi

2016. október 10.

Farkas Ilona: ÖRÖM-BÚS VERSEK

 

Farkas Ilona: Öröm-bús versek

Ti, öröm-bús – nekem kedves – versek,
ti vagytok a lelkem gyönyöre,
a szivárvány színe, mezők, berkek,
lángképzelet, varázs öröme!

Friss szél fúj a soron, dalol a dal;
s ha könnycsepptől nedves a húrja,
gyöngybetűktől a bú már diadal,
ezüst derű fénye, azúrja!

Tündérfátyla mögül izzik a nap,
sziporkáznak az éj-csillagok,
a reménység-madár tolla arany,
szépségében fürdök, ragyogok

Alkonyatban nyíló őszirózsa,
mécsvilágom halvány füstfénye,
őrzőm, ki a verset holtig rója,
ez öröm-bús lelkem szemfénye!

Filo-csibi

2016. október 9.

Farkas Ilona: ÓH, SZERELEM

Farkas Ilona: Óh, szerelem!

Világnak legszebbje, ékes virágszála,
az élet gyönyöre, csodaszép bálványa,
magasztos nagyságod királyi gyöngytrónján
fogadd, kik rád várnak földi létük hosszán!

Mutasd meg hatalmad, varázsos színedet,
forrásvíz-éltető tengernyi lelkedet;
gyengének erőt adj, hitetlennek hitet,
magánytól kínzottnak társául hű szívet.

Csillagunk sokszínű, janus-arcok hona,
szerelem-éhségű emberek otthona,
fáklya a sötétben, boldog hír hozója;
legyél – oh Földanyánk – Szerelem Bolygója !

                                           Filo-csibi

2016. október 8.

Farkas ILona: NEM TUDOK ÉLNI...

Farkas Ilona:  Nem tudok élni…

Szerelem nélkül nem tudok élni,
vágyik a lelkem érzésben égni;
szememből a fény lassan kialszik,
bársonyos hangom érdesnek hallik!

Szürkék a napok – szürkék az álmok,
keresek gyönyört – de nem találok;
szerelem mindent – szerelmet semmi
nem pótolhatja – soha és senki!

Nem tudok élni szerelem nélkül,
beteg a lelkem – ha vágya gyérül;
érezzen vágyat, mámort, szenvedélyt,
szeresse forrón édes szerelmét!

Filo-csibi

2016-10-07