Farkas Ilona: A HÍD

Farkas Ilona: A Híd

Karjával szorít – ölel partokat,

kalandra hív:  új vágy, érzés;
nyithat világot – bezárhat sokat,
vár odaát öröm-kétség!

Meginog a híd, tétováz lélek,
menni-maradni; súg a szív:
ott szép – hol szerelmet két szív érez,

Nap és csillag is odahív!

HOGYHA EGYSZER BEKOPOGNÁL /Dal /

Hogyha egyszer bekopognál…

 

Zene: Diószegi Sándor
Szöveg: Horváth Gyula Z

 

Hogyha egyszer bekopognál,
soha többé el nem engednélek.
Mint egy drága ajándékot,
szívem mélyén féltve őriznélek.
Nem adnálak oda másnak,
nincsen kincse a világnak,
ami nékem teveled felérne.
Minden percem neked adnám,
 ami rossz volt, megtagadnám,
s nem is kérnék semmi mást cserébe!

Hogyha egyszer bekopognál,
Te előtted az ajtómat kitárnám.
Lépjed át a küszöbömet,
 nehogy ott kinn tétován megálljál!
/:Maradj velem, ha még lehet,
tedd szebbé az életemet,
és ha mennél, mindig visszahívlak.
Téged, akit sose láttam,
akit mindig ide vártam,
amit mások boldogságnak hívnak.:/

HINNI KELL A BOLDOGSÁGBAN /Dal/

Hinni kell a boldogságban!

Zene: Leszler József

Szöveg: Horváth Gyula Z

Hinni kell a boldogságban, azt mondják, hogy úgyis eljön egyszer.
Ha majd hozzád bekopogtat, fogadd illő, gyöngéd szeretettel,
Vigyázz rá, hogy el ne menjen, maradjon csak mindörökké nálad.
A boldogság ritka vendég, őrizd meg, ha végre megtaláltad.

Hinni kell a boldogságban, ne siettesd türelemmel várjad,
Zárd szívedbe, hogyha eljön, ne feledd, hogy erre sokan várnak.
/:Te már tudod: csak az boldog, aki igaz szerelemben élhet.
         Hinned kell a boldogságban, mert valaki elhozza majd néked.:/ 

    

Farkas Ilona: MINT VADGALAMB...

Farkas Ilona: Mint vadgalamb…

Takarja be szíved szívem,
ne sajogjon, ne könnyezzen,
minden rosszról feledkezzen,

szerelembe hívjon, vigyen!

Dobogása hárfa legyen,
könnyes dala hozzám szóljon,
nekem zengjen, turbékoljon,

napsugárként melengessen.

Öleljen át két karjával;
csókja legyen tüze, méze,

boldogsága és hűsége:

                                                             mint galamb él a párjával!

Filo-csibi

2016. november 23.

Farkas Ilona: EGY PERC

Farkas Ilona: Egy perc

Az idő megállt – ünnepelt percet,

két szív, kacagás most összecsengett;
vitte tovább az éter hulláma,

édes szerelem ékes virága!

E perc szépségét varázs lengi át,

távol-szerelmet – lélek érzi át;
rózsa tüskéin is a fény ragyog,
mikor kigyúlnak, égnek csillagok!

Filo-csibi

2016. november 22.

CSAK AZ LEHET BOLDOG EMBER.../ DAL /

                                         Csak az lehet boldog ember...

                                                         / Dal /

 

 

                                Csak az lehet boldog ember, aki mást is boldoggá tud tenni.
                                Aki hisz a szerelemben és a sorsnak elébe mer menni.
                                Csak, aki már adni tudott, annak lehet boldogságot kérni.
                                Aki legszebb álmaival ide lent a földön akar élni.

                                Csak az lehet boldog ember, akit sokat megpróbált az élet.
                                Csak az tudja megbecsülni a sok rossz közt azt a kevés szépet.
                              /:Csak az tud az őszi erdőn, reménykedve mosolyogva járni.
                                Aki tudja mi az élet, s mit jelent valakit haza várni.:/

Farkas Ilona: EZÜST-DÍJAS SZERELEM

Farkas Ilona: Ezüst-díjas szerelem

Gyöngyszínű szerelem – kéklő holdfény,
a nyárnak lombján ezüst zizeg;
vibráló szenvedély és mámor-kéj,

mint ezüst folyón ringó díszek!

Vitorlázó lélek – fakuló hit,
sötétül felhő, csapkod villám;
könnyeknek özöne búra gyógyír,
inog szerelem – csalódni fáj!

Az ezüst-második elszállt esély,

szerelem terén sereghajtó;

akár futó homok – kihunyt remény,
a szívnek arany-első való!

Ezt a címet kaptam téma-feladatként.

Filo-csibi

2016. november 21.

Farkas Ilona: VILÁGNAK VILÁGA

Farkas Ilona: Világnak világa

Ó, te szép fényes Nap – világnak világa
fess rózsát lelkemre – ne gyúljon hiába,
bú-diadém helyett a szerelem-fátylat;
rakj tüzet felhőre – égjen el a bánat!

Ragyogásod láttán bujdosik a vén Hold,

tündöklő, szép hintód életekre fényt hord,
kelő gyöngy-sugarad hajnal bársony szárnya,
ég arany almája, virág méz-palástja!

Alkonyatnak egén folyik piros véred,
égő lelkemre a tűzrózsát igézed,
ábrázatod rejti – ringatja a folyó;
violaszín hegy az éjmesét suttogó!

Filo-csibi

2016. november 20.

JAJ ANNAK, AKI SZÍVBŐL SZERET..../ Dal /

Jaj annak, aki szívből szeret…

Zene: Dankó Pista
Szöveg: Dankó Pista

Jaj annak, jaj, aki szívből szeret,
Én Istenem vedd ki a szívemet.
/:Vedd ki, tépd ki én Istenem s tégy egy követ oda,
Hogy ne fájjon, ne sajogjon, ne szeressen soha.:/

Egy csillag sem ragyog fent az égen,
Ha nem szeretsz, mért nem mondtad régen?
/:Nem borulna egész világ én felettem gyászba,
S olyan igen, olyan nagyon a szívem se fájna.:/

NEM JÖN LEVÉL...

Nem jön levél!

/ Dal /

Nem jön levél, hiába várom,
Minden reményem elhagyott.
Mint dérütötte őszi fákon,
A sárga lomb elhervadott.
A kertet járom elmerengve,
Zörgő haraszt halkan beszél:
S a gyászoló fák néma csöndje
Suttogva szól: nem jön levél...
Bohó szívem s ti száraz ágak,
Nem értitek, mit zúg a szél,
Hiába vágy, hiába bánat:
Nem jön levél, nem jön levél.

NEM FÁJ AZ ÉN SZÍVEM TÖBBÉ... (Dal)

Nem fáj az én szívem többé…
(Dal)

 

Nem fáj az én szívem többé, hogyha mással látlak,
Mégis érzem, hogy feledni sohasem tudnálak.
Félreállok az utadból, úgyis tudom másnak vagy a párja,
Én meg csak úgy csendben sírok, mintha nem is fájna!

Gondolatban boldog voltam, míg ott voltam nálad,
Képzeletben csókolhattam a Te csókos szádat.
Minden, minden elveszett már, elmúlt az a gyönyörű szép álom,
Keresem a boldogságom, sehol se találom!

(Ez volt drága  Édesanyám legkedvesebb nótája.
 Az Ő emlékére tettem fel a blogomba)

MÉRT BORULT AZ ERDŐ ZÖLDBE? / Dal /

Mért borult az erdő zöldbe?

/ Dal /

Mért borult az erdő zöldbe, mért bontja ki puha szirmát
a bimbó az ágon?
Mért remeg a harmat cseppje reggel az alvó virágon?
Nem tudom, hogy miért ragyog a csillag és a napsugár
oda fenn az égen?
Nem tudom, hogy mért szeretlek, olyan nagyon, olyan forrón:
nem tudom csak kérdem?

Nem kérdezem enyém vagy-e, szeretsz-e úgy mint én téged?

mesélj néha róla!
 Bár tudom, hogy nincs szükség az ígéretre és a szóra…
/:Ha szerelmünk mégsem lesz más, mint egy megvalósulatlan,
el nem múló álom,
Akkor is úgy érzem én, hogy mindörökre csakis te lehetsz
az én boldogságom?

KÉRDEZEM A FELLEGEKET / Dal /

Kérdezem a fellegeket, hová mennek / Dal /

Szöveg: Naszvadi József
Zene: Jolsvay Vilmos

 

Kérdezem a fellegeket hová mennek fenn a magas égen,
Kutatom a két szemedben - a te szíved meddig dobban értem.
Bánatom a bárányfelhő, napsugár is vándorol az égen,
Futó csillag az életünk, tovatűnik a nagy messzeségben.

Mindenkinek meg kell válni valamikor ettől a világtól,
Mégis mennyi földi jóról álmodozol,  örök boldogságról.
/:Lehoznám a napsugarat, fényes holdat a nagy messzeségből,
De a kettőnk nagy szerelmét nem várhatjuk a csillagos égből.:/

Farkas Ilona: SZERELEM KÉTELYE

Farkas Ilona: Szerelem kételye

Égéstől ég lélek – emészti rejtelem,

méreggel elegy méz – ilyen a szerelem:

fényt szakít az égből – tüzet a villámból,

árnyat és ködfoltot tövises virágból!

Mennyei álmokat a kétely elkerget:

„gondol rám, szeret még, vagy nem is szeretett?”

Bizonyosság, kétség – a szeret, nem szeret

őrli a szerelmes napokat, éjeket!

Kergeti az árnyék a csodás fényeket

színes lepke ringat hervadó levelet;

harag-szellő matat a rózsa kelyhében,

csillagok kihunynak szerelem fényében!

A keserű szájízt édes szó feledi,

bár döcög igazság – szívéhez engedi;

megkönnyebbül felhő, mikor esője hull,

szerelem kételye az örömkönnybe fúl!

Filo-csibi

2016. november 13.

GONDOLATBAN NÁLAD VAGYOK /Dal/

                                         

                                                  Gondolatban nálad vagyok

                                                

                                                Zeneszerző: Keresztes Mihály

                                                Szövegíró: Szerencsés Gyuláné

 

 

 

 

                                            Gondolatban nálad vagyok, simogatlak téged
                                            Szerelmesen becézgetve suttogok én néked.
                                            Aranyszínű napsugár közt karjaimba zárlak.
                                            Éjjel-nappal álmot szövök, mindig téged várlak.

                                            Drága hangod, kacagásod kedves muzsikája.
                                            A te szíved közepe, az álmok rózsafája.
                                            /:A madár is azt csicsergi a zöldellő ágon.
                                           Te vagy nékem a legdrágább ezen a világon.:/

EZÜST NYÁRFA, REZGŐ NYÁRFA /Dal/

Ezüst nyárfa, rezgő nyárfa

Szöveg: Dévény Jenő

Zeneszerző: ismeretlen

Ezüst nyárfa, rezgő nyárfa susogását hallom:
Kérdem tőle szeret e még az én kis galambom?
Nyárfa lombja halkan súgva azt feleli rája,
Tudni kell azt minden szívnek ki az igaz párja!

Ezüst nyárfa, rezgő nyárfa csendben hull a lombja,
Nem fáj talán senkinek sem, hogy lehull a porba.
Mégis néha lombhulláskor csendesen megállunk,
Nem a lombot siratjuk el, csak a boldogságunk!

Farkas Ilona: ÉRINTS MEG!

Farkas Ilona: Érints meg!

Gyengéd légy Kedves, mint a hajnalpír,
lágyan simogass – varázsolj engem,

csókjaid űzzék a kételyt, a kínt,
mi benned másé – rejtse – felejtsem!

Érintsd meg lelkem, érintsd meg szívem,
ne kelljen fájón fojtani vágyam;
ajándék tőlem: szerelem-hitem,

egész lényedet mindig imádjam!

Léten, álmon túl égjen szerelmed,
szenvedélyemet lángja érintse,
gyúljanak együtt, ha úgy szeretnek;
örök szerelem - mindkét szív higgye!

Filo-csibi

2016. november 10.

EGY SZÉDÜLT PILLANAT / Dal /

                                                         

                                                                Egy szédült pillanat

                                                            Zeneszerző: Fries Károly De

                                                            Szövegíró: Kovách Kálmán

                                                        Zúgva hív a szívharang,

                                                        Mint a búgó vadgalamb,
                                                        Holdvilágos nyári éjszakán.

                                                        Mint a hullócsillagok,
                                                        Semmiségbe villanok
                                                        Messze tűnő boldogság után.

                                                        Egy szédült pillanat mindent megér,
                                                        Életemet adnám neked egy csókodért.

                                                        Elhoznám szívemet szíved elé,
                                                        Pokoli tűz lidérce űz vesztem felé.

                                                       És mint a pille száll meghalni láng fölé,
                                                       Úgy szállnék boldogan a két karod közé.

                                                       Egy szédült pillanat mindent megér,
                                                       Pokoli tűz vesztembe űz egy csókodért.

Farkas Ilona: ÉDES FÁJDALOM

Farkas Ilona: Édes fájdalom

Ki hallja meg és érzi át dalom,

hogy szerelem mily édes fájdalom:
a csillag-tűzben csepeg a méze,

Nap aranyában tán fanyar íze!

Ki tudja-látja – boldogság hol jár,
keserű könnyel telve a pohár;
marcangol hiány – szerelmem zokog,
kínoz távollét, hisz' Rá gondolok!

Filo-csibi

2016. november 8.

SZÁZ VÁGY MUZSIKÁL /Dal/

Száz vágy muzsikál

/Dal/

Közeleg az éjfél a szerelmes éjfél, lágyan
Vigye el e tangó Tefeléd, a forró vágyam
Ez a buja ritmus, hozzon ide téged hozzám
Tudom úgyis rég vársz már én rám!

Száz vágy, muzsikál most az éjben
Szívem sír e zenében,
E dal csupa ölelés,
Csupa csók, csupa remegés!

Száz vágy szava hív, te is érzed;
Ez a perc ez a végzet
Ez az éj, hogyha tova száll,
Ilyen éj nem lesz soha már!

Kár elfutni gyáván
Tagadni azt, hogy szeretünk
Hisz úgyis elárul,
Az a bolond szívünk...

Száz vágy muzsikál most az éjben
Szívem sír e zenében
Ez a dal üzen mi felénk,
Hogy az éj a miénk!

TE VAGY A FÉNY AZ ÉJSZAKÁBAN / Dal /

Te vagy a fény az éjszakában!

/ Dal /

Te vagy a fény az éjszakában,
Te vagy a nyár, ha hull a hó.
Te vagy a szó a némaságban
A szélben pálmalevél,
Szívemben te vagy a vér!

Te vagy a kék az ég színében,
Tenger vizén fehér hajó.
Vihar után szivárvány fenn az égen,
És ha van bűn, Te vagy benne a jó!

Te vagy a mollban a legdiszkrétebb dallam,
Chopin lelkében a dal örökös viadal szívemen.
A szíved néha telve van panasszal,
Hunyd le a két szemed,
És sose mondd ki e szót, hogy NEM!

MINDIG AZ A PERC /Dal/

                                                      Mindig az a perc a legszebb perc
                                                                          / Dal /

                                                      Mindig az a perc a legszebb perc,
                                                      Mit meg nem ád az élet,
                                                      Az a legszebb csók,
                                                      Mit el nem csókolunk.
                                                      Mindig az az álom volt a szép,
                                                      Mely gyorsan semmivé lett,
                                                      Amit soha többé meg nem álmodunk.

                                                      Ma a csókra még csak várunk,
                                                      Menekülhetsz tőlem még,
                                                      S megmarad a forró vágyunk,
                                                      Mint egy szép emlék.
                                                      Mindig az a legszebb perc,
                                                      Mit meg nem ád az élet,
                                                      Az a legszebb csók,
                                                      Mit el nem csókolunk.

                                                      Hiába futsz előlem,
                                                      A szíved bárhogy fél,
                                                      Szemed titokban tőlem
                                                      Szerelmes választ kér.
                                                      A szívem adnám én is,
                                                      Egyetlen csókodért.
                                                      Miért szenvedünk hát mégis?
                                                      Én jól tudom, hogy miért.

Farkas Ilona: BÖLCS TANÁCS

·         Farkas Ilona: Bölcs tanács

Sötét a nézése, harag a járása,
szívét a métely-raj habzsolja, megrágja,
redőzi homlokát, rést lát a világból,
fényeket kergeti  lelke szűk bugyrából.

Kőszívű, szenvtelen, epe-zölden irigy,
nem örvend akkor sem, ha víg-virág nyílik,
restelli önmagát, mert szerelembe esik,
fukaron kínálja szerető perceit.

Bölcs tanács: légy jó – ez busásan megtérül,
merjél hőn szeretni – a lelked megszépül,
repítsd a másikhoz boldogság madarát,
meglásd, a gyors-szárnyú hozzád majd visszaszáll!

Filo-csibi

2016. november 4.

Farkas Ilona: LÉLEK-RAPSZÓDIA

Farkas Ilona: Lélek-rapszódia

Lélek sebe, ha felszakad,
vére csordul oly fájón,
hogy kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!

Öleli a Nap aranyát,
ropja táncát szüntelen;
földre hozza szív-csillagát,
ám szerelme rejtelem!

Érzése és álom-álma
szelek szárnyán ül, repdes;
mosoly mögé rejtett vágya
gyönyör-öröm - önfeledt!

Zsugorodik – rossztól borzad,

de, ha éri szósugár;

a kétsége olvad, sorvad,
felragyog egy fénysugár!

Nehéz teher, amit hordoz,
mégsem tenné le soha;

boldogságát – ha csalódott,

simogatva korholja!

Égre-földre esküdözik:

mazochista sosem lesz;
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!

Filo-csibi

2016. november 3.