Farkas Ilona: HOL A BOLDOGSÁG?

Farkas Ilona: Hol a boldogság

Különc madár a boldogság;

alig érint, rebben tovább,

elpárolog, mint a kámfor,

talán nem volt más, csak álom.

Esdekelve marasztalnád,

elillan, mint a sóhajtás;

mint téli nap hajnalfényben,

rózsa színe a sötétben,

hópehely, mit eső verdes,

bárányfelhő, mit szél kerget.

Mindhiába tömjénezed,

kolostorban sem rejtheted,

                                                            szépségével fény vetekszik,

                                                             helyén vákuum keletkezik.

Hogyha kicsi, dobszót hallat,

végtelenje  mélyen hallgat;

szivárványa gyémánt gyöngyben,

minden léte gyönyörökben.

Élvezd édes pillanatát,

harmatcseppje káprázatát!

Farkas Ilona: GÖRÖNGYÖK KÖZÖTT

Farkas Ilona: Göröngyök között

Csillan a gyémánt gyöngy a göröngyök között,

akár egy fénysugár bú felhői mögött;
gondviselés küldte – varázsos fényözön,
édes-szép szerelem – mennyei szív-öröm!

Komor, irigy felleg eltakarja néha,
sziszeg a hideg éj – szeretete léha;
vacog a szenvedély – hullámzik a gyönyör,

epedő lélekben tévelyeg az öröm!

Tündöklő gyémántnak szikrája is csodás,
tűz-csillag a fénye – érzelem-lobogás;

vigyázzad és óvjad a sötét felhőtől,
vihartól, fagy-jégtől – szív nélküli kőtől!

FarkasIlona: ÉRINTS MEG!

                                                        Farkas Ilona: Érints meg!

Gyengéd légy Kedves, mint a hajnalpír,
lágyan simogass – varázsolj engem,

csókjaid űzzék a kételyt, a kínt,
mi benned másé – rejtse – felejtsem!

Érintsd meg lelkem, érintsd meg szívem,
ne kelljen fájón fojtani vágyam;
ajándék tőlem: szerelem-hitem,

egész lényedet mindig imádjam!

Léten, álmon túl égjen szerelmed,
szenvedélyemet lángja érintse,
gyúljanak együtt, ha úgy szeretnek;
örök szerelem – két szív érezze!

Farkas Ilona: MÁMOR ÉS FÁJDALOM

Farkas Ilona: Mámor és Fájdalom

Úgy vacog mindenem, mint a nyár levele,
nem oka a zord tél zúzmarája, jege;
érzelem gyöngyözi, nedvezi szememet:
tavasz van, kikelet – szerelmi üzenet!

Beteg-e, szenved-e – hullik lelkem könnye,
vagy a szerelemnek csordogál a gyöngye;
belém bújt a búnak bűvös boldogsága,
a pokol tűzének édes-szép románca?

Miért fáj boldogság, miért sír szerelem,
talán a nagy öröm fájdalmas érzelem?
Nem cserél szerepet Mámor és Fájdalom,
gyönyör gyötrő gyöngyét könnyekbe áztatom!

 

Farkas Ilona: TRILÓGIA

Farkas Ilona: Trilógia

Voltam az árnyékban – vakító gyöngy,

szélfútta homokban – színjátszó rög,

magányban dúdoló, zengő hárfa,

a gyávák könnycseppje – büszke-árva!

Vagyok megfeszített tust húzó húr,
titkaim tömjéne – hívő gyaur,

források csobaja, rózsák éke,
szerelem gyönyöre,  láng érzése!

Leszek a lelkem ég-fény-fáklyája,

életem törlesztő adóssága:
édes amoroso a színjáték,
mielőtt játszanák a finálét!