2. Rész
„Csillaghullás”
„Háromszor égtünk le – szokta-volt mesélni Anyám.
Két alkalommal randalírozó fiatalok jóvoltából, akik passzióból gyújtották meg
nádfedeles házunk sarkát, hogy „bátorságukat” imígyen fitogtassák.
Én egyikre se emlékezem vissza, mert mindkettő idején mindössze 1-2 éves voltam.
Anyám ezek említésekor mindig könnyezett – átélve a borzalmas éjszakákat.
Számára a legnagyobb döbbenetet, felháborodást, értetlenséget a harmadik tűzeset jelentette. Ennek említésekor Anyám keze önkéntelen remegésbe kezdett.
Olyan falusi házban éltünk, ahol az épületben hat család lakott albérlőként. A hosszú folyosón minden családnak külön bejárata volt a saját lakásához.
3 – 4 éves körül voltam ekkor.
Ma is felvillan képzeletemben: arra ébredtem egy éjszaka, hogy Apám hangosan
utasítja Anyámat: „Tűz van! Ég a ház
teteje! A kapu zárva van, nem tudjuk kinyitni.
Az Ördög Juli / így hívták a lakók a ház tulajdonosát/ elvitte magával a
kulcsot, a jó ég tudja, hogy hová mehetett. Fogd a gyerekeket, add át őket a
kapun, én meg kintről átveszem őket.”
égett
Anyám jajveszékelve sebtében összepakolt néhány holmit, takaróba csavart engem és testvéremet és futott velünk a kapuhoz. Átadott bennünket a kint várakozó Apámnak.
A többi család ugyanezt tette a gyerekeikkel.
Apám a testvéremet, Anyám pedig engem fogott karjába és sietve indultak egy három utca távolságra lakó ismerőshöz szállást kérni.
apával
Emlékezetem szerint csodálatosnak láttam a házunk tetejét nyaldosó lángnyelveket, de hallva a felnőttek jajveszékelését, sírását – nem mertem megosztani örömömet velük!
Olyanok voltak a felcsapódó lángok, mintha a csillagok
szórtak volna tüzet a házunk tetejére.
Bámulatosan szép látvány volt, ahogy a sötét éjszakában sziporkázott, pattogott,
sustorgott a nádtetető!
Ma restellem, de engem akkor ez a látvány elbűvölt.
Az ismerős család – ahova bekéredzkedtünk – kedvesen, együtt-érzően fogadott bennünket.
Volt egy annyi idős kislányuk, mint én. Vele azonnal játszani kezdtem.
Az ágy mellett, ahol feküdtünk, a falvédő mintás papír volt. Úgy játszottunk, hogy ki kellett találni: hány vonal van egy mintában? Ezenkívül párnacsatáztunk.
Hallottam ahogy a mellettünk lévő helyiségben szüleim és a vendéglátók szidják az Ördög Julit, amiért – szerintük – meggyújtotta a saját házát, hogy ezzel a lakókat kiebrudalja onnan. A kaput pedig azért zárta be, hogy a lakók megsérüljenek, esetleg el is égjenek!
Ezt szörnyű volt hallani. Pityeregni kezdtem. Anyám bejött a szobánkba és megvigasztalt, mondván, hogy nem sérült, pláne nem halt meg senki a tűz-vészben.
Kissé megnyugodva, a nem mindennapi eseményektől fáradtan - rövidesen az igazak álmát aludtam,
Mire a tűzoltók odaértek, a házból már csak üszkös rom maradt, nem volt mit oltani, ezért dolguk-végezetlen visszafordultak.
Érdekes, hogy ugyanaz az esemény a felnőtteknek szörnyű élmény, nekünk gyerekeknek pedig felejthetetlen emlékű, különleges eseményekkel teli éjszaka volt.
