Fától az erdőt...

                                                                               

     

       Fától az erdőt…

Homály takarja – jár a képzelet,
ág-bog korona titkot rejteget,
Nap koronának tüzes sugara
erdő bolyhában csak fény zsugora.

Recsegnek ágak, jajdulnak, dőlnek,
ha vihar, villám ellenük törnek,
gyászfekete éj megpihen benne,
árnyak otthona, álmok menhelye.

Kíváncsiság hajt, titkát szeretném,
ha óriás fa nem állna elém,
takar előlem, látásom meddő;
mily balga vagyok – ez már az erdő!

            ………………

Az életet is kutatjuk folyton,
titka nyitját, hogy boldogan folyjon;
minden kis percét élveznünk kéne,
tudni – ez már a boldogság része!

               Filo-csibi

2015. október 1.

Dért csókol

                                                                          

   

      Dért csókol

Nyár hevében elbágyadt nap

szemén álom hosszan marad,

langyos, fukar melegével

ajándékoz mindenséget.

Dért csókol a rózsaágon,

fénye fázik sivár tájon,

rövidül a megtett útja,

már az árnyék sem oly kurta.

Mégis büszke, hisz nem dőre,

fényétől van nektár bőve.

Őszi szelet megríkatja:            

madárfészket nincs ki lakja,

zefírként még cirógatta,

lombpalotát elringatta.

Fák leveles zöld palástja

sem terül  rá már az ágra,

zengő dal is messze repül,

hol napfénnyel meleg hevül.

Haragosan nyargal a szél,

Csupasz gallyat szaggatja szét.

Őszül netán a lélek is,

hímes kelyhét derek lepik,

szórja a szél hervadt éltét,

eltűnik, mint fény és kék ég?

Lelket az ősz nem hervasztja,

sem hűvös, sem dér apasztja,

őrzi tavasz és nyár ízét,

illatokat, édes mézét,

őszi fények harmatágyán

lázas éjek hév románcát.

                                                              Filo-csibi

                                   20l5. szeptember 30.

Ábrándok

                                                                           
                                                                           

Ábrándok

Gyönyörűt, szépet

álmodni,

felkelő nappal

ragyogni,

bánat tüskéit

letörni,

gyermek könnyeit

törölni,

reszkető kezét

megfogni,

az elesettet

karolni,

az ínség-asztalt

feledni,
öröm-könnyekkel

nevetni,

igaz csillogást

meglelni,

tavasz illatát

lehelni,

édes szerelmet

érezni,

szeretve lenni,

szeretni!

                                                             Filo-csibi 

                                                      2015. szeptember 30.

Áldott képzelet

                                                                             

              Áldott képzelet

Áldott vagy képzelet, áldott vagy szerelem,

csodássá teszed a nappalom, éjjelem;

jártamban-keltemben kísérsz, mint az árnyék,

benned van gyönyöröm – örökké imádnék!

Ragyogsz a hajnalban, lemenő napfényben,

zajos nap hosszában, csendhangú estében,

mosolyogsz virágból, madarak dalából,

a reggeli kávém csábos illatából!

Hallom a hangodat, látom a léptedet,

Rám nézel, szólsz hozzám, fogod a kezemet,

átölelsz gyengéden – csókjaid végtelen;

maradj még képzelet, ölelj még szerelem!

                          Filo-csibi

      2015-09-29.

Jusztícia

                                                                     

                 Jusztícia

Kivétel erősít minden fontos szabályt,
ez leegyszerűsít sok-sok okoskodást,
amit szabad Egynek, nem szabad azt Soknak,
a nagy kapun belül kis kaput ácsolnak!

Igazság mikor volt: hajdan vagy manapság?
Mit „Főtörvény” hozott -  van panaszra okság;
a törvénykezésben kavarnak, kevernek,
paragrafusban, mint Pilátus - elvesznek!

Csalódva loholok a múlttól a máig,
igazért koldulok inam szakadtáig,
mert gyevi bírónak a bűne kivéve,
az őszinte beszéd vádnak van kitéve!

             Filo-csibi

2015-09-29

Majd holnap...

                                                             

    

         Majd holnap…

Fogynak a fények nappal és éjjel,
hömpölyög a csönd a szürkeséggel,
bölcs folyók folyvást csorognak, folynak,
ringatni Napot szép lesz a holnap.

A hajnal-csillag új reményt kelthet,
friss rügyek nyílnak, talán még szebbek,
derengve dúdol derű-dalt a dél,
bú és baj bújik, öröm hazatér.

Amíg van holnap, a vágyódás él,
boldog időknek gyönyörét ígér;
hittel akarni – hegyeket mozgat,
ki szívvel szeret – holnap kopogtat!

                                                       Filo-csibi

                               2015. szeptember 28.              

Írd ki magadból...

                                                                         

       Írd ki magadból…

Írj ki magadból kínzó emléket,
befelé hulló, néma könnyeket,
hogy cseppnyi harmat volt önnön-hited,
hiú reményed – nem értett szíved;
hogy a boldogság után loholtál,
fénysugár helyett felhőt habzsoltál;
a kétes mosolyt, pátosszal szólót,
(színész-kelléknek, nem szívnek valók)
társ mellett magányt – fájdalmat dalban,
a gyűrött párnát fáradt hajnalban!

Ne hagyd  kísértsen ködszürke magány,
a mézízű csók még ma sem talány:
lángol ott gyönyör, forrong a vágyad,
színét a világ rózsásnak láttat,
dúdolja szíved szerelem dalát,
izzó szenvedély édes balzsamát;
mindenség kéje, mámora pezsdül,
a nap és az éj násztáncra perdül.
Ez legyen őrződ – éljél meg újat,
felejtsd a rosszat –  a fájó múltat!

           Filo-csibi

2015. 09. 27.

Légy jó

                                                                         

                 Légy jó

Sötét a nézése, harag a járása,
szívét a métely-raj habzsolja, megrágja,
redőzi homlokát, rést lát a világból,
fényeket kergeti  lelke szűk bugyrából.

Kőszívű, szenvtelen, epezölden irigy,
nem örvend akkor sem, ha víg-virág nyílik,
restelli önmagát, mert szerelembe esik,
fukaron kínálja szerető perceit.

Bölcs tanács: légy jó – ez busásan megtérül,
merjél hőn szeretni – a lelked megszépül,
repítsd a másikhoz boldogság madarát,
meglásd, a gyorsszárnyú hozzád majd visszaszáll!

                     Filo-csibi

2015-09-27

Kékmadár

                                                                            

            Kékmadár

Ha egyszer nézhetnék két szemed tükrébe,
belelátnék én a szíved rejtekébe ;
ha vágyad érezném, lelkem neked adnám,
édes dalt dúdolnék a szerelem hangján!

Kérlelem a felhőt, virágok legszebbjét,
a holdfény sugarát, erdők rengetegjét,
csobogó patakot, az esőcseppeket;
vigyék üzenetem – nem hallják lelkemet!

Csalhatatlan szívem csivitelést hallat,
rászállt egy kékmadár, csőrével kopogtat;
nyílik a szerelem, karjaimba zárom,
boldogság madarát édes csókkal várom!

           Filo-csibi

2015. 09. 26.

Fut a világ

                                                                               

       Fut a világ

Fut a világ, eszét veszti,
kicsi és nagy mind követi:
égi fények a Göncölön,
tenger-felhők tejút-közön;
rohan a szél árkon-bokron,
szarvas után farkas oson,
madár reppen ágról-ágra,
dongó darázs a virágra;
a harangok zengnek-zúgnak,
az árnyékok kelnek-nyúlnak,
az emberek úgy sietnek,
mintha mindről lekésnének!

Mire ez a nagy sietség,
én bizony már csak ballagnék,
az életen elméláznék,
a lelkemmel paroláznék;
tudakolnám, mint és hogy van,
élte telik-e boldogan,
szeretik-e, szeret-e ő,
meddig tart a szűk esztendő;
de a világ, a nagy málhás,
hátán cipel, mint a zsákját,
futás közben dehogy figyel,
ha panaszt hall – meg se pisszen!

         Filo-csibi

                                                       2015. 09. 24

Vergődés

                                                                             

           Vergődés

Ilyen a világunk kimondva-hallgatva,
nevezzük bárminek, arany vagy fabatka:
vergődve araszol, lassan megy előre,
többször lépdel hátra, ahányszor előre;

hát a szép, hát a jó – ördög vigye dolgát,
noszogatni kell, hogy mozdítsa a sarkát,
azután meg, mintha sürgős dolga lenne,
eltűnik, elillan, seprűnyélre kelne!

Én hát szorgoskodva gyűjtök lépesmézet,
hogy majd az ínségben legyen, mit reméljek,
a góliát rosszkedv ne szeressen belém,
vígasság és öröm jöjjenek mind elém!

Vigasság és öröm kivár és mélázik,
mert esőben ázik, a hidegben fázik;
átragad énrám is, didergek, vacogok,
a mézem elfogyott, vergődök, nyafogok!

             Filo-csibi

2015-09-25

Meghalt bizalom

                                                                            

              Meghalt bizalom

Ha meghal bizalom, haldoklik szerelem,

mert bizalom nélkül kihuny az érzelem;

társai egymásnak, mint a nap és az éj,

kéz a kézben járnak, míg él a szenvedély!

Hisz a szerelemnek gyökeret kell verni,

bizalom tud ehhez támaszául lenni,

ő védelmezi meg, hogyha elgyengülne,

reménnyel tölti, hogy rossz álom kerülje!

Csakhogy a bizalom ugyanúgy érzékeny,

összeomlik, hogyha hamisat érzékel,

délceg büszkesége törékennyé válik,

gyorsan lehanyatlik, nem bírja sokáig!

Együtt és egymásért éltek és meghalnak,

hűek voltak mindig, azok is maradtak;

szerelemről szól az utolsó imájuk,

könnyező pacsirta dalolja nótájuk!

                   Filo-csibi

2015. szeptember 24.

,

Bozótos

                                                                           

                  Bozótos

          Bozótos között utam keresem,
          villámként illan a hamarkedvem,
          szívemben verdes a kétség szárnya,
          örömszép utat, hogy nem találja!

          A bogyós bokor telten mosolyog,
          levelekből font lombja mézcsorog,
          illatos füzér hajamon párta,
          hitemnek mégis hosszú az árnya:

          Bozótban járok, tüskés az ága,
          rátekeredik a lelkem bojtjára,
          elbotlok benne - közel és távol
          járható utam sehol se látom!

          Rejti a Nap már fény-ábrázatát,
          bíborral festi ég-alkonyatát,
          osonnak bokrok az éjszakába,
          fekete kínok lábam nyomába!

                ………..

          Söpri bozótost mennyei szellő,
          harmattá válik a bánat-felhő;
          tejjel és mézzel színültig vágyam,
          teríti rezes Hold álom-fátylam!

         Filo-csibi

2015. 09. 23.

Esthajnalcsillag

                                                                                

                                                                           

             Esthajnalcsillag

Az ég kárpitjának legfénylőbb csillaga

a megfáradtakat álomba ringatja,

halványabb csillagok társául szegődnek,

sötét, komor órák fényükkel enyhülnek.

Venus, a szerelem égbolti királya;

azért oly tündöklő,  fenséges világa,

hogy mennyei vágyat, szenvedélyt hevítsen,

szerelmes embert az égbe repítsen!

Akiket  szerelem egymástól távol tart,

a szerelem-csillag fényszíve hívogat:

felnéznek mindketten az érző bolygóra,

így szeretik egymást, míg jön Auróra!

                         Filo-csibi

      20l5. 09. 23.

                     

                     

Ismerlek

                                                         
                    

            Ismerlek

Mert poéta vagy, ismerlek ki vagy,
ha versed  lelked tükrében írtad,
ha nyitottad zárját, kutattál belül,
ezeregy szépség felszínre kerül;
felhozod tarkán, mezítelenül,
kínálod tálcán leplezetlenül,
titkaid lantod húrján meséled,
meglátom szíved, ismerem lényed.

A művészet, a pazar természet,
a maga hangján hallat beszédet;
a lélek is él, társalog, regél,
gyűlöl vagy szeret, éghet szenvedély.

Lényünk belül van, külsőnk csak forma,
lelkünk  életünk fény-árnyék sója.

Bár szellők szárnyán repíted lelked,
sólyom madárként hozhat szerelmet!

            Filo-csibi

2015. 09. 22.

Ne kergess délibábot

                   

    Ne kergess délibábot

Csalóka fények csillognak szépen,
a tükörképek játszanak égen,
csodákat ígér, hol nincs valóság;
különös varázs, bűvös látomás!

Akár a tündér, ki az égből jön,
megígér gyönyört mennyben és földön;
majd tűnik gyorsan, mint a délibáb,
bottal ütheted a lába nyomát!

Ne kergess tündért, se délibábot,
sohase hajszold, ki nem rád vágyott,
ne akarj fagyban rózsákat szedni,
tudd az igazit hűen szeretni!

         Filo-csibi

2015. 09. 21.

Csendes az ember

                                                                     
        

   Csendes az ember

Magányosan jár – magány lett a társ,
elment a kedves meg a jó barát;
szerelme szívét, barátja pénzét --
rabolták tőle az összes kincsét!

Koldus a neve, üres a szíve,
érzése meghalt – alél a léte!

Úttalan úton vánszorogva jár,
takarja a szél lábai nyomát;
szólna a lelke, de néma a táj,
csak egy vadgalamb turbékol a fán!

Öleli közöny – csendes az ember,
feled barátot, temet szerelmet!

            Filo-csibi

        

2015. 09. 11.

Gyöngyhalász

                                                                          

                                                                              

           Gyöngyhalász

Gyöngyzizzenésű hab – az éledő remény,
a suttogó vízfény mesés gyöngyről regél.

Kalapál a szíve, be a mélybe vágyik,
álma igaz kincse szemében szikrázik.

Nyugodni tér a Nap, ölelkezik Éjjel,
sarjad a sötétség; éj gyúl csillagfénnyel,
holdvilág bámulja tengermély kavicsát,
a gyöngyhalász arcán vonagló fájdalmát.

Ám gyöngyhalász hite gyémántnál keményebb,
pávatollú lelke reménnyel tetézett:
drága nemes gyöngyből nem válhat rút kavics,
talán csak a vízfény suttogja, hogy hamis!?

                    Filo-csibi

                                              2015. 07. 24.

Alkonyat

                        

              Alkonyat

A Nap kelő gyöngye hímezi a tájat,

mennyei arannyal szór füveket, fákat,

a harmatcsepp ragyog, csillog a fényében,

rózsát fest a felhők szürke köpenyébe’!

A délceg napsugár felhág a tetőre,

szakadatlan ontja dél-fényét a földre,

sugárhaja lebeg alkonyat ködébe,

búcsúzóul ömlik rubint-piros vére!

Mily nagyon hasonló a nyíló szerelem,

napsugár a szívben – tündöklő érzelem,

boldogságát hinti virágra, világra,

rózsa szirmán pihen menny-varázsos álma!

Izzik, mikor legszebb – lángol a szerelem,

megszűnik a világ, megszűnik értelem;

ám, ha a szenvedély delét elmulassza,

jobb lett volna, hogyha, ki sem nyílott volna!

Lassan lehanyatlik, halványul a fénye,

mint, ahogy a Nap is -  este földet érve;

szeméből egy könnycsepp pereg le az arcán,

vérző szíve táját bánatok facsarják!

                     Filo-csibi   

   20l5. 09. 17.