Farkas Ilona: HOGYAN MONDJAM EL?

 Farkas Ilona: Hogyan mondjam el?

Ó, hogyan mondjam el, mit hanggal nem merek,
mert annak hallatán a lelkem megremeg;
arcomon tűz gyullad, gyöngyöz a homlokom,
minek a keserét, méz-terhét hordozom!

Ha szólalna ajkam – ó, minek nevezzem
fantom szenvedélyem – képzelet-szerelmem,
mit a vak-remény szőtt és szívembe fércelt,
gyöngy éke hímezett – aranyszál tetézett!

Áldás ez meg átok – álomtündér tava,
fáklya futó fénye – tűző nyárnak hava,

holdsugár hűvöse – hulló hajnal-csillag!

Ám habon táncoló gyémánt gyűrű csillan:

ábrándos szerelmet örömkönny pásztázza,
napsugár-fényözön szememet káprázza;
földi menny kapuja a szárnyát kitárja:
álomszép valóság gyönyörét kínálja!

                                                             2017. február 26.

Farkas Ilona: ÉBREDÉS

Farkas Ilona Ébredés

Hollóselyembe burkoló éjjel
öröm-hegyeket ígéri kéjjel,
enyhén balzsamoz az álom szépe,
színes pillangó mákonyos képe!

Halványul a Hold, a Nap fényesül,
délszín a hajnal, az ég ékesül,
ébred a világ, eszmél a tudat
pezsdíti testet, a szellem kutat!

Tenger a rosszból, a jóból cseppnyi,
ijeszt a reggel, hagynám én veszni,
csak virágszirmot látnék parányit,
mosolyra nyílna lelkem és szám is!

Ábrándozom hát csüggedt-magamban,
éber álomban, kényszer-kacajban,
képzeletemben gyönyörűt látok,
a valóságtól fényévnyi távol!

2017. február 21.

Farkas Ilona: ÉRTED, NEKED, HOZZÁD...

                                               

                                   Farkas Ilona:  Érted, Neked, Hozzád…

                                                

Érted dobog szívem – szenvedélyem zengi,

Érted szeretnék én gyönyörűnek lenni,

Érted fáj, hogy múlnak felettünk az évek,

Érted szép mégis a tövisből szőtt élet!

Neked adok mindent, ami csak szép bennem,

Neked illatozik gyöngyvirágú lelkem,

Neked ragyog Napom – szikrázik csillagom,

Neked szól, ha könnyez, ha mosolyog dalom!

Hozzád visz az álmom – Hozzád az ébredés,

Hozzád vonzódom én – ez már nem tévedés,

Hozzád húz valami különös érzelem,

Hozzád űz a vágyam – Hozzád a szerelem!

                             2017. február 18.

    

Farkas Ilona: BOZÓTOS

Farkas Ilona:  Bozótos

Bozótos között utam keresem,
villámként illan a hamarkedvem,
szívemben verdes a kétség szárnya
öröm-szép utat, hogy nem találja!

A bogyós bokor telten mosolyog,
levelekből font lombja méz-csorog,
illatos füzér hajamon párta,
hitemnek mégis hosszú az árnya!

Bozótban járok, tüskés az ága,
rátekeredik lelkem bojtjára,
elbotlok benne – közel és távol
járható utam sehol se látom!

Rejti a Nap már fény-ábrázatát,
bíborral festi ég-alkonyatát,
osonnak bokrok az éjszakába,
fekete kínok lábam nyomába!

…

Söpri bozótost mennyei szellő,
harmattá válik a bánat-felhő;
tejjel és mézzel színültig vágyam,
teríti rezes Hold álom-fátylam!

2017. február 16.

Farkas Ilona: ÉBRED A NAPSUGÁR

Farkas Ilona: Ébred a napsugár

Ébred a napsugár – járja szokott útját,

riadt szerelem is elhagyja odúját;

édes-szép mosolya, harmatos gyöngyszeme

mintha a rózsának örömkönnye lenne!

Szemembe néz vágyón – elalélok tőle,

hatalmában vagyok – nem térek előle;

fénylő napsugárral fonja át a lelkem,

félénken suttogom: szeretlek szerelmem!

2017. február14. 

Farkas Ilona: ÓARANY ALKONY

Farkas Ilona: Óarany alkony

Sólyom-sebesen szárnyalnak évek

kövér bánattal – sovány örömmel,
hit-gyökerekkel – remény-fürtökkel;
a szív dobog még sugárnyi szépet!

Csillagot érlel az éji sötét,

hattyú dalolja utolsó dalát,

lélek suttogja vágy diadalát;

véli napnyugta gyönyör-örömét!

Áldás, vagy átok e derű-nedű,
rejtő sejtelem és lángképzelet,
óarany alkony – fény a köd felett;

álmodó rózsa – álom-hegedű!

                                                                                         2017. február 13.

                                     

Farkas Ilona: TELIHOLD

Farkas Ilona: Telihold

Telihold tekint be az ablakon,
sejtelmes színével átkarol;
nem ostromol, mint a tűző napfény,
várja, míg a lélek vágya kél!

Ólomszínű felhők közt imbolyog,
az ég peremét róva bolyong;
guzsalya sugarát fonja, szövi,
ég-palástját a földhöz köti!

Víztükrön ragyog – tetszeti magát,

kóbor szél borzolja az arcát;

őrködik éjen – érzelmet hevít,
míg a reggel nappalt nem derít!

Holdvilág ezüstözi a hajnalt,

csillogón vibrál a gyöngy-harmat.

Lelkemnek kedves, misztikus éjfény

kék hegy mögé nyugodni térjél!

2017. február 12.

Farkas Ilona: MI VÉGRE?

Farkas Ilona: Mi végre?

/Töprengés az életen/

Mi végre az élet – ha nem éled szépét,
minek a csillogás – ha nem látod ékét;
miért gyullad a szív – ha hamuvá porlad
mielőtt a lángja az egekig lobban?

ull az élet lombja ás avarrá válik,
rHHHuHull az élet lombja és avarrá válik,
recsegve jajdul, majd elhagyja az ág is;
vitorlát bont kétség – égről lopja a fényt,
sírja könnyét a lét – porba ágyaz a vég!

…

Nem törik a fű sem őrjöngő viharban,

életkedved őrizd, ha árnyékban a nap;

piros dalra gyújtsál – szeresd a kósza fényt,
fess örömöt, reményt, csillagokkal az éjt!

Táncoljon a vén Hold, ezüst folyón a gyöngy,
 rózsa szirmát csókolja, kacagjon a könny;
érintsd meg, érezd a szavak bársony selymét,
a lélek szerelmét – a szívnek rejtelmét!

2017. február 8.

Farkas Ilona: EL NEM CSÓKOLT CSÓKOK

Farkas Ilona: El nem csókolt csókok

El nem csókolt csókok, át nem élt szerelmek
nem égetik szájat, csak a fájó lelket;
gyönyör-könnyek helyett bánat-könnyek hullnak,
a büszkeség miatt mind befelé folynak!

Epedő szemeket sohasem láthatja,
szenvedély-remegést nem vágyhat az ajka;
az eltévedt szava sem talál magára,
olyan messze esett szerelem határa!

Ha szerelem izzik, feledteti rosszat,
hiszen a boldogság gyógyít és ápolgat;
bár a cudar világ nem hagyja szeretni,

édes, szép szerelmet nem enged temetni!

               

2017. február 2.

A képmelléklet szövege nem vonatkozik a kedves olvasóra! 

filo-csibi

Farkas Ilona: ÖRÖM-BÚS VERS

                                       Farkas Ilona: Öröm-bús vers

Ti, öröm-bús – nekem kedves – versek,
ti vagytok a lelkem gyönyöre,
a szivárvány színe, mezők, berkek,
lángképzelet, varázs öröme!

Friss szél fúj a soron, dalol a dal;
s ha könnycsepptől nedves a húrja,
gyöngybetűktől a bú már diadal,
ezüst derű fénye, azúrja!

Tündérfátyla mögül izzik a nap,
sziporkáznak az éj-csillagok,
a reménység-madár tolla arany,
szépségében fürdök, ragyogok

Alkonyatban nyíló őszirózsa,
mécsvilágom halvány füstfénye,
őrzőm, ki a verset holtig rója,
ez öröm-bús lelkem szemfénye!

2017. február 2.