2016. június 29., szerda

Farkas Ilona: FÉLŐ...




                                                    

Farkas Ilona: Félő…


Félő, hogy lelkem hallhatóan sírja:
szerelem-epedést fályóan bírja;
ne legyen áruló se szemem, se szám,
titok fedje: a vétkemet nem bánnám!


Filo-csibi

2016. június 29.

Farkas Ilona: CSAK Ő A TIÉD...






Farkas Ilona:  Csak ő a tiéd…


Ó, de könnyű volna szerelemmel élni,
hogyha  a receptjét el lehetne kérni;
felsorolnád  mindazt, amiből születik,
összeraknád  reggel, élveznéd napestig!

Ilyen legyen haja, olyan meg a szeme,
fontos a járása, no meg a két keze;
se közel, se távol ne legyen tetőled,
szép legyen a hangja, ne beszéljen bőven!

Miért van, hogy mindez hiába van jelen,
ha belép a szívbe az áldott szerelem;
űzheted, hajthatod – nem ilyet akartál,
csökönyös egy jószág – fészkeli hatalmát!

Ne űzzed, ne hajtsad – igazán ő tiéd,
úgy várd és fogadd el, ahogy éppen kinéz!
hogy ő lett a győztes  – tudod majd és érted:
nagyot dobban szíved, ha a jöttét érzed!


Filo-csibi

2016. június 29.


2016. június 28., kedd

Farkas Ilona: REMÉNYEM



Farkas Ilona: Reményem



Reményt remél énem, szépet,
hamu helyett ékességet,
sötét búmra örömtüzet,
tűzlelkemre  hűvös vizet;
lidércálmot boldog váltson,
reménytelent  remény várjon!

Ha távolra menne --  menten
szaggatná a tövis lelkem;
kihunynának mind a fények,
az égbolti fényességek.
A könnyeim hozzák vissza,
balzsamozzon a gyógyírja!

Hűséges légy szép reményem,
aranyvirág vagy te nékem!
Ha jön a rossz arzenálja,
erős várunk mind kiállja;
kísérj el a boldog percig,
megvalósult szerelemig!




Filo-csibi

2016. június 28.


2016. június 26., vasárnap

Farkas Ilona: AZ ELHAGYOTT MADÁRKA



                                                      Farkas Ilona:  Az elhagyott madárka


Hevít madárkát szerelem hite,
remény vendége, kétség odakinn;
csillog bizalma – édes-szép kincse,
visszaragyogja: hűtlen már a kín!

Máglya rózsái nyílnak szívében,
a kétely pihen, csendesen alél;
holdfény aranyoz hajnal színében,
bánat tövisén kicsorbul az él!

Ó, nem lehet, hogy égésben égjen,
szerelem-szépség hamuvá porlon;
nem élné túl, hogy az ordas tépjen,
belőle a rossz csorogva follyon!

Károg a holló: mily kár, hogy ég majd
szerelem-szépség – hűtlenné porlik;
biztos, hogy így lesz; vad ordas tép majd,
belőle a rossz csorogva folyik!

Bánattól könnyez – csorog ágacska,
lecsüng a lombról egy bús madárka;
sírja a párját – hűl toll-ágyacska,
kis szíve vérzik – elhuny magányba’!


filo-csibi

/Ezt a verset 2014. nyarán írtam, melyet barátnőm története ihletett./






2016. június 25., szombat

Farkas Ilona: LELKEM



Farkas Ilona: Lelkem


Lelkem fele dalol, mert érzem, hogy szeretsz,
másik fele vérzik – talán meg nem lelhetsz,
könyörgök est-csillag áldó sugarának
remény-fényt gyújtson meg lelkem fájdalmának!

Megérti a búmat, átérzi bánatom,
áthatol csillogás a szürke alkonyon;
a szerelmes szívem ragyog már tenálad
a hajnal csillaga tiéddel énnálam!

                                          Filo-csibi

2016-06-26

2016. június 23., csütörtök

Farkas Ilona: RÖVID AZ ÉJSZAKA




Farkas Ilona:  Rövid az éjszaka


Befészkelt nyár heve – meleg a tornáca,
hosszan sétál a nap álmok rovására,
„hétágra” sütését nem kíséri hála,
elbújik az élő hűvösség árnyába;
aki feledékeny – pokolba kívánja,
eszét-vesztve futna tél-jeges világba.
Kívánságok sora soha nem ér véget,
hol óhajtjuk napot, hol pedig az éjet;
imádjuk tűzrózsát, mi nyárral érkezett,
a teremtőnk így hát aligha vétkezett!

Ég a szenvedélytől – az életörömtől
szerelmes ember a szíve gyönyörétől,
vágyakozásában láztól gyúl a lelke,
a lángok oltását takarja éj leple;
mert szerelem tűzét kéjjel kell oltani,
pásztorórák hosszán a hevét holtani;
epedő mámora izzik egyre-másra,
parazsa nem hamvad hajnal-hasadásra,
pirkadat permetez harmatos vízével,
mégsem huny szerelem, ha rövid az éjjel!


Filo-csibi

2016. június 24.

2016. június 17., péntek

Farkas Ilona: NÉHÁNY KEDVES SZÓ...



Farkas Ilona: Néhány kedves szó…


Néhány kedves szónak a zamatát ízleld,
lelked és tested rezdülését figyeld:
átjár minden zugot – édes mézét szórja,
mintha a tündérek harsonája szólna!

Ó, mily’ édes zene, hogyha attól hallod,
kitől öröm ódák ezek a szép hangok;
perzselik lelked a kezével írt betűk,
velük zengedezel, együtt szárnyalsz velük!

Gyöngy az út porában, szirom a tócsában,
reménye a szívnek fásult világában;
mint, mikor napsugár járja be a tájat,
balzsammal öleli virágokat, fákat!

Hogyha egy-egy szóra hullik a könnycsepped,
ne töröld le róla – a szó is könnyezzen;
boldogság áradjon érzés tengerében,
egymás gyönyörében, egymás szerelmében!


Filo-csibi

2016. június 18.


2016. június 15., szerda

Farkas Ilona: SZERELEM MADARAM



Farkas Ilona: Szerelem madaram


Én-édes madaram – kedves kis csalogány,
szállj rá a vállamra, mert kedvem halovány.
Csivitelj fülembe szerelmes szavakat,
menny-hangon zengedezz édes-szép dalokat;
bújj ide keblemre, érezzem szívedet,
cirógass pelyheddel – öleld át lelkemet!
                                                                                                                                                                                               
Én-édes madaram – lelkemnek öröme,
éjnek és nappalnak igéző gyönyöre;
szárnyalj fel magasra, repülj fel az égre,
csillagokat érints, ne nézz le a mélyre;
egeknek a fénye legyen bizonyságod,
örüljön mind veled – lássa boldogságod!

Én-édes madaram – szenvedély-dalolóm,
te láttad könnyeim magányos  hajnalon;
boldogság nélkül az élet oly sivár,
te tudod, hogy lelkem miért sír, kiért fáj;
repülj kedvesemhez – gyémánt-szép madaram,
hozd hozzám szerelmét – szerelem-madaram!


Filo-csibi

2016. június 15.


2016. június 13., hétfő

Farkas Ilona : ÉRZELEM



Farkas Ilona:  Érzelem


A pirkadat kristály-szép homálya
csak fagyos zuzmó képzelt látványa;
holdfény-árnyban úszó táj – foltos kép,
füvek özön harmatja – lucskos rét;
a fátyolos szem – könnyes fájdalom,
szenvedélyes szerelem – ártalom!

Mindenséget – érzékeny lélekben
érzelem mártja festő ecsetbe’:
 valóságot gyöngyfénye rajzolja,
szivárványszín fodrokkal karolja!

Kristály-szép homályú így a hajnal,
fű hegyén ezüst-csillag a harmat,
simogatja lágy szellő az arcom,
csilingel az estharang – már hallom;
szenvedélyes szerelmem – mézédes,
egyetlen csepp belőle – mily kéjes!


Filo-csibi

2016. június 14.

2016. június 11., szombat

Farkas Ilona: FÁSULT VILÁGOM



Farkas Ilona: Fásult világom


Zendül és jajdul, megdobban a föld,
zsibong a tavasz, kihasad a zöld,
tenger hulláma víg táncát lejti,
csattog az élet, örömbe rejti.
Csilingel a harang, zizzennek habok,
komor felhőtől futnak csillagok,
az enyhe szellő cirógat nádat,
szerelmes madár dala imádat!

Érzés-varázsban sikong  a világ,
szimfóniát zeng minden kis virág;
míg nekem fásult lantom zenéje,
kóró virága lelkem zöngéje,
csak hulló vízgyöngy a hattyú tollán,
reszkető napfény a folyó fodrán.
Vágyam nem hevít, nincs már más vétkem:
italom közöny, fásultság étkem!


                         Filo-csibi

                    2016-06-12

2016. június 10., péntek

Farkas Ilona: AZ IGAZ SZERELEM

                                                      

                                                     Farkas Ilona: Az igaz szerelem

                                                                    .......................

                                                                    ..........................

                                                                    .........................

                                             Az igaz szerelem - hogyha fájón éli,
                                             
                                               amikor szerelme szenvedését érzi;

                                            ha a lemondás kell - kedvesét ez menti,

                                                félreáll at útból - könnyeit elrejti!





                                                                filo-csibi




                                            2016. június lo.

                                        

                       



                                                       

2016. június 8., szerda

Farkas Ilona: SZERETLEK



                                        Farkas Ilona: Szeretlek


Te vagy lelkem sóhajtása,
legszebb álmom rózsaszála,
gondolatom gyöngyfonala,
tört életem fénysugara:
szeretlek!

Édes öröm: Veled vagyok,
vágyón ölel át a karom,
nekem vagy csak és én neked,
megszűnt minden - ég szerelem:
szeretlek!

Szép szemedre fény a csókom,
pihen a szám ajkaidon,
arcod gyengén cirógatom,
búdra kedvem simogatom:
szeretlek!

Rideg világ vádol, megvet,
mert a szívem érted eped,
hogyha érzem szerelmedet,
megszánom az irigyeket:
szeretlek!

       Filo-csibi

2016. június 8.

2016. június 7., kedd

Farkas Ilona: MUZSIKÁLÓ LÉLEK



Farkas Ilona: Muzsikáló lélek


Akár a hegedű virtuóza,
hangjainak ő sem számolója;
jót és rosszat is másképpen húzza,
minden érzésnek más a taktusa:

a szeretetnek sokféle árnyát,
szerelem szivárvány-színvilágát,
vágyak mérhetetlen kavalkádját,
örömnek, bánatnak sokaságát.

Változik a kedve, hangulata,
ezerszínű hegedű-játéka;
tükrözi a kedély hullámzását,
dallamra lejti színes románcát.

Ha keserűség száll vonójára,
jégvirágos télről szól nótája;
sír a hegedű könnyzáporában,
remeg hangja vérző fájdalmában!

Mindig örömre, gyönyörre vágyik,
minduntalan csak erre skálázik;
a szerelemnek méz-aromáját
a szíven lánghúron pengeti át!


Filo-csibi

2016. június 7.

2016. június 6., hétfő

Farkas Ilona: MILYEN JÓ...



   

Farkas Ilona:   Milyen jó…


Milyen jó, hogy a szív mélyre van bezárva,
ki nem hajol fölé – nem hallja, nem látja;
hogyha vérzik, sebzik – fátyollal takarja,
gyöngyvirág cseppjével fájdalmát itatja!

Milyen jó, hogy a szív tudja a szerepét,
várja az éj után új napnak ébredtét;
a rossz emlékeket elfújja a szellő,
csak a sötét zugban marad egy kis felhő!

Milyen jó, hogy a szív újra tud szeretni,
tudja, hogyan kell a kínokat feledni;
bezárja ajtaját, hogy ne fájjon jobban,
tágra nyitja majd, ha szerelem kopogtat!


                                             Filo-csibi


2016-06-07

2016. június 5., vasárnap

Farkas Ilona: BENNEM ÉLT...



Farkas Ilona: Bennem élt…

Kérdeztem hegyeket, faggattam völgyeket,
kutattam érette az élet-éveket;
figyelmet keltettem, hangzottak szép szavak,
de fény helyett jöttek a sötét, nagy falak!

Észrevettem itt-ott nyíló virágokat,
láttam én tündöklést és fénytelent sokat;
mindegyre kerestem, mindegyre csak vártam:
„hol nincs, ott ne keress” – bölcs választ találtam!

Bíztam – hisz bennem él – vágyik majd napfényre,
eljön, hogy mutassa önmagát meg végre:
„itt vagyok, eljöttem – engemet álmodtál,
énértem epedtél, énhozzám vágyódtál!”


                                                                    filo.csibi

                                                        2016. június 6.



2016. június 4., szombat

Farkas Ilona: VARÁZS SZÍN-KAVALKÁD



Farkas Ilona: Varázs szín-kavalkád


Varázs szín-kavalkád – ez a mi világunk,
számlálnánk napestig – végére nem járunk;
fehér-feketével jobban boldogulnánk,
életünk virágát könnyen szakítanánk!

Talán a kétségek adják az izgalmát,
az élet-sziporkát, a harc diadalmát;
küzdeni örömért, édes szerelemért
tarka virágú rét  – nem fekete-fehér!

Találd meg, mi tetszik a sokféle között,
nem csak a barnában, kékben vagy a zöld közt;
a szivárvány színe a lelkedben ragyog,
amilyennek érzed – olyan a Nap, a Hold!

Kik érintik lelked – szedd őket csokorba,
kedved leld mindükben – egymás után sorba’;
ám, aki szívedet lángokkal perzseli,
úgy öleld, hogy mást – már ne tudjon szeretni!



Filo-csibi

2016. június 5.



2016. június 3., péntek

Farkas Ilona: SZERELMESEN...



        Farkas Ilona:  Szerelmesen…


Szebbek a nappalok, szebbek az éjszakák,
megcsillannak fények ködön és zúzmarán,
ingatag holnapon, a múltnak fátyolán:
szerelmesen


Melengetőbb a Nap, hűvösebb az árnyék,
szebbek a virágok, mesésebb a tájék,
míg csillagom ragyog, mindig csak itt járnék:
szerelmesen.


E földi mennyország addig kell énnekem,
amíg a szerelmed érzem a lelkemen,
nálam van a szíved, itt dobog énbennem:
szerelmesen.


             Filo-csibi

2016. június 4.
.

Farkas Ilona: ÁLOM VOLT



Farkas Ilona: Álom volt


Álom volt – messze jár -- elrepült, tovaszállt,
alig érte május utolsó hajnalát;
"holnapok", "örökké" – a semmibe vesztek,
a sok botlás után végül is – elestek!

Találhatsz Gyémántra – a legszebbre, jóra,
nem nyerhető másként – kell tenni a lóra;
ütközetek nélkül háborút nem nyerhetsz,
nyertes ütközetből is háborút veszthetsz!

Ha lobog a zászlód – örüljél, de hidd el,
megszerezni könnyebb, mint vigyázni kincsed:
az igaz szerelmet – sokszor mondják, írják,
de mézét istenek is csak ritkán isszák!


filo-csibi

2016. június 3.


2016. június 2., csütörtök

Farkas Ilona: KEDVESNEK




Farkas Ilona:  Kedvesnek


Behunyom szemem - meséket szövök,
csókos-csodákat - özön-örömöt,
nem látlak-hallak - de érzem léted,
ahogy a rózsát nekem letéped;
szűnik a világ – bódult pillanat,
rózsa kelyhére örömkönny tapad!

Nyújtom a kezem – fognám a rózsát,
nem jut el hozzám – hullatja szirmát,
kereslek, szólnék – de már nem lellek,
hervatag rózsa – délibáb kedves;
köddé lett mámor – hamuvá lelkem,
nyitom a szemem – törlöm a könnyem!


Filo-csibi

2016. június 3.

Farkas Ilona: ÜZENET




Farkas Ilona: Üzenet


Az esőcseppekben könnyeidet látom,
fagy-dermedt jegekben hév-alélt világod,
erdő bodor lombja takarja fájdalmad,
a templom harangja elnémul miattad,
vihar gubbaszt a fán, villámlik és dörög,
szenvedésed hallván áradás hömpölyög;
látlak a hajnalban, bíborló fénybolyban,
csillogó harmatban, zord-felhős égboltban.

Üzensz a szellőtől, a sárga rózsától,
vadvirág mezőtől, pacsirta dalától,
szökőkút gyöngyétől, hajlongó faágtól,
szürkület ködétől, aranynap sugártól;
kikelet  zsongásból, május varázsából,
kávéd illatából, léted zavarából.
Sápad a fényköteg, ezüstkék Hold görnyed,
üzentél - én jöttem; érted sír a könnyem.


Filo-csibi

2016. június 2.