Farkas Ilona: FÖLDI MENNY-VILÁG

            

Farkas Ilona: Földi menny-világ

Hajnali harmat gyöngyfénye csillan,
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet.

Harmatos lelkem ne menj a napra,
a perzselő tűz emészti, marja;
féltően vigyázd parányi léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed.

Lásd a szivárványt – öleli eget,
mégis eltűnik – csalfa képzelet!

Őrizzed magad, óvd meg a szíved,
a fáklyád legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
tündér-kertednek illatát várja;
meglásd, kinyílik szerelem-virág,
ez a boldogság, földi menny-világ!

Filo-csibi

2016. március 31.

Farkas Ilona: KÉTSÉG - VÉTSÉG

Farkas Ilona: Kétség - vétség

Felhők borítják a szíved mélyit,

a szürke ködök lelked emésztik;
a remény-madár Tőled elrepül,
ott hagyja fészkét, mint, ki menekül!

Megérzi lelkem, megérzi szívem,
bizonytalan lesz ettől a hitem;
úgy tűnhet -- futó fény volt szerelmed,
melyhez porszem is elég, hogy vesszed!

Vagy a csalódás képe révedez,
és a múlt árnya lebeg szíveden?
Vajon mely kétség marcangol Téged;
kérdésem talán nem oly nagy vétek!

Filo-csibi

2016-03-29

Farkas Ilona: CSEPPNYI VILÁG

Farkas Ilona: Cseppnyi világ

Cseppben a tenger – holdfényben éjek,

egy hangban, szóban szenvedély-évek;

pillanat illan – ott marad lelked,

a máglya-rózsás fájón-szép terhed!

A mindenséget bűvös csepp rejti,
árasztja szíved – íze ezernyi;

a léted sója – balzsam-aroma,

gyémántja Kék Hold – szerelem hona!

Fényesít Napot, csillagos eget,

hozzá mérsz mindent –  poklot és mennyet;

cseppben a világ gyönyör-öröme,

élet-koronád legszebb ékköve!

Filo-csibi

2016. március 28.

Farkas Ilona: SÓHAJ - ÓHAJ

Farkas Ilona: Sóhaj – óhaj

Fonnyadt alkonyat hervadt virága
fásult lelkemnek öröm-hiánya,
mosoly takarja közönyöm mélyét,
kócolja arcom sápatag fényét.

Remény-csalogány más tájra vágyik,
múló idővel dudvaként bánik,
bénít a hajnal, bánt a sötétség,
ellenem esküdt a föld és az ég.

Vezeklem magam, lelkedjen lelkem,
áfonya helyett gyógyírral teljen,
búkedvem hunyjon, éledjen öröm,
méz legyen újra szerelem-gyönyör!

Rezgő holdfénytől aranyos harmat
gyöngyként csillogjon, bűvöljön hajnal,
koromló éjet piros nap váltsa,
hévvel árasszon új tavasz vágya!

Filo-csibi

2016-03-26

Farkas Ilona: SZIRUP-ORGIA

Farkas Ilona: Szirup-orgia

Hegyek-völgyek örömtől zöld színét,

patakok csillogó tükörvízét,

bájos szivárványt, mely békét ígér,

fakadó rügyek édes méz-ízét,

a pacsirta tavaszt hozó hírét,

dalos madárkák zengő csivitét.

Szeresd!

Éledő föld duzzadó világát

reménységgel átszőtt aranyszálát,

virágözön bódító pompáját,

hajnali harmat frissítő vágyát,

ébredő tavasz ezeregy álmát,

a május szerelmes románcát.

Szeresd!

Pirkadó hajnal félszeg varázsát,

hanyatló napnak bíbor palástját,

gerlicét, ha hívogatja párját,

a kis tücsök hegedű-skáláját,

sárguló ősznek méz-aromáját,

örökzöld lombok hitét, imáját.

Szeresd!

A napfény leomló sugárhaját,

rezgő holdvilág fogyó sóhaját,

a holló ég szikrázó csillagát,

kertek-mezők mennyei illatát,

susogó lágy szellő fuvallatát,

langymeleg zápor kopogó hangját.

Szeresd!

Ha vágysz a szerelemre – hát szeress!

Ha vétek a szerelem – hát vétkezz!

Filo-csibi

2016. március 24.

Farkas Ilona: ÉRTED, NEKED, HOZZÁD...

                                                 Érted, Neked, Hozzád…

                                                 /Tavasz –köszöntő/

  

Érted dobog szívem – szerelmemet zengi,

Érted szeretnék én gyönyörűnek lenni,

Érted fáj, hogy múlnak felettünk az évek,

Érted mégis szép a tövisből szőtt élet!

Neked adok mindent, ami csak szép bennem,

Neked illatozik gyöngyvirág-szerelmem,

Neked ragyog Napom – szikrázik csillagom,

Neked szól, ha könnyez, ha mosolyog dalom!

Hozzád visz az álmom – Hozzád az ébredés,

Hozzád vonzódom én – ez már nem tévedés,

Hozzád húz valami különös érzelem,

Hozzád űz a vágyam – Hozzád a szerelem!

                   filo.csibi

                                         2016. március 21.

Farkas Ilona: DÓMOK KERESZTJE

Dómok keresztje

 

Liliom köntös, vagy feslett rózsa,
mi szemtől zárja és féltőn óvja
parányi létem hatalmas lelkét,
tenger-gyöngy titkát, dómok keresztjét!

Dómok keresztje – életem éke,
átkozott világ átok-fedése;
erosz-virágnak mézédes kelyhe,
illata árad -- gyönyöröm telve.

Gyönyöröm telve – míg lét alkonyán
az aranykövek színe halovány,
fakulnak fények, habognak habok;
  a tengermélyben illannak bajok.

Illannak bajok, gyöngyöznek habok,
sír a hegedű, vágyók a dalok,
  szerelem lángja tobzódik benne;

ékfénye csillog -- de titka rejtve!

Filo-csib

2016. március 2o.

Farkas Ilona: VÁGYAIM

Farkas Ilona:  Vágyaim

  

Vágyaim, sólyom szárnyú vágyaim,

várjatok meg, nem bírják lábaim,

szárnyaltok a magas mindenségben,

sóvárgok távol, hiú reményben.

Veletek mennék én, el messzire,

földöntúli vágy zöld szigetére,

lenne ott vígság, lágy muzsikaszó,

csak mámorító, csak boldogító.

Az összes vágyam víg táncot járna,

angyaloknak szólna harsonája,

megfoghatnám végre a kezetek,

akikért most csak vágyva epedek.

Vágyaim nem repülhetnek égig,

megvakulnak, ha a Napot érik,

Ikarosz is közel ment a Naphoz,

olvadt szárnnyal zuhant a habokhoz.

Egy bölcs gondolat vonz hatalmába,

nem fontos a vágynak sólyomszárnya,

földön járjon és velem sétáljon,

talán így lesz, még lesz boldogságom.

Filo-csibi

2016. március 18.

Farkas Ilona : SODRÓDÁS

Farkas Ilona:  Sodródás

A kelő napsugár – a hanyatló égfény,

tavasz zendülése – ősz hervadása;

szakadatlan folyó és sodródó lét-kép:

nagy varázsló kezének alkotása!

Lélek is sodródik érzés és érzés közt,

bolyong minduntalan – hangulat dallán,
mígnem a rózsák és a szúró tüskék közt

a boldogság csókját érzi az ajkán!

Sodró idő lassul – folyama araszol,

napalkony aranya csillog az ágról;

a rózsa-királynő – szerelem-nagyasszony
mámor-szirmot hint a gyönyör-virágról!

Filo-csibi

                                                        2016. március 16.

Farkas Ilona: KÖNYÖRGÉS

Farkas Ilona: KÖNYÖRGÉS 

Rezeg a holdfény, szikrázik csillag,
harmat ezüstjén a hajnal virrad;
napsugár-fonat, mennyei illat,
megannyi szépség, édes pillanat:
zengedezzetek, illatozzatok,
életörömtől vigadozzatok!

Tenger levelek, virágligetek,
dalnok madarak, buja szigetek;
szerelem-izzó szeszélyes tavasz
kihűlt lelkemet szólítsa szavad,
vigyél magaddal a lenge légbe,
bércről a völgybe, májusi éjbe!

Érintsen meg a gyönyöréh kellem,
járja át testem, didergő lelkem,
olvassza fel, mi dermedtté fagyott,
ébredjen érzés, ami elhagyott;
zsigereimben mámor pezsegjen,
szerelem-vágyra tavasz feleljen!

Filo-csibi

2016. március 13.

Farkas Ilona : IMPULZUS

Farkas Ilona:  Impulzus

Pislákol fénye az élet-sómnak,
szemem nem látja, fülem nem hallja:
zsibong a világ, vagy béna-balga,
dúdol az élet, vagy értem kongat?

Törpül a világ, sorvasztja vágyam,
ámde virraszt még éber az ördög,
lázadó lelkem fűti az ösztön,
pilleszárny létem lélegezz bátran!

Ásom a mélyet, tenger mélyeket,
holdfényes májust, cukrozott mézet,
szerelmi mámort, gyötrelmes éjet,
vérbő ölelést, kárvolt könnyeket.

Napkelte – nyugta, közte monoton,
impulzust várok, úgy is, ha kábít,
szólítson élet; álmom, hogy csábít,
érintse lelkem, összecsókolom!

Filo-csibi

2016. március 11.

Farkas Ilona: TÁNCOLNÉK VELED

Farkas Ilona:   Táncolnék veled!

Gyengéden ölelj át és simulj énhozzám,
hadd súgjam meg neked – mily nagyon vágyom rád;
kettőnk tekintete egymásba fonódjon,
lelkünk és testünk érzéstől borzongjon!

Zene és szerelem, mint a láva-folyam,
áradjon lángolón – perzseljen csókokkal!

Alig hallható már az édes-bús zene,

csak szívünknek dobog rendetlen üteme!

Diszkrét félhomályban ringunk szerelmesen,
átkarolsz édesen, becézel kedvesen.

Némulnak a húrok – a lámpák kihunynak,

szerelem-gyönyörtől a fények felgyúlnak!

Filo-csibi

2016-03-09

Farkas Ilona: ÖRÖK NŐ

Farkas Ilona:  Örök nő

Mint őrző csillag a Föld nevű planétán,

hordja az életet a mindenségen át,

teste, lelke, egész léte utódoké,

és odaadása az emberiségé.

Nő mágus élete mindegyik percében,

szörnyűség, szegénység tűrés-, túlélésben.

Tengermélységű az érzelemvilága,

szivárványszínű a lelke vibrálása.

Mennyei varázslók lakoznak őbenne,

e titok tudói sohasem pihennek.

Többek, mint a bölcsek – a csodák szülői,

fűszerek, zamatok, illatok vivői.

Mit ér az étel, ha nincs íze, zamata,

mit ér az a virág, minek nincs illata,

mit érhet a gyémánt fény, csillogás nélkül,

világ a szerelmes nő balzsama nélkül?

Szerelem számára világot rengető,

a csalódás pokol tűzével egyenlő.

Ismerni varázsos örök nőnek szívét

hiú vágy, akarni a gyönyörrel felér.

Filo-csibi

2016-03-07

Farkas Ilona: SZERELEM ISTENE

Farkas Ilona: Szerelem istene

Hány  színkavalkád,  mit ecsetel szerelem:

hogyha gyúl, aranyszín -  hanyatlik, színtelen,

ahol tűzben ragyog, ott máglya a heve,

fájó a gyötrelme, mennyei gyönyöre.

Kismadár a párját hívja szép dalával,

vágyón csicsereg az édesebb hangjával,

dúslombu ágak közt várja fészkük ágya;

hallik a szerelmes csőrük csattogása.

Ágon a kis levél hajlong jobbra-balra,

bármerről fújó szél lelkét marcangolja,

de büszkén ellenáll, míg egy délceg szellő

elrabolja szívét, nászútjuk a felhő.

Szerelem istene, istenek közt legszebb,

mézzel telt kelyhedből  élőknek örvendezz!

Hogyha csak árnyának a rojtját érintem,

szerelem  istennek hálámat rebegem!

Filo-csibi

2016. március 6.

Farkas Ilona: KUSZA ÉRZÉS

Farkas Ilona: Kusza érzés…

Serceg a toll – vibrál a gondod,

amíg a lelked papírra mondod;

kusza az érzés, kuszák a sorok,

írásuk közben szárad a torok!

Nem, mint a forrás – mi csorog tisztán,

ismeri útját – merre a tisztás;

folyik előre, bízik magában,

hisz a holnapban és hisz a mában!

A bort is tisztán érdemes inni,

tiszta érzésben szabad csak hinni;

vörös és fehér nem fér egymással,

se a szerelem akármi mással.

Szerelem nélkül nincs szépség hite,
magasztos érzés – az élet íze;
magányos virág – tisztelni illik,
akkor mondd tollba, ha maga nyílik!

                           Filo-csibi

            2016-03-03

Farkas Ilona: KERESEM A BOLDOGSÁGOM

Keresem a boldogságom

  

Felkutatok érte eget-földet – mindent,
bokorban, virágban keresem – de nincsen!

Futok a szegfűhöz, rohanok rózsához,
fenséges szépségű mandula ágához!

Itt van egy szép szirom, ott a finom illat,
simogat a szellő, madár hangja illan;
lelkem gyöngy hímzését láttatom szerényen
ki érzi, megfogja – szólítja gyengéden!

Mint, aki fuldokol – kapaszkodok mindbe,
talán ő, talán az lelkem párja, kincse;
aztán a derült ég villámmá változik,
a gyengédség helyett mennydörög, átkozik!

Zsugorodik lelkem, amennyire lehet,
minél kisebb helyen érje e lehelet;
várja, míg az égnek újra fénye vidul,
kinéz az odúból,  keresésre indul!

Filo-csibi

2016. március 2.