2017. március 30., csütörtök

Farkas Ilona: KÉPZELET



Farkas Ilona: Képzelet


Áldott vagy képzelet, áldott vagy szerelem,
csodássá teszed a nappalom, éjjelem;
jártamban-keltemben kísérsz, mint az árnyék,
benned van gyönyöröm – örökké imádnék!

Ragyogsz a hajnalban, lemenő napfényben,
zajos nap hosszában, csendhangú estében,
mosolyogsz virágból, madarak dalából,
a reggeli kávém csábos illatából!

Hallom a hangodat, látom a léptedet,
rám nézel, szólsz hozzám, fogod a kezemet,
átölelsz gyengéden – csókjaid végtelen;
maradj még képzelet, ölelj még szerelem!


2017. március 31.



2017. március 27., hétfő

Farkas Ilona: IGAZAT SZÍVVEL...

              
                                                        

                                                                  Farkas Ilona

Igazat szívvel…

(Az idézet József Attila: ARS POETICA c. verséből való)



„Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?”
                                                           Szikrát szórok az értelembe,
                                                               gyúljon keserédes dala!

Tollamról a szín és a fonák
szabadon – sercegve röppen;
illan magányom remény ormán,
belém csorog – szárad könnyem!

Verseim – ha tépik is sebek,
világom, létem értelme;
félkegyelműt, babért megvetek,
nem kísért gyávák vélelme!

Nem riaszt a vakult hatalom,
lelkemnek nincs árendája;
heves, őszinte akaratom,
mint szerelmes éjszakája!

Rongyolt könyv vagyok   – igét szóró,
mécsvilág, Pegazus vére;
költő – igazát szívvel szóló:
hitre szomjazók szentélye!

2017-03-28.




2017. március 25., szombat

Farkas Ilona: KÖNYÖRGÉS




Farkas Ilona: Könyörgés


Rezeg a holdfény, szikrázik csillag,
harmat ezüstjén a hajnal virrad;
mennyei illat, napsugár-fonat,
megannyi szépség, édes pillanat:
zengedezzetek, illatozzatok,
életörömtől vigadozzatok!

Tenger levelek, virágligetek,
dalnok madarak, buja szigetek;
szerelem-izzó szeszélyes tavasz
kihűlt lelkemet szólítsa szavad,
vigyél magaddal a lenge légbe,
bércről a völgybe, májusi éjbe!

Érintsen meg a gyönyöréh kellem,
járja át testem, didergő lelkem,
olvassza fel, mi dermedtté fagyott,
ébredjen érzés, ami elhagyott;
zsigereimben mámor pezsegjen,
szerelem-vágyra tavasz feleljen!


                                                                                  2017. március 26. 



2017. március 24., péntek

Farkas Ilona: KEDVESNEK

                                

                                           Farkas Ilona:  Kedvesnek



Behunyom szemem – meséket szövök,
csókos csodákat – özön-örömöt,
nem látlak-hallak – de érzem léted,
ahogy a rózsát nekem letéped;
szűnik a világ – bódult pillanat,
rózsa kelyhére örömkönny tapad!

Nyújtom a kezem – fognám a rózsát,
nem jut el hozzám – hullatja szirmát,
kereslek, szólnék – de már nem lellek,
hervatag rózsa – délibáb kedves;
köddé lett mámor – hamuvá lelkem,
törlöm a könnyem – nyitom a szemem!



2017. március 25.






2017. március 23., csütörtök

Farkas Ilona: GYÖNGYHALÁSZ




Farkas Ilona: Gyöngyhalász


Gyöngyzizzenésű hab – az éledő remény,
a suttogó vízfény mesés gyöngyről regél.
Kalapál a szíve, be a mélybe vágyik,
álma igaz kincse szemében szikrázik.

Nyugodni tér a Nap, ölelkezik Éjjel,
sarjad a sötétség; éj gyúl csillagfénnyel,
holdvilág bámulja tengermély kavicsát,
a gyöngyhalász arcán vonagló fájdalmát.

Ám gyöngyhalász hite gyémántnál keményebb,
pávatollú lelke reménnyel tetézett:
drága nemes gyöngyből nem válhat rút kavics,
talán csak a tenger mormolja, hogy hamis!?

                                                         
                                                         2017. március 23. 



 


2017. március 22., szerda

Farkas Ilona: TÉVEDTEM!




Tévedtem !


Álom volt – fájdalom  – elrepült, tovaszállt,
meg sem várta mesés szerelmünk tavaszát;
„holnapok”,”örökké” – a semmibe vesztek,
megbotló szíveden    végül is elestek!

/Nincs távolság, ha szerelmed mély és igaz,
minden messze, ha néha ott, néha itt van!/

Ha lobog a zászlód – örvendjél, de hidd el,
megszerezni könnyebb, mint vigyázni kincsed:
az igaz szerelmet – sokszor mondják, írják,
de a mézét csak tiszta érzéssel isszák!


2017. március 23.

 Közkívánatra tettem fel ismét!
 


Farkas Ilona: KONGÓ, CSENGŐ LELKEM




Kongó, csengő lelkem


Felperzsel napmeleg – belém mar szélharag,
nem szól a lelkemben madár vagy estharang;
a kongó üresség dübörög, visszhangzik,
szívemnek mélabús dobaja nem hallik.
Tétova időmet egykedvűn múlatom,
várom, hogy csengőhang igézőn szólaljon,
zajos ürességet csilingelés váltson,
tobzódjon a lelkem édes szóra vágyón!

Csalogat csalogány – csengettyű csőszáján,
dala zeng lelkemnek rég nem nyílt kőzárján;
csillagok sziporkát szórnak éj keblére,
holdfényes varázslat ölel a kedvére,
tobzódik az ég-föld, csábos a kikelet,
illatos virágok mámora üzenet;
csilingel a gyönyör, zeng a boldog vágya,
felkap, elszáll velem szerelem honába!


2017. március 22.



2017. március 21., kedd

Farkas Ilona: FÉLTÉKENYSÉG?



                                           
                                
                                      Farkas Ilona:  Féltékenység?


Fáj, de nem sírok – ez szemeim párája,
a zöldszemű szörnynek féltékeny prédája;
fanyar a csók íze, hideg az ölelés,
édes az álom, de keserű ébredés!

Megy a nyár, jön az ősz, messze száll a madár,
másképp fest a világ, mást dúdol a szél már,
új álmok, új vágyak borzolják lelkemet,
kóstolják szívemet, keresik kedvemet!

Hátratekintek, egy búcsúszó a múlttól,
szorongat az emlék, síró érzést sulykol;
dehogy féltékenység, dehogy a szerelem,
csupán a nyugvó nap szépségét könnyezem!



2017. március 22.



Farkas Ilona: VIHAR






Farkas Ilona: VIHAR


Rémisztő haraggal dörög az egekbe,
villámló kardjával belevág mindenbe,
dühöng, mint az ordas – támad és kegyetlen
a madár fészkében bújik meg ijedten!

Nappali éj kerget aranyló napábrát,
sötétre festi az ég azúr palástját,
megnyílik a felhő, zúdul csatornája,
leszakad a zápor viharos tornáca!

……..

Máglya-rózsán éled a szerelem heve,
a remény és kétség közt lebeg hitele:
a játszi pillangó – mi repked szél szárnyán,
olyan lesz holnapra, mint hétfejű sárkány!

Féltően vigyázd e törékeny szépséget,
ne hulljon könny-zápor – tarts távol kétséget,
óvd meg a vihartól, mennydörgő villámtól,
ne kelljen félnie éles csatabárdtól!


2017. március 21.

 

2017. március 19., vasárnap

Farkas Ilona: FÖLDI MENNY-VILÁG





Farkas Ilona: Földi menny-világ


Hajnali harmat gyöngyfénye csillan,
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet!

Harmatos lelkem ne menj a napra,
a perzselő tűz égeti marja;
féltően vigyázd esendő léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed;
lásd a szivárványt – öleli eget,
mégis eltűnik – csalfa képzelet!

Őrizzed magad, óvd meg a szíved,
öröme legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
csak a te rózsád illatát vágyja:
szirmot nyit égő szerelem-virág,
igaz boldogság – földi menny-világ!


2017. március 20.


Farkas Ilona: ŐRÜLT PILLANAT




Farkas Ilona: Őrült pillanat


Hozta a nyár heve – vitte tél dermete:
tébolyult pillanat vágyakkal volt tele,
megtépázott lelket bíborba göngyölte,
smaragd szépségével ölelte örömbe;
virágzott szalmaszál, lüktetett a földszív,
a hársfa-illattól elbódult a kőszirt;
harsogott a láng-nap, hangja zengett éjjel,
színültig volt telve a szerelem-fénnyel!

A nappal és az éj most ostobán dadog,
tűnik a varázslat – a szív már csak habog;
ordít az igazság – megnémult az öröm,
kietlen réteken fojtogat az üröm;
mámor-pillanatot józan óra váltja,
pogány szerelemnek hitetlen a párja.
Gyógyítanak napok, tanítnak feledni,
egy új pillanatot őrülten szeretni!


2017. március 19.

 


2017. március 17., péntek

Farkas Ilona: ARANYNAP

Farkas Ilona: Aranynap


Zavarba ejtő és gyönyörűség
az azúr palásttal körülvett ég,
arany fényét a nap ontja bőven,
a langymelegét osztja élővel.
A zefírecske pajkos jókedvvel
bújócskát játszik a levelekkel,
erdők-virágok leheletének
mennyi illatát terjeszti szélnek.
Tarka szárnyakkal lepke cikázik,
a madársereg koncertet játszik!

Békesség honol földön és égen,
hasonlatos, mint lehetett Éden;
örömarany nap Isten kegyelme,
mosolyba merül a beteg lelke.
Örvendj tündöklő nap sugarával,
lelked teljen meg ambróziával;
magadhoz bőven vedd, élvezd a mát,
űzd el az élet sötét madarát!
Ne hagyd, hogy rád a szárnyát csapdossa,
lelked derűjét széjjel mardossa!
 
                                                    

                                                                         2017. március 17.



2017. március 14., kedd

Farkas Ilona: TÁVOLODÓ





                                           Farkas Ilona: Távolodó


Pillanatot marasztalni,
újraélni, itt-tartani
Isten kegyes ajándéka,
a léleknek harcjátéka.
Hangját hallod, arcát látod,
érzed, hogy a vágya távol,
szép napodnak immár vége,
ködös éjjé lett a fénye!

Távolodó árnya látszik,
reményed még tétovázik,
szád körül a mosolyvirág
színtelen lett, mint éjvilág.
Csend suttogja: holt reménye,
szíved e hang ellenére
marasztalja  régvolt szépet,
kínzó  gyönyört nyújtva néked!

Eped lélek, szomjazva ég,
visszagondol – széptől alél;
távolodót menni hagyja,
de emlékét betakarja.
Dédelgeti látszatot is,
a szem egyre párásodik,
befelé hull könnyzápora,
hiú vágyat, hogy elmossa!




                                                                                 2017. március 15.  



Farkas Ilona: TÖRÖTT TÜKÖR




Farkas Ilona

Törött tükör

Gondolat-foszlány furcsa memoár:
édes illatok, báj-pirkadat,
lyukat növeszt az úszó időár,
visszanézve csak egy pillanat!

Törött a tükröm – nézek avultból,
peregjen a film a legszebbel:
piros káprázat derengj a múltból;
ringóléptű lány ékkő szemmel!

Hideg habtaréj szorongva nyüzsög,
hűlő vizekbe bukik a fény,
sötét árnyékot messze kerülöm,
ám csüng már az est, a nap alél!

Fuvalom ringat – égen holdkaréj,
fakó álomban fakó könnyek;
csodás életből jött fény árnyalt kép,
talán így a jobb, talán könnyebb!

2017. március 15.




2017. március 6., hétfő

Farkas Ilona: HULL A KÖNNYEM...




Farkas Ilona: Hull a könnyem…


Hull a könnyem, mint a zápor,
siratom a boldogságom,
szívem úgy fáj, majd megszakad,
okolhatom én magamat!

A könnyeim gyémánt gyöngyök,
hol bánatok, hol örömök,
beragyogják a világot,
minden szívet és virágot!


2017. március 6.





2017. március 4., szombat

Farkas Ilona: PILLANGÓ





Farkas Ilona:  Pillangó


Színpompás szárnyakkal repdes ide-oda,
festői látvány, szinte varázsos;
kecsegtet szépséget, majd elreppen tova,
kurta élete ezért talányos!

Csúf hernyóból tarka, szép szárnyú pillangó
lesz Alexandra királyné végül,
az Apolló-lepke is nevére hajló;
többinél is szebb, szárnyal fölébük!

A különleges szép – mind gyorsan elillan;
                                             szivárvány: tündér-mesés fényjáték,
halványul, majd tűnik éter hullámiban;
csak egy varázslat – csak egy színjáték!



2017. március 5.





2017. március 2., csütörtök

Farkas Ilona: KI MONDJA MEG ?





Farkas Ilona: Ki mondja meg?


Ki mondja meg Neked, miért fáj, ha könnyed
arcodon lepereg – mi szemedből szökken;
mézes eper alatt kígyó miért dúlhat,
lelkednek tüskéje tőrként miért szúrhat?
Hegedűnek hangját – ha nyeli égrengés,
égajtók csapódnak, hogy vesszen szép zengés?

Hol kezdődik emlék, mi a vágy-pillanat,
álom és valóság miért nincs Nap alatt;
hárfája, oltára hol van szenvedélynek,
van ott boldogság, hol örömtüzek égnek?
Felhő is káprázat, vagy csak az azúr ég,
miért, hogy pirkadat – nem csak éj hazug rég?

Melyik virágillat ontja a szerelmet:
az orgona, vagy a tűzrózsa lehelet;
a kikelet, avagy bágyadt ősz varázsos,
aranyló napsugár – tán hópehely csábos?
Mért vágyod epedve a szeretet ízét,
kinek súgod még, hogy a szerelem mily szép?



2017. március 3.




2017. március 1., szerda

Farkas Ilona: KÖNNYEID MÖGÖTT...






Farkas Ilona: Könnyeid mögött…

Jeget izzad arcom, forrók a könnyeim,
nem árny a vízen, tükrön lehelet,
tengerré dagadnak a bánat-csöppjeim,
pokla elnyeli pörös lelkemet!
 
Vágytól ég mindenem, suttogó szóra vár,
de csak a kályhám parazsa pattog,
a megkövült csöndben hiányod nyoma jár,
szomjazom, fázom, magányba hajlok!

Lidérces éjszakán titkom lép sötéten
úttalan úton, rémségek között,
megtalállak téged földön, ég ködében;
szerelem gyúl majd könnyeid mögött!


2017. március 1.