2017. június 19., hétfő

Farkas Ilona: ÉDES FÁJDALOM




















Farkas Ilona
 Édes fájdalom


Ki hallja meg és érzi át dalom,
hogy szerelem mily édes fájdalom:
a csillag-tűzben csepeg a méze,
Nap aranyában tán fanyar íze!

Ki tudja-látja – boldogság hol jár,
keserű könnyel telve a pohár;
marcangol hiány – a lelkem zokog,
kínoz távollét, hisz’ Rá gondolok!







2017. június 13., kedd

Farkas Ilona: ÉJFÉNY






Farkas Ilona

 Éjfény


Vénül a fénye Nap sugarának.
földet az árnyék festi tele,
szőnyege szürke esti homálynak,
hollószín lesz a kékség ege!

Madár-fészkében elhallgat a nesz,
álmokat fúj az esti szellő,
bércen és réten is honol a csend,
éjfény világa némán feljő!

Szunnyad a rózsa, ma nem nyílik már,
hírnök illatát most hinti szét,
szép kelyhét zárja és álmodik tán,
vágyik hajnalban kinyitni még!

Fátylat terít a koromló éjjel,
csillagok Holddal a mécsesek,
magány bandukol csak a sötétben,
óvón vigyázza a fénysereg!









.


2017. június 12., hétfő

Farkas Ilona: SZERELEM-MADARAM




                                                                       
                                                         Farkas Ilona
                                                        Szerelem-madaram

Én-édes madaram – kedves kis csalogány,
szállj rá a vállamra, mert kedvem halovány.
Csivitelj fülembe gyöngyöző hangokat,
menny-hangon zengedezz édes-szép dalokat;
bújj ide keblemre, érezzem szívedet,
cirógass pelyheddel – színezd a kedvemet!

Én-édes madaram – lelkemnek öröme,
éjnek és nappalnak igéző gyönyöre;
szárnyalj fel magasra, repülj fel az égre,
csillagokat érints, ne nézz le a mélyre;
egeknek a fénye legyen tanúságod,
örüljön mind veled – lássa boldogságod!

Én-édes madaram – szenvedély-dalolóm,
  te láttál könnyezni magányos  alkonyon;
a boldogság nélkül mindenség oly sivár,
  te tudod: könnycseppem mért csorog és mi fáj;
       repülj kedvesemhez – gyöngy-szárnyú madaram,
        hozd hozzám szerelmét – szerelem-madaram!