2015. december 31., csütörtök

Csak akkor...



Csak akkor…
  
Akkor súgd, hogy szeretsz, mikor szíved érzi,
szerelem-vallomást – szívem így megérti:
mintha mennyből szólna az angyalok kara,
zene a fülemnek – édesen cseng dala!

Harmatcsepp a rózsán, csillogás a gyöngyön,
ragyogás lélekben, mosolyfény a könnyön;
akár a tó vize, miben a Nap fürdik,
olyan a boldogság, amikor tükrözik!

Ha a szíved szótlan – szavad se mondjon mást,
ne láttass zord ködben csillogó napsugárt,
mikor érzed fényét – ragyog csodás-szépen,
akkor súgd, hogy szeretsz – gyönyör hangján nékem!


Filo-csibi

2016. január 1.

Kányádi Sándor: BALLAG MÁR




Kányádi Sándor (1929 - ): BALLAG MÁR

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő.

2015. december 28., hétfő

A gyémánt



A gyémánt
  
Nem hajlik – törik – hogyha csapás éri,
nemes kő, büszke szív – ha a sors úgy méri;
néhány vérző könnycsepp – le se gördül – szárad,
porát sem lelni a széjjeltört gyémántnak!

Szerelmes szív párja csak szerelmes lehet,
viszonzatlan érzést a göröngybe temet;
szerelmet koldulni – mélyen megalázó,
árulni a szívet – mint a kikiáltó?!

Küszöbön a sarat szokás letörölni,
gyémánthoz nem méltó  küszöböt söpörni!
Tárja ablakát, hogy új illat bódítsa,
szívét hűbb szerelem, szenvedély gyógyítsa!



Filo-csibi
                                                  
                                                       2015. december 29.



2015. december 27., vasárnap

Paul Géraldy : TE MEG ÉN -- RÉSZLETEK



Paul Géraldy francia ( l885 – 1983 ) : TE MEG ÉN  -- RÉSZLETEK
/ fordította: Kosztolányi Dezső /
  
11. 
Kétség

Te ezt mondod: „Egész nap
                                                       reád gondoltam epekedve”.
                                                De mégse rám gondolsz ezért, csak
                                                                a szerelemre.

Ezt mondtad: „Képed keresem,
ha ágyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sír nedvesen
és fájva.”
De te nem ismered a kínt,
lelked gyönyörbe ring.
Inkább gondolsz a csókra, mint
a szájra.

Egyáltalán nem küszködöl.
Tudod, miénk már a gyönyör…
De a szerelem óriásibb.
Mondd, így szeretnél, mondd nekem,
ha nem én lennék én, hanem
egy másik?


15. 
Vallomás

Dühös vagyok, követelő, mogorva,
elégedetlen, féltékeny, bolondos,
boldogtalan, házsártos is, gyakorta.
Nagyon szeretlek, s így lettem nagyon rossz.

Űzlek. Gyötörlek. Szidlak is örökkön.
Be boldogabb, be szeretettebb lennél,
ha nem te volnál mindenem a földön,
s ha volna más, mi nékem szentebb ennél.


19.

Tűnődés

Kíváncsi játék és szeszély
a szerelem először.
Reánk tekint egy szem, beszél,
ígér, s lángjuk előtör.

S minthogy magunkat szerfelett
szeretjük, s ez nagyon jó,
szeretjük őt, aki szeret,
hisz ízlésünk hasonló.

Hálálkodunk, kis bánatunk
megosztjuk véle szépen.
Nagyon hamar reákapunk
s udvarlunk is, cserében.

Már úgy mondjuk, mint szerepünk,
mit elmondtunk ezerszer.
Aztán azért is szeretünk,
mert már elkezdtük egyszer.

2015. december 26., szombat

Ábránd



Ábránd

Bárcsak lehetnék én dalos kis csalogány:
repülnék, ahol a fényesség halovány,
zengve köszönteném a felkelő napot,
szívemből dalolnám a legszebbik dalom.
Zord felhők palástját a csőrömbe fognám,
fényes naptól messze, végtelenbe dobnám,
aranyos sugárhaj omlana a földre,
a sok-sok madár most versengve köszönne!

Ó, ha nőhetnék én terebélyes fára,
sok millió lombra és számtalan ágra;
árnyékot adnék a megfáradt ősz párnak,
puha tollas ágyat minden kismadárnak.
Takarója volnék a szerelmeseknek,
otthona lennék a sok apró életnek,
a magasra törve harsonáznám égnek:
idelenn özöne van jónak és szépnek!

Ha én folyó volnék: messze földre folynék,
hullám-fodraimból fehér habot vernék;
egyetlen élőnek, hogyha lenne szomja,
bőven adnám vizem, hogy a szomját oltsa.
Éltetném a földnek minden veteményét,
pompázna mindenhol a sok virág és rét,
a tündöklő nap is bólogatna méltán,
friss zápor hullatná örömkönnyét énrám!

Hatalmas ház lennék: bárkit befogadnék,
fáradt vándoroknak hív hajlékot adnék,
szomját-éhét olt’nám, lenne itt nyugalma,
a haragos éjben félelmet kint hagyna.
Árva gyerekeket szeretettel várnám,
beteg szenvedőknek az ajtómat tárnám;
bennem mindenki a boldogságra lelne,
szeretet-virágnak kinyílna a kelyhe!

  
                                             Filo-csibi

2015. december 27.

Aki boldog...




Aki boldog…
  
Megállítaná a gyors idő múlását,
a derengő hajnal éber hasadását,
a nyüzsgő világnak zaj-hangos rikácsát,
pacsirtát, ha az nem zengi boldogságát.

Az időt a legszebb pillanattal méri,
mámor hajnalán az ébresztést nem kéri,
vágyakozó lelkét szerelmese érzi,
mézédes szavával szólítja, becézi.

Rózsaszínre festi a fűt, fát, bokrokat,
boldog mosolyától a jég is megolvad,
bizton hiszi, hogy a rózsa érte vérzik,
az arany-fényes ég is miatta kéklik.

Kényes, ezért félti az Ámor-madarat,
gyengéden átfogja – szorítva meghalhat;
kinyitja a markát, mert levegőzne már,
ó, nehogy elszálljon --  a boldogság-madár!


Filo-csibi

2015-12-26

2015. december 23., szerda

Ady Endre: KARÁCSONY



Ady Endre ( 1877 – 1919 ) :  KARÁCSONY


Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének.
Az én kedves kis falumban
                                Hálát adnak
                        A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna.
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni.
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözölni.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,

Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…






2015. december 22., kedd

Szerelmesen...



                Szerelmesen…


Szebbek a nappalok, szebbek az éjszakák,
megcsillannak fények ködön és zúzmarán,
ingatag holnapon, a múltnak fátyolán:
szerelmesen


Melengetőbb a Nap, hűvösebb az árnyék,
szebbek a virágok, mesésebb a tájék,
míg csillagom ragyog, mindig csak itt járnék:
szerelmesen.


E földi mennyország addig kell énnekem,
amíg a szerelmed érzem a lelkemen,
nálam van a szíved, itt dobog énbennem:
szerelmesen.


             Filo-csibi

 2015-12-23
.

2015. december 21., hétfő

Szerelem őfelség



                                                Szerelem  őfelség
  
Ha kortyolva iszom, bódít és varázsol,
poharak sorával nő a szomjúságom,
telhetetlen, mint a feneketlen teknő,
kínzó a fájdalma, tűzvillám és mennykő,
bolondját járatja, ha úgy tetszik neki,
őfelség azt teszi, miben kedvét leli.
Rabszolga őnála, ki nélküle király,
a béklyó hatalmát lelkemen köti át.

Guzsalyán aranyszál, masnija gyöngyökből,
bársonyos selyemmel töröl le könnyekből,
gigászi fájdalma megannyi vágyparázs,
nélküle a világ vértelen hervadás,
tömlöce csillogó palota, mámorágy;
szeretni bolondul isteni adomány.
Szerelem őfelség lábadnál heverek,
ahogyan szeretnéd, én is úgy szeretek!


                                              Filo-csibi

                                        2015. december 22.





2015. december 20., vasárnap

Mindent, vagy semmit ?


                                           Mindent, vagy semmit ?


Mint pásztortüzek fekete éjszakán:
kigyúlnak mécsesek az égbolt teraszán,
a csillag-miriád tündöklő tengere
varázsló a szívnek, ha lángol szerelme.
Égig érő hegyek, rét minden virága,
gyöngyöző vízesés áradó forrása,
szózatos madárdal, rózsáknak özöne,
mézédes szavaknak igéző gyönyöre;
ölelném magamhoz, csókolnám Ámorát
az egész világnak örömét, mámorát!

Vagy mindent, vagy semmit: rapszodikus lelkem
a nagy mindenséget vágyja képzeletben.
Óh, pedig mily csodás: harmatcsepp levélen
vibrál a szivárvány ezernyi színében,
kíváncsi napsugár vetül a felhőre,
átaranylik rajta, piroslik szeplője;
apró kis nefelejcs bájosan vágyra hív,
hajnalnak csillaga csábítón rám kacsint.
Csak egy szót kedvesem - szeretsz-e igazán,
nem kell a nagyvilág, elég egy szál virág!


Filo-csibi


2015. december 21.

2015. december 19., szombat

Szívem...



Szívem…
  
Hogyha néked örvend – gyönyörömet lelem,
ha érted meghasad – nem érte könnyezem;
szerelme a szíved lángfényétől ragyog,
távol-csillagoknak ridegétől vacog!

Szentjános bogárka apró fény az éjbe,
ki nyár-napra vágyik – nem is veszi észre;
koromló sötétben megcsillan szépsége,
reménylő boldogság derengő ösvénye!

Szívemet hamisnak oly kár símogatni,
mert fars énekhangot nem képes hallgatni;
mesés melódia ricsaj-hangon ámít,
ha hárfa zenéje dobpergéssé válik!

Ha lelked mélabús – nem örül enyémmel,
szerelem-szenvedély igazgyöngye vész el;
szívem dobpergése csitul, halkul szépen,
szentjános bogárka kihunyó fényében!

          filo-csibi
                                             

                                                               2015. december 20.




2015. december 18., péntek

Vivaldi: Négy évszak - A tél



Antonio Vivaldi olasz ( 1675 – 1741 ) : A NÉGY ÉVSZAK -- RÉSZLET:  A TÉL
/ fordította: Baranyi Dezső /
  
Fekete felhőkből jönnek keményen
a szörny-szelek s szigorúan morognak,
a percek lépte koppanó az éjben,
a végtelen fagy fogakat vacogtat.

Vonulását az egykedvű napoknak
tűz mellől nézzük, kint esőverésben
járkál az élet, dermesztő fagyok vad
világában bolyong reszketve, tétlen.

Sokan csúszkálnak, olykor földre esnek,
majd – felszökvén – suhannak sima jégen,
míg betörik páncélja a vizeknek.

Nagy vaskapuk mögül kitör merészen
Bóra, Sirokkó, ura vad szeleknek,
ilyen a tél – s mennyi öröm a télben!

2015. december 17., csütörtök

Óh, szeretet !



Óh, szeretet!

Világnak legszebbje, ékes virágszála,
az élet gyönyöre, csodaszép bálványa,
magasztos nagyságod királyi gyöngytrónján
fogadd, kik rád várnak földi létük hosszán!

Mutasd meg hatalmad, varázsos színedet,
forrásvíz-éltető tengernyi lelkedet;
gyengének erőt adj, hitetlennek hitet,
magánytól kínzottnak társául hű szívet.

Csillagunk sokszínű, janus-arcok hona,
szeretet-éhségű emberek otthona.
Fáklya a sötétben, boldog hír hozója,
legyél – oh Földanyánk – Szeretet Bolygója !


                                           Filo-csibi

2015-12-18

2015. december 16., szerda

Adjon Isten!



Adjon Isten!

Német honban, szalonokban
fénye gyúlt az otthonokban,
a fenyőből  karácsonyfa,
díszeleg már országokba’;
ha szalon nincs – szaloncukor
akkor is függ az águkon.

Meleg otthon és szeretet
ölelje az embereket!
Sötétséget világosság,
a zártságot a nyitottság
váltsa fel, hisz ezt sugallja
karácsonynak a kultusza!

Éhes gyomor, lyukas cipő,
hajléka a téli idő;
nagyvilági bölcsességek
kincseitek elkelnének,
fényes csillag irányítsa,
szíveteket megindítsa!

Adjon Isten szép karácsonyt,
békességet, boldogságot,
emberséget, barátságot,
reménységből valóságot!
A szeretet szívből jöjjön,
mint hópehely, özönöljön!

Filo-csibi

2015. december 17.

2015. december 14., hétfő

ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ



Minden kedves olvasómnak áldott ünnepeket és örömökben gazdag boldog
újévet kvánok!    Szeretettel:  Farkas Ilona,   filo-csibi                    Győr

All of our holidays with my readers a blessed and Happy joy
Kwan New Year! Love Ilona Farkas, filo-csibi Gyor

Все наши праздники со своими читателями благословенный и счастливый радость
Кван Новый год! Любовь Ilona Фаркаш, фило-csibi Дьёр

Alle unsere Ferien mit meinen Lesern ein gesegnetes und frohes Freude
Kwan neues Jahr! Liebe Ilona Farkas, Filo-Csibi Gyor

Tous nos vacances avec mes lecteurs une joie béni et heureux
Kwan Nouvel An! Amour Ilona Farkas, filo-Csibi Gyor

Toate vacanță noastre cu cititorii mei o bucurie binecuvântat și fericit
Kwan Anul Nou! Dragoste Ilona Farkas,-filo Csibi Gyor

Všetky naše dovoleniek s mojimi čitateľmi požehnaný a šťastný radosť
Kwan Nový rok! Láska Ilona Farkas, Filo-Csiba Gyor

Wszystkie nasze wakacje z moimi czytelnikami błogosławiony i szczęśliwy radość
Kwan Nowy Rok! Miłość Ilona Farkas, filo-Csibi Gyor

Ha én...



Ha én…

Ha én szellő volnék – arcod simogatnám,
oly kedvesen, lágyan, mint egy violaszál;
gyöngyvirág lelkedből könnyharmatot csalna,
szerelmes fuvalmam csókokkal takarna!

Ablakodra szállnék, hogyha madár volnék,
hajnal-hasadáskor szívemből dalolnék;
betölteném lelked édes-bús énekkel,
földi szerelemmel –  mennyei érzettel!

Ha felhő lehetnék – sötét sose lennék,
a Nap sugarából rőt aranyat mernék;
elkerülne téged zord vihar, mennydörgés,
tündöklő égboltról benned gyönyörködnék!

Fényes csillagként én – csakis rád ragyognák,
örömödet-búdat fülembe suttognád;
hogyha szerelmednek csillagfényét vágynád,
keresnéd szívemben – szivárványát látnád!


Filo-csibi


2015-12-14




2015. december 13., vasárnap

John Drinkwater: VISZONYOSSÁG



John Drinkwater angol ( l882 – 1937 ) : VISZONYOSSÁG
/ fordította: Kosztolányi Dezső /
  
Én  nem hiszem, hogy az ég és a rét
lelkes, sem azt, hogy a csillag tüzét
bölcs szellem tűzte ki, sem hogy a fák
tudják, mi a szélcsöndes némaság.
De a lelkemben biztosak ezek
s bennük szilárd, nagy békét érezek,
úgyhogy, mikor megbolygat s űz az átok,
az ég nyugodt boltjára fölkiáltok,
mért nem vagyok rét én is, puszta, vad,
s mint egy fa, vagy egy csillag, oly szabad?


Dante Alighieri: Kik jártok Ámor ösvényén...



Dante  Alighieri olasz ( 1265 – 1321 ) : KIK JÁRTOK ÁMOR ÖSVÉNYÉN...
 
/ fordította: Baranyi Ferenc /

Kik jártok Ámor ösvényén haladva,
figyeljetek szavamra,
mely elbeszéli, míly nehéz a terhem,
ki nem süket a jajra és panaszra:
szánjon meg, hogyha hallja,
hogy minden kín itt vert tanyát, szívemben.

Ámor - s ez nem csöpp érdemem jutalma -
nagylelkűen megadta
édes igézetű napokra lelnem.
Susogta városunk apraja-nagyja:
"Miért méltó ez arra,
hogy szíve íly vidám ütemre verjen?"

Most elvesztettem minden önbizalmam,
amely szerelmem kincséből adódott,
szegényesen ha szólok:
tétovaság bujkál minden szavamban.

Olyan vagyok, mint aki - vesztve módot -
ínségét röstelkedve rejti bajban,
mi jókedvem alatt van:
nagy bánat az, mit eltitkolva hordok.

2015. december 12., szombat

Fájdalmas gyönyör




Fájdalmas gyönyör 

Mint nehéz kősziklát – hordod a lelkedben,
hasogat fájdalma, szurkál a szívedben,
őrjít a mámora – szédítő érzelem;
gyötrelmes boldogság: ilyen a szerelem!

Fájdalom és gyönyör – együtt élnek-halnak,
mint rózsa és tövis – egy tőből fakadnak;
csillaghoz a sötét, mennydörgés a nyárhoz,
akár fény és árnyék – tartoznak egymáshoz!


Filo-csibi

2015. december 13.

2015. december 11., péntek

Hajnaltól hajnalig



Hajnaltól hajnalig
  
Hajnaltól hajnalig Rólad zeng mindenség,
világok világa – magasság és mélység;
mesél a napsugár, Hold és a csillagok,
hűs forrás csobaja, virágok, illatok!

Vallomásod  lüktet a szíved hangjában,
csillog a szenvedély szemed két sarkában;
színültig van lelkem vágyadnak kéjével,
szerelmet varázsló édes-szép mézével!

A gyönyörűségtől alélok, olvadok,
boldogság hívogat – őrjöngve rohanok;
simogató szellőn karjaidat érzem,
megszűnik a világ – ez lehet a végzet!

Filo-csibi

2015-12-12