2016. január 31., vasárnap

Keresztury Dezső: ELMONDHATATLAN




Keresztury Dezső 1904 – 1996 /: ELMONDHATATLAN

Ó, hogy iramlik, hogy ragad
a napok vad vágtája! Nézd,
mint vonz a lomha áradat,
ó, nézd a világ tengerét!
Örvény kap el s mint a kitárt
mélység fölött az egyetlen igaz cél,
úgy int felénk a hű, szilárd
sziget, mit éveinkből építettél.


Mint párát, átszakít a fény,
oldódom, siklom, mint a hab,
de te vagy a part és a héj,
hol illó lényem megmarad;
a gyökér vagy te, én az ág,
mely felsuhant és lágyan ing a szélben,
s a gondok vad vércsehadát
a te szavad riasztja el felőlem.


Hogy mondjam, mi ködnek az ég,
hogy mondjam el, mi vagy nekem,
hogy mondjam fényed mély delét,
hogy mondjam: ez a szerelem,
hogy mondjam el a hű hitet,
hogy mondjam el szót nem lelő zavarban,
hogy mondjam el az életet,
hogy mondjam el, ami elmondhatatlan?

2016. január 30., szombat

Farkas Ilona: FÉNYES NAP



Farkas Ilona: FÉNYES NAP
  
Ó, te szép fényes Nap – világnak világa
fess rózsát lelkemre – ne gyúljon hiába,
bú-diadém helyett a szerelem-fátylat;
rakj tüzet felhőre – égjen el a bánat!

Ragyogásod láttán bujdosik a vén Hold,
tündöklő, szép hintód életekre fényt hord,
kelő gyöngy-sugarad hajnal bársony szárnya,
ég arany almája, virág méz-palástja!

Alkonyatnak egén folyik piros véred,
fásult lelkemre a tűzrózsát igézed,
ábrázatod rejti – ringatja a folyó;
violaszín hegy az éjmesét suttogó!


filo-csibi

                                                      2016. január 31.

2016. január 29., péntek

Garai Gábor : NEM AZÉRT…




Garai Gábor / 1929 – 1987 : NEM AZÉRT…


Nem azért zaboláz fegyelmem,
mert a szenvedély elhagy engem,
nem azért csöndes bennem a harag,
mert vágyaim is lustán nyugszanak;
nem azért áll őrt éberen az ész,
mert az indulat szunnyad s elenyész,-
de azért hajt a fegyelem
korlátokon át s tereken,
de azért lobban szenvedélyem,
hogy ki élni segít éljen;
hogy ne pólyálja puha paplan
a nyugalomtól nyughatatlant;
hogy a tagadó tétovázzon,
szégyen-könnyétől bőrig ázzon;
hogy ki szeret, engem szeressen
hűséggel próbált szerelemben…

Aztán majd úgyis elmegyek.
Tettem, mit tennem lehetett.
Függök a felhők lepke-szárnyán.
Villám hasít szét, nem szivárvány.

2016. január 28., csütörtök

Farkas Ilona: MERENGÉS


Farkas Ilona :   MERENGÉS
  
Nézem a vízesést, mely hegyről zúg alá,
porzó vize ontja a fátyol-sugarát,
fehér füstje ködét ereszti a mélyre,
cseppzápora habbal csobban most leérve.
Tünemény a vízgyöngy lezúduló árja,
káprázatos szépség – természet csodája!

…….

Eltűnik az arany  napsugárnak fénye,
ha mogorva felhő záporoz eléje,
széllovag a felhőt elfújja távolra;
kacag a napsugár, öltözik bíborba,
palástját teríti az égre és földre,
szivárvány-szalaggal köti őket össze.

..........

Sokarcú kalandor lelkem vibrálása,
pillanatra érint a halk susogása,
szépen invitálom és szívesen fognám;
lelkemet kóstolva – máris rebben hozzám;
nyomában egy újabb leli nálam kedvét,
leteszi névjegyét, otthagyja hűlt helyét.

                                                                         Filo-csibi
 

2016. január 29.



2016. január 27., szerda

Laren Dorr : LENNÉK



Laren Dorr: LENNÉK…
 
Lennék Napod, ha nappal lenne,
fényessé tenném hajnalod,
bíborral festeném este a felhőt,
...hogy gyönyörködj, ha akarod.

Felhő lennék, ha őszidő lenne,
langy esőt sírnék, mert messze vagy,
aztán esőcsepp lennék, rád esnék,
s gördülve csókolnám arcodat.

Köd lennék, ha hűvös lenne,
fehér, vidám, mi nem ragad,
ködkarjaimmal ölelném tested
s megnyitnám előtted utadat.

Hópihe lennék, ha tél hava lenne,
mit egyetlen céllal repít a szél,
elolvadni gyönge kezedben,
s míg elmúlnék, érezném: enyém e kéz.

Szél lennék, ha új tavasz lenne,
elfújnám messze a tél hidegét,
hajadba bújnék tincseiddel játszva,
míg nevetve mondanád: most már elég.

S mi lennék, ha itt lennél velem?
Mindenség lennék, hol nincsenek napok,
égbolt lennék éjfekete éggel,
hol nem ragyog más, csak a Te csillagod.

2016. január 26., kedd

Farkas Ilona: KÜLÖNÖS REGÉNY



Farkas Ilona: KÜLÖNÖS REGÉNY


Egy különös regény, ami játszik velem;
hőse: a józan ész és a hév szerelem.
Vállvetve küzdenek – vívnak meg egymással,
érvek az érzéssel – kis és nagy csapással!

Hajnal-hasadáskor pirul a szerelem,
a józan észé most  a rangos győzelem;
alkonyat, csillagok – fonnyad az érv arca,
vakítja a mámor – ez az ész kudarca!

Ki legyen a győztes – kié a jutalom,
ezen elmélkedem éjjelen, nappalon;
pálma a jobbiké – nem oszthatok stigmát,
regényben így szokás  megírni a „sommát”!

E furcsa regény a  keser-édes élet,
melyben a vívódás ír napot és évet;
folytatátos regény – nincs vége a harcnak,
nincs a szerelemnek, érveknek, kudarcnak!


Filo-csibi

2016. január 27.

2016. január 25., hétfő

Kassák Lajos : SZERELMÜNK ÉNEKE



Kassák Lajos  (1887 – 1967) : SZERELMÜNK ÉNEKE

Ha sátrat ver az éj, bekopogok hozzád
mint vándor, ha menedékért könyörög
éhes vagyok, mondom, szomjas vagyok nagyon
s te csókkal etetsz és csókkal itatsz meg.

Nem voltak még soha ilyen hű szeretők
ilyen két testvérszirma egy virágnak
sötét szemed az én szememhez hasonló
szád, mint az enyém, szerelemtől ittas.

S ha elválunk, akkor sem távolodunk mi
ott vagyok álmodban s az enyémben te
egyazon tengeren ring velünk a bárka
egyazon csillag ontja ránk sugarát.

2016. január 24., vasárnap

Farkas Ilona: SZEZÁM



Szezám
  
Elértél lelkemig – ez már nem kétséges:
varázsos pillanat, meg szív – öröméhes;
érintetted zárját az érzelem pontján,
a Szezám kitárult – játszottál szív-kottán!

A varázs-szavakat megsúgta valaki,
vagy tudod – lelkemnek hol bújnak bajai;
mi okozza gyönyört, mitől forr a vére,
hogyan tud szeretni, milyen szenvedélye?

Ott vagy már lelkemben – ott leszel örökre,
Te leszel a legszebb napjaim gyönyöre;
úgy óvlak, vigyázlak – édes-szép gyémántom,
hogy Téged a szívem – míg élek – imádjon!


Filo-csibi

2016. január 25.





2016. január 23., szombat

Hámori Zsóka : OLY TÁVOL VAGY!




Hámori Zsóka
:  OLY TÁVOL VAGY!

Oly távol vagy!
Megérinthetetlen!
Vagy csak nekem nem engeded?
Soha nem bántani,
Csak szeretni téged;
Úgy akarlak megérinteni!
Simogatni a szíved;
Ölelve, elveszni benned!

Oly távol vagy!
Már láthatatlan!
Vagy csak én nem láthatlak?
Előlem bujdosol?
De hisz tudom;
Hogy a közelben vagy;
Érzem az illatod,
Csak követnem kell;
Úgy találva rád.

Oly távol vagy!
Had érintselek!
Most én suttogok:
Soha nem bántani;
Csak szeretni Téged!
Hívj magadhoz, kérlek;
Engedd, hogy szeresselek!




2016. január 22., péntek

Farkas Ilona : ANGYAL



Angyal


Gyöngyöz az ég boltján szivárvány derűje,
mámor tündér tava – szerelem nedűje;
bíborszín alkonyég gyönyörű rózsája,
szenvedély angyala – viruló virága!

Ám jő lator felhő – nem kíséri könyör,
zúgva árad bánat – cseppenként a gyönyör;
ködbe vész naparany – fonnyad az alkonyat,
árnyat hány a sötét – fuldoklik pirkadat!

Tintaéjű égen elsápad a vén Hold,
lehűlő vizekbe kóróhamut szél hord;
a sűrű homályban reszketnek csillagok,
menekül szerelem, mint sastól galambok!

Szenvedély angyala nem ismer félelmet:
édes, forró csókkal űzi a felleget;
fájvirág lelkére harmat-fényt terelget,
fenyőtű-levéllel férceli szerelmet!


filo-csibi

2016. január 23.




2016. január 21., csütörtök

Farkas Ilona: TARKA KÉPZETEK



Tarka képzetek
  
Álomban született tarka képzetek
az egeknek tündér édene;
ott járni embernek éber képzelet,
földi mennye, élet édese!

Varázsos színvilág, ezernyi virág,
dalos madár, színes pillangó
önfeledt, gondtalan – repesve cikáz;
boldog-gyönyör – szívet zsibbasztó!

Tétova a lélek, ha hitehagyott;
bár vágya, hogy szeressen ő is,
a mámora szárnyal – az, kire vágyott:
csókkal várja, nincs ajkán tövis!

Csodás az álomkép – hova repülhetsz,
a csillagos ég sem akadály;
vigyázz magadra, mert messze kerülhetsz,
nem lesz már út, hogy visszatalálj!


                                                                      Filo-csibi

                                                                2016-01-22

2016. január 20., szerda

Arany János : ELÉGIA




Arany János  (1817 – 1882) : ELÉGIA

Virult reményim boldogabb korában
Távolban tőled is derült valék,
A röpke képzetek tündérhonában
Még néha elragadva járdalék,
Elkapva a gyönyör hullámzajában
Ott úsztam én, - szerencsés martalék! –
Ha olykor egy rövid, de édes álom
Előteremté kedves ideálom.

Ha keblemből titkos sohaj kiszálla,
Rokonkebelhez útasíthatám.
Ha elmém egy arany jövőn megálla,
Reményem napja még mosolyga rám.
Sorsom még néha gúnyolót talála
Bennem, midőn tört sajkám biztatám.
Gyakorta feltűnt a partok viránya,
Volt a küzdő hajósnak céliránya!

Eltűntek ők! Köd és hullám dagálya
Válták fel a virágzó partokat;
Kiküzdve a hajós végső csatája,
Nem álmodik jobb létre álmokat.
Távol habon úszkál üres sajkája,
Hab-sír borítja a tört tagokat.
Csillagtalan terül fölé az ég.
Hamván tenger-moraj s örök feledség!!!

2016. január 19., kedd

DADOGNAK DALOK

Dadognak dalok

Dadognak dalok, a lemez lejárt,
serceg a tűje, recsegve megállt,
elkoptak nóták, vége a dalnak,
nincs már varázsa az új dallamnak.

Dadognak dalok, rózsák fakulnak,
a forró vágyak csendben lanyhulnak,
fáj az eszmélés, hogy néma a szív,
örömkönny helyett a fásultság sír.

Dadognak dalok, ismeretlenek,
valaha bennem örömre leltek,
lelkemből szólt a ritmus és dallam,
szárnyaltam velük, hisz boldog voltam!

*********

Gyönyörű nótát forgat a lemez,
tenger-könnyemtől – mint régen -  pereg,
megindította fájdalmam heve;
vágyakat súg a szerelem-zene.


Filo-csibi

2016-01-20

2016. január 18., hétfő

Elizabeth Barrett-Browning :RÁD GONDOLOK




Elizabeth Barrett-Browning angol (1806-1861) :RÁD GONDOLOK
/Fordította: Kardos László/


Rád gondolok! - Úgy indázlak körül
gondolattal, mint vadszőlő a fát:
nagy levelek, s a szem semmit se lát
a zöldön túl, amely a törzsre ül.
De értsd meg, pálmám: vágyam nem hevül
gondolatért - a szebb valót magát
kívánom: Téged! Jössze-, jössze-hát
hozzám, de tüstént?! Mezítelenül
álljon derekad, s minden ágadat
zúgasd, erős fa, s lombos köteled
szaggasd el s dobd a földre, mert e vad
örömben: - látlak, hallak s új leget
kortyol tüdőm friss árnyékod alatt! -
nem gondolok Rád - itt vagyok veled.


2016. január 17., vasárnap

MI A BŰN?




MI A BŰN?

A Nap kelő fénye festi be a tájat,
szenvedélynek tüze gyújtja fel a vágyat;
majd a sötét felhők elfogják a Napot,
szerelemre jégszív önti a haragot!

Bár mámornak íze édesen keserű,
a lélekben mégis – ez éltető nedű;
Teremtőnek műve – Ő ezt így akarta,
mennyei alkotás – áldás legyen rajta!

Kinek lelke rideg – tűzzel-vassal irtja,
ellenszegül annak, ki világot bírja;
vétek bélyegével sújtja a szerelmet,
Teremtőm – őneki ne adjál kegyelmet!

Filo-csibi

2016. 01. 18.
 

2016. január 16., szombat

Juhász Gyula : SZERELEM ?




Juhász Gyula (1883 – 1937): SZERELEM ?

 

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
Mint napsugár ha villan a tetőn,
Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,
Hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

2016. január 15., péntek

Ismeretlen szerző: HA TEHETNÉM



Ismeretlen szerző: HA TEHETNÉM

Szemed fényében nézném magam,
mosolyoddal búmat feledném,
elállna lélegzetem, szavam
karodba bújnék, ha tehetném.

Gondodat elvinném örökre,
mindent, mi rossz, mélyre temetném,
táncolnánk szédülten, pörögve,
mint a forgószél, ha tehetném.

Testem, s lelkem kinyitnám Neked,
a megváltást nálad keresném,
sóhajtva suttognám a neved,
lágyan csókolva, ha tehetném "




2016. január 14., csütörtök

Szeretsz-e ?



Szeretsz-e?
  
Szavak közt kutatok, keresek – kereslek,
igenek és nemek – kételyek, keservek;
szórod a szirmokat széles e világba,
nem tudom,  hol vagyok – nálad a virágba’?

Szerelem éhsége – tudom, hogy elepeszt,
űzi a vágyadat – fogva tart, nem ereszt;
hallom  a szívednek hangos lüktetését,
türelme  fogyását, fájó szenvedését.

Kalitkán kinézek – pillantásom óhaj,
szellőtől  üzenek – suttogásom sóhaj.
Csendesség honol most, falevél se rezdül;
a lelkem megpendül -  üzeneted csendül?



Filo-csibi

                                                         2016-01-15                                

2016. január 13., szerda

PARKBAN


                                                                  PARKBAN                   
  
Győr Ady-városnak nagy és szép a parkja,
a fáknak, bokroknak lelkem szinte rabja.
Télnek idején csak fenyőlevél zöldül,
madarak röptétől faág most nem zördül;
tavának vízében nem hápognak kacsák,
a jegén topogni látom varjak hadát.
Így is vonzó nekem – hisz a szunnyadásban
a virágzó tavasz ébred már az ágban;
fakadnak majd rügyek – szólnak a madarak
harsog itt a zsongás: a park élni akar!


Nesztelen lépkedek – ne zavarjam álmát,
hallgatom a lelkem zajos vívódását:
e csodák varázsos fénye gyöngyöz engem,
vagy kesergek tovább rideg szürkületben?


Filo-csibi

2016. január 14.

2016. január 12., kedd

Tóth Árpád : CSILLAG, Ó, MESSZI SZERELEM!




Tóth Árpád (1886 – 1928) : CSILLAG, Ó, MESSZI SZERELEM!

Laktam már a magány monostorát,
Viseltem már a bús lemondás szürke
Kámzsáját, s homlokom megadva tűrte
A gondok ráncrepesztő ostorát.


Istenem! lesz-e sorsom mostohább?
Szívem mélyén, mint odvából az ürge,
Könnyem vizétől milyen új és fürge
Bánat riad fel? hogy lesz most tovább?


Bús az élet, de balga, aki gyászol;
Bozótok közt, csendes és árva pásztor,
Vágyaim csengős nyáját vigyázva terelem.


Olyan jó hinni, hinni: túl sötét tereken
Üdvöm rejti egy óra, mint Megváltót a jászol;
Mutasd az utat, csillag! ó, messzi Szerelem!

2016. január 11., hétfő

NEM BŰNE A SZÍVNEK...



Nem bűne a szívnek...

Nem bűne a szívnek, hogyha tud szeretni,
szeretet-éhében szerelembe esni;
érzelmes embernek – virágból van lelke,
szépségét, illatát nem hagyhatja veszve!

Ha adja szerelmét – gazdagabb lesz lelke,
akkor is, ha annak fájó a gyötrelme;
nincs sehol megírva egyetlen könyvben sem:
annyit kapjon vissza, amennyi az érdem!

Ezernyi epedő, könnyáztatta szép szó,
                                                  síron túl ígérő – szerelemre méltó
                                             kötetnyi költemény is homokszem ahhoz,
                                            hogy közönyös szívre szerelemmel hasson!

Ha a varázs elmúlt – vagy nem is volt soha,
mély sóhajtás után jobb elmenni tova;
keresni a porban csillogó gyémántot,
olyan, mint a jégen szedni gyöngyvirágot!

Filo-csibi
  
2016. 01.12.


2016. január 10., vasárnap

Tóth Árpád: HARANGVIRÁG




Tóth Árpád (1886-1928): HARANGVIRÁG

Harangvirág, harangozz, hallgatom.
Szeretnék boldog lenni egyszer.
Boldog lenni, nagyon, nagyon.
És nem leszek, ha nem igyekszel.
Most süt a nap, kék csoda vagy,
Harangvirág, illat s zene a kelyhed,
Ha van, őrjitő titkodat,
Most fúdd rám, reszkesd el, most énekeljed.
Jaj neked, ha most legurul a nap
És kék szépséged áhitata lusta,
Meg nem rezzenti holt szirmaidat
Többé az Isten semmi angelussa.
Fagyott virág, majd állasz a tetőn
Az özvegy erdő barna bánatában
A hideg felhők alatt reszketőn,
Sírnál, de hangod nem talál utánam.

2016. január 9., szombat

Szerelem - Boldogság




Szerelem – Boldogság

Szerelem:

Féktelenül vidám – majd záporoz könnye,
nyugtalan, szertelen – pillangó a ködbe’;
rőtarany fellegek – mennydörgő kék egek,
habokon hánykódó tündöklő képzetek!

Kételyek emésztik – árny a bizonysága,
csodák fénye bújik szeme két sarkába;
szúró tövis rózsán – méze édes méreg,
repdeső gyönyöre a megsebzett lélek!

Boldogság:

Mikor harmat éri – kivirul a rózsa,
ölelő nászukból lesz a boldog óra;
nem fáj a szerelem, párját ha megleli,
a nappal fényözön – éj meg csillag-teli!

Nyár virul télen is – gyönyör-lakta Éden,
boldogság madara repdes fenn az égen;
a szerelem dele átragyog két lelket,
kik egymást szeretik – együtt a szerelmet!


Filo-csibi

2016-01-10

2016. január 8., péntek

Johann Wolfgang Goethe: RÁD GONDOLOK



Johann Wolfgang Goethe  német (1749-1832): RÁD GONDOLOK
               
/Fordította: Rácz Olivér/

Rád gondolok, ha alkony tüze vérzik
a tengeren,
Rád gondolok, ha hold ezüstje fénylik
a csermelyen.
Arcod látom, ha szél kavarja messze
Az út porát,
vagy késő vándor ballag mélán este
fahídon át.
Hangod hallom, ha hullám mossa lágyan
a szirteket,
s léptem neszét hallgatja hűs magányban
a kis berek.
Veled vagyok. Még akkor is, ha lépted
távolba vitt.
Lement a nap. Gyúlnak a csillagfények.
Mért nem vagy itt?

2016. január 7., csütörtök

Francesco Petrarca: HA NEM SZERELMET



Francesco Petrarca olasz( 1304 – 1374 ): HA NEM SZERELMET
 
/ fordította: Sárközi György /

 

Ha nem szerelmet, akkor hát mit érzek?
És ha szerelem ez, minő, miféle?
Ha jó, miért van oly halálos éle?
Ha rossz, e gyötrelem miért oly édes?

Miért sirok-rivok, önként ha égek?
S ha kénytelen, mit ér a könnyek éje?
Élő halálnak kéjes szenvedése,
miért ölelsz, ha én egyet nem értek?

S ha egyetértek: nincs ok fájdalomra.
Mély tengeren, kormánytalan bolyongok
egy gyönge bárkán, összevissza szélben.

Tudásom oly kevés, a bűnöm oly sok,
hogy nem tudom magam se, jó mi volna;
fázom hő nyárban, s égek puszta télben.