Farkas Ilona: ELHAGYOTT MADÁRKA

                                               

                                                  Farkas Ilona:  Elhagyott madárka

Hevít madárkát szerelem hite,

remény vendége – kétség odakinn;

csillog bizalma – édes-szép kincse,
visszaragyogja: kihunyt már a kín!

Máglya rózsái nyílnak szívében,
a kétely pihen, csendesen alél;

holdfény aranyoz hajnal színében,
bánat tövisén kicsorbul az él!

Ó, nem lehet, hogy égésben égjen,

szerelem-szépség hamuvá fogyjon;

ó, nem, hogy ordas megint csak tépjen,
belőle a rossz csorogva follyon!

Károg a holló: mily kár, hogy ég majd
szerelem-szépség – hűtlenné porlik;
bizony, hogy így lesz; vad ordas tép majd,

belőle a rossz csorogva folyik!

Bánattól könnyez – csorog ágacska,

lecsüng a lombról egy bús madárka;

sírja a párját – hűl toll-ágyacska,
kis szíve vérzik – elhuny magányba’!

2017. február l.

   

Farkas Ilona: MOST

                                                                  

                                                           Farkas Ilona:  Most!

Mit számít tegnap – mit számít holnap,
most van a tegnap – most van a holnap:
néhány szép óra,  perc vagy pillanat;
vigyázzad, féltsed, mert gyorsan szalad!

Szavak, érzések talán megfagynak,

keserű könnyed vize pataknak;
sirat szép álmot – feledi közönyt,
a képzelt csókot – az édes gyönyört!

Ó, kis hópehely – szépségek gyöngye,
te vagy a fájó életem könnye;

nem várod, amíg szívemig  érsz el,
tenyeremben halsz – vajon mit érzel?

2017. január 31.

Farkas Ilona: SZIVEM

Farkas Ilona: Szívem…

Hogyha néked örvend – gyönyörömet lelem,
ha érted meghasad – nem érte könnyezem;
szerelme a szíved lángfényétől ragyog,
távol-csillagoknak ridegétől vacog!

Szentjános bogárka apró fény az éjbe,

ki nyár-napra vágyik – nem is veszi észre;
koromló sötétben megcsillan szépsége,
reménylő boldogság derengő ösvénye!

Szívemet hamisnak oly kár simogatni,

hisz fars énekhangot nem képes hallgatni;
mesés melódia ricsaj-hangon ámít,
ha hárfa zenéje dobpergéssé válik!

Ha lelked mélabús – nem örül enyémmel,
szerelem-szenvedély igazgyöngye vész el;
szívemnek dallama csitul, halkul szépen,

szentjános bogárka kihunyó fényében!

         

                                             

                                                               2017. január 30.

Farkas Ilona: MI A BŰN?

 

Farkas Ilona: Mi a bűn?

A Nap kelő fénye festi be a tájat,
szenvedélynek tüze gyújtja fel a vágyat;
majd a sötét felhők elfogják a Napot,

szerelemre jégszív önti a haragot!

Bár mámornak íze édesen keserű,
a lélekben mégis – ez éltető nedű;

Teremtőnek műve – Ő ezt így akarta,
mennyei alkotás – áldás legyen rajta!

Kinek lelke rideg – tűzzel-vassal irtja,
ellenszegül annak, ki világot bírja;

vétek bélyegével sújtja a szerelmet,

Teremtőm – őneki ne adjál kegyelmet!

2017. január 26.

Farkas Ilona: KÜLÖNLEGES CSILLAG VAGY

  

Farkas Ilona:  Különleges csillag vagy!

Épp olyan, mint te vagy – nincs a nagyvilágon,

akárha széltében, hosszában bejárod;
azonosak vagyunk – nem lehet kétsége:
mindnyájunk Istennek ember-teremtménye!

Csillag-miriád is mind tűzként szikrázik,
ám az egyik ragyog – másik alig látszik!

Nézd a virágot, fát, a viruló rétet,

gyönyörű pompával ajándékoz téged;
nem válogatja – ki szegény, ki a gazdag,
szépségét, illatát – mint más – te is kaptad;
a hűséges ebed lesi gondolatod,
palotában van, vagy kunyhóban otthonod!

Ha te mosolyogsz – a világ mosolyog rád,
lényedből áradjon a magabiztosság!

Szeresd, kiket híven szerethet a lelked,
de magadat szeresd a legelső helyen;
különleges csillag vagy a szép Föld bolygón,

kit érdem szeretni és csodálni méltón!

2017. január 24.

Farkas Ilona: TÜKRÖM, TÜKRÖM

Farkas Ilona: Tükröm, tükröm

Tükröm, tükröm mondd meg bátran,

milyen napja van gazdádnak?

Van-e búja vagy öröme,

mosolyának van özöne?

Homlokán ma van barázda,

mért nem rózsás most az ábra?

Szeme fénye alig ragyog,

tán lehulltak a csillagok?

Bőre rózsás, mert már virrad,

fényességtől a bú illan?

Nem ártana szépíteni:

krémje éji, vagy reggeli?

Talán ez is, talán az is,

lehet, hogy a reklám hamis,

éveinek nő a száma,

szóba hozzák, ki nem állja!

Régen volt már az ifjú kor,

mást mutatott tükre akkor,

ha ez a kor visszajönne,

másképp nézne most tükörbe!

Szebbnek látná szemét, haját,

rubintosnak arcát, száját,

nem kellene pirosító,

szempillára nagyobbító!

Tükröm, tükröm benned látom

egész éltem és világom,

Őszinte vagy reggel és est,
bölcsességed nem mellékes!

Minden napnak más élménye:

más az árnya, más a fénye;

kövesd lelkem hullámsodrát,

boldogságot tükrözz hozzám!

2017. január 23

Farkas Ilona: MIÉRT SZERETLEK?

                                                    Farkas Ilona: Miért szeretlek?



                                              Miért is szeretlek - nem tudom, csak érzem,
                                                    próbálkozik szívem néha érveléssel; 
                                                  megöl kíváncsiság - kérdeznék ezrével;
                                                  ó, dehogyis, mégse - én csak szeretnélek!



                                                                                 2017. január 22.


     

Farkas Ilona: SZELEK SZÁRNYÁN

 

Farkas Ilona: Szelek szárnyán

Mennyei illatú májusi éneke,
bájoló tavaszi szép ballada,
szárnyain repülök messzire én vele,
vágyakról susog a szél dallama!

Hajlong a rózsafa, suhognak az ágak,
fütyülik a kalmár dalt a szelek,
paripán a forgó útjai már tágak,
felkavarja vágyat és a lelket!

Hóhegyeket hord a zord vihar a tájra,
ordít a jeges szél, fagytól tombol,
megdermed az érzés is, nem vágyik másra;
lágy szellő serkent, a vihar rombol!

Filo-csibi

2017. január 20.

Farkas Ilona: FANTOM SZERELEM

Farkas Ilona: Fantom szerelem

Fújjatok ősz-szelek, hulljatok levelek,

takarjátok nyomát fantom szerelemnek!

Ábrándos szerelem, ábrándos hevület,
az érzelem mégis oly szent, mint feszület!

Őszinte és tiszta –forrásként felszakad,
mely a hegyről zúg le és patakká dagad:

gyöngyöz a vízesés, szép vízfüggönyt formál,
minek habos fodrát a Nap is megcsodál!

Csalódás, gyötrelem fantomot se kerül,

neki is fáj lelke, ha bizalma rendül;

félreáll az útból, befelé sír könnye,

mosolyt csal arcára, hogy azzal törölje!

Az érzést, mint rózsát – könyvlap közé teszi,

megnézi időnként – simára préseli;

ne legyen gyűrődés kétes-szép emlékben,

ne legyen nagyobb kár se jóban, se szépben!

Filo-csibi

2017. január 20 

Farkas Ilona: AJÁNDÉKOZD NEKEM !

 

Farkas Ilona: Ajándékozd nekem!

Csillagokat, Holdat, Napot vagy kék eget

láthatod, ahogy én – mily csodás képzelet;
épp úgy szól a madár – nyílnak a virágok,

szivárvány ugyanúgy öleli világot:
bűvöl a szépségük – kedélynek percei,
a szívnek örömi – lélek gyöngycseppjei!

Találkozzunk ott, hol szerelem-csillag gyúl,
oh, nem a holdfénytől dobog szívem vadul;

a gyönyör színei fonják át a lelkünk,
szenvedély varázsos mézével szeressünk;
ajándékozd nekem mámorod hatalmát,
magamhoz ölelem – lelje meg nyugalmát!

Filo-csibi

2017. január 19.

Farkas Ilons: SZENVEDÉLYES FÉNY

Farkas Ilona: Szenvedélyes fény

Pihen az ég Napja – elrejti az ábrát,
holdvilág, csillagok vetik meg az ágyát.

Sápatag éjfények pislákolnak szerte,
sötét gondolatnak támad a jó kedve.

Táncol a bánat-hegy, mit a sok rossz rakott,
élet szőtte ború, fájdalom aratott.

Csillan a homályban egy szenvedélyes fény,
felnyalábol mindent, mi rosszat tetten ér.

Fényszíve vezérli a gondolat útját,
szerelme apasztja a könny-cseppek kútját!

Filo-csibi

2017. január 16.

Farkas Ilona: Édentől távol

Farkas Ilona: Édentől távol

Mérhetetlen út – az Édentől messze,
hol a mosolygás már rég veszve;

gyengédséget temet: a rossz, a nihil,
kedvességet a mord szók viszik!

Ó, varázsos Éden – oly igen távol,
balzsamodra epedőn vágyom;
néhány csepp, hogy halljam, lássam színedet,
érintse létem a létedet:

parányi illatot kert-aromádból,
csókot a bimbózó rózsádtól;
szeretet-gyönyörrel teljen be lelkem,
a szerelem-fény izzon benne!

Hull a hó a Hortobágyon / Dal /

                                        

                                                                 Hull a hó a Hortobágyon...

                                                                Zene: Murgács Kálmán
                                                                Szöveg: Agyagfalvi Hegyi István

                                              Hull a hó a Hortobágyon, olyan, mint egy fehér álom;
                                            csupa álom, csupa emlék, szeretsz-e még, szeretsz-e még?

                                              Nincs délibáb, nincs madárdal, nincs már mező vadvirággal;
                                             pásztortűz a pusztán nem ég, szeretsz-e még, szeretsz-e még?

                                         Ha nem szeretsz úgy, mint régen, el ne titkold, mondd meg nékem;
                                                hisz hallani most volna jó, szerelmünkre ráhull a hó!









                                                             

Farkas Ilona: SZERELEM MADARAM

Szerelem-madaram

  

Én-édes madaram – kedves kis csalogány,
szállj rá a vállamra, mert kedvem halovány.

Csivitelj fülembe szerelmes hangokat,
menny-hangon zengedezz édes-szép dalokat;
bújj ide keblemre, érezzem szívedet,
cirógass pelyheddel – öleld át lelkemet!

                                                                                                                                                  
Én-édes madaram – lelkemnek öröme,

éjnek és nappalnak igéző gyönyöre;
szárnyalj fel magasra, repülj fel az égre,
csillagokat érints, ne nézz le a mélyre;
egeknek a fénye legyen bizonyságod,
örüljön mind veled – lássa boldogságod!

Én-édes madaram – szenvedély-dalolóm,

te láttad könnyeim magányos  alkonyon;

a boldogság nélkül az élet oly sivár,

te tudod, hogy lelkem kiért sír és mi fáj;

repülj kedvesemhez – gyöngy-szárnyú madaram,
hozd hozzám szerelmét – szerelem-madaram!

Filo-csibi

2017. január 11.

Farkas Ilona: KÉTELY

                                             

                                                  

                                                                       Kétely

Égéstől ég lélek – emészti rejtelem,

méreggel elegy méz – ilyen a szerelem:

fényt szakít az égből – tüzet a villámból,

árnyat és ködfoltot tövises virágból!

Mennyei álmokat a kétely hesseget:

„gondol rám, szeret még, vagy nem is szeretett?”

Bizonyosság, kétség – a szeret, nem szeret

őrli a szerelmes napokat, éjeket!

Kergeti az árnyék a csodás fényeket

színes lepke ringat hervadó levelet;

harag-szellő matat a rózsa kelyhében,

csillagok kihunynak szerelem fényében!

A keserű szájízt édes szó feledi,

bár döcög igazság – szívéhez engedi;

megkönnyebbül felhő, mikor esője hull,

szerelem kételye az örömkönnybe fúl!

Filo-csibi

2017. január 10.

Farkas Ilona: Gyémánt gyöngy

Farkas Ilona: Gyémánt gyöngy

Csillan a gyémánt gyöngy a göröngyök között,

akár egy fénysugár bú felhői mögött;
gondviselés küldte – varázsos fényözön,
  édes-szép szerelem – mennyei szív-öröm!

Komor, irigy felleg eltakarja néha,
sziszeg a hideg éj – szeretete léha;
vacog a szenvedély – hullámzik a gyönyör,

epedő lélekben tévelyeg az öröm!

Tündöklő gyémántnak szikrája is csodás,
tűz-csillag a fénye – érzelem-lobogás;

vigyázzad és óvjad a sötét felhőtől,
vihartól, fagy-jégtől – szív nélküli kőtől!

Filo-csibi

2017. január 8.

Farkas Ilona: VÁROK RÁD!

Farkas Ilona: Várok rád !

Vágyom rád várni az őskáoszban,
bolygók útjain, meteorokban;
világok hunynak, csillagok gyúlnak,
földi vándorra furcsán bámulnak.

Hűs türelemmel, akkor is várok,
hogyha enyhülnek a lázas álmok,
mikor az ég majd társul a földdel

a hamu vegyül  tengeri gyönggyel.

A mindenségek minden szépével,
behintem utad rózsalevéllel,
szerelmünk láttán az éj felragyog,
szikrákat szórnak a fénycsillagok.

Filo-csibi

2017. január 6.

Farkas Ilona: VÁGYAIM

Farkas Ilona: Vágyaim

Vágyaim, sólyomszárnyú vágyaim,

várjatok meg, nem bírják lábaim,

szárnyaltok a magas mindenségben,

sóvárgok távol, hiú reményben!

Veletek mennék én, el messzire,

földöntúli vágy zöld szigetére,

lenne ott vígság, lágy muzsikaszó,

csak mámorító, csak boldog a szó!

Az összes vágyam víg táncot járna,

angyaloknak szólna harsonája,

megfoghatnám végre a kezetek,

akikért most csak vágyva epedek!

Vágyaim nem repülhetnek égig,

megvakulnak, ha a Napot érik,

Ikarosz is közel ment a Naphoz,

olvadt szárnnyal zuhant a habokhoz!

Egy bölcs gondolat vonz hatalmába,

nem fontos a vágynak sólyomszárnya,

földön járjon és velem sétáljon,

talán így lesz, még lesz boldogságom!

Filo-csibi

2017. január 6.

  

Farkas Ilona: RABMADÁR

Farkas Ilona: Rabmadár

Dalos madár síri csendben,

szomorúan, kedvszegetten,

pompázatos kalitkában,

aranyrácsos kis házában,

étel-ital bőségében

rabként él a börtönében!

Se nem eszik, se nem iszik,

éjjel-nappal epekedik.

Aggódik a jó gazdája:

mi bajod van kismadárka?

Tán kalitkád kicsi nagyon?

Majd nagyobbra csináltatom!

Kalitka, ha lenne nagyobb,

se láthatnám a patakot,

zöld mezőt, a lombos fákat,

pelyhes tollú fiókákat,

nem lenne itt édes párom,

nem érezném szabadságom.

Kinyílik a rács ajtaja,

kiszabadul rab madara,

repül, merre szeme ellát,

víg dala zeng mindenen át,

hívogatja kedves párját,

köszönti a szabadságát.

Filo-csibi

2017. január 5.

Farkas Ilona: FUT A VILÁG

  

Farkas Ilona: Fut a világ 

Fut a világ, eszét veszti,
kicsi és nagy mind követi:
égi fények a Göncölön,
tenger-felhők tejút-közön;
rohan a szél árkon-bokron,
szarvas után farkas oson,
madár reppen ágról-ágra,
dongó darázs a virágra;
a harangok zengnek-zúgnak,
az árnyékok kelnek-nyúlnak,
az emberek úgy sietnek,
nehogy erről lekéssenek!

Mire ez a nagy sietség,
én bizony csak lassan mennék,
az életen elméláznék,
a lelkemmel paroláznék;
tudakolnám, mint és hogy van,
élte telik-e boldogan,
szeretik-e, szeret-e ő,
meddig tart a szűk esztendő;
de a világ, a nagy málhás,
hátán cipel, mint a zsákját,
futás közben dehogy figyel,
ha panaszt hall – meg se pisszen!

Filo-csibi

2017. január 4.

Farkas Ilona: LÉLEK-MANNA

                                              

                                                      Farkas Ilona: Lélek-manna

Kegyelem-manna hullott az égből,
megmentő malaszt Úr kegyelméből,
éltetett éltet, buzdított tovább
küzdeni, hinni – várni a csodát!

…

                                                  Ha köd-homály-éj borítja lelked,

a szél hordja szét a derűs kedved,
ha keserű bú – mint szú – rág benned:
fakul világod – fájó a terhed!

Epedi éned akkor a mannát,
sas-szárnyon szálljon – vágyod aranyát;
bár csepeg mézgyöngy, rezeg a csillag:
a lét-álomban fénye megcsillan!

Rózsa kéj-kelyhe,  gyöngy zafír árnya:

szerelem-szülte balzsam-varázsa;

színed világa – szíved virága,
ég adománya – lelked mannája!

Filo-csibi

2017. január 2.