Farkas Ilona: Földi menny-világ
Hajnali harmat
gyöngyfénye csillan,
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet.
levélen rezdül, az álma illan,
felkelő sugár mosdatja arcát,
csókolja heve remegő ajkát,
mohón szippantja a cseppnyi cseppet,
viszi magával látni a mennyet.
Harmatos lelkem ne
menj a napra,
a perzselő tűz emészti, marja;
féltően vigyázd parányi léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed.
a perzselő tűz emészti, marja;
féltően vigyázd parányi léted,
ne hagyd taposni csillogó fényed.
Lásd a szivárványt –
öleli eget,
mégis eltűnik – csalfa képzelet!
mégis eltűnik – csalfa képzelet!
Őrizzed magad, óvd
meg a szíved,
a fáklyád legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
tündér-kertednek illatát várja;
meglásd, kinyílik szerelem-virág,
ez a boldogság, földi menny-világ!
a fáklyád legyen meggyőző hited,
annak ragyogjon, ki szépét látja,
tündér-kertednek illatát várja;
meglásd, kinyílik szerelem-virág,
ez a boldogság, földi menny-világ!
Filo-csibi
2016.
március 31.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése