Hogyha egyszer bekopognál…
Zene: Diószegi Sándor
Szöveg: Horváth Gyula Z
Hogyha egyszer
bekopognál,
soha többé el nem engednélek.
Mint egy drága ajándékot,
szívem mélyén féltve őriznélek.
Nem adnálak oda másnak,
nincsen kincse a világnak,
ami nékem teveled felérne.
Minden percem neked adnám,
ami rossz volt, megtagadnám,
s nem is kérnék semmi mást cserébe!
Hogyha egyszer bekopognál,
Te előtted az ajtómat kitárnám.
Lépjed át a küszöbömet,
nehogy ott kinn tétován megálljál!
/:Maradj velem, ha még lehet,
tedd szebbé az életemet,
és ha mennél, mindig visszahívlak.
Téged, akit sose láttam,
akit mindig ide vártam,
amit mások boldogságnak hívnak.:/
soha többé el nem engednélek.
Mint egy drága ajándékot,
szívem mélyén féltve őriznélek.
Nem adnálak oda másnak,
nincsen kincse a világnak,
ami nékem teveled felérne.
Minden percem neked adnám,
ami rossz volt, megtagadnám,
s nem is kérnék semmi mást cserébe!
Hogyha egyszer bekopognál,
Te előtted az ajtómat kitárnám.
Lépjed át a küszöbömet,
nehogy ott kinn tétován megálljál!
/:Maradj velem, ha még lehet,
tedd szebbé az életemet,
és ha mennél, mindig visszahívlak.
Téged, akit sose láttam,
akit mindig ide vártam,
amit mások boldogságnak hívnak.:/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése