Farkas Ilona: ÉJFÉNY

Farkas Ilona

 Éjfény

Vénül a fénye Nap sugarának.
földet az árnyék festi tele,
szőnyege szürke esti homálynak,
hollószín lesz a kékség ege!

Madár-fészkében elhallgat a nesz,
álmokat fúj az esti szellő,

bércen és réten is honol a csend,

éjfény világa némán feljő!

Szunnyad a rózsa, ma nem nyílik már,
hírnök illatát most hinti szét,

szép kelyhét zárja és álmodik tán,
vágyik hajnalban kinyitni még!

Fátylat terít a koromló éjjel,
csillagok Holddal a mécsesek,
magány bandukol csak a sötétben,
óvón vigyázza a fénysereg!

.