Életem 16 pillanata a TÖVIS - VIRÁG című gyűjteményemből

 

 

Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című gyűjteményemből‎ ‎

TÖVIS – VIRÁG‎ ‎

Kis életem nagy történései

‎/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/‎

‎

11. Rész

Menyasszonyi gyűrű

Balaton, Siófok, SZOT üdülő.

20 éves születésnapi ajándékként sem megvetendő az ideszóló beutaló, ám sokkal prózaibb oknál fogva kaptam. Az, akinek szánták, megbetegedett, a szakszervezetis hölgy pedig – jó barátnőm lévén – rám testálta.

Már az előkészület felért egy kisebb nyaralással. Izgalomban, várakozás az új élményszerzésre – teltek az otthon töltött utolsó napjaim.

Valamennyi valamire való ruhámat átmostam, vasaltam és bőröndbe csomagoltam. Köztük az arany-fekete csíkos aljat is, a kedvenc ruhadarabomat. Keményített alsószoknyát és egy halvány-sárga csipke blúzt viseltem hozzá.

A költőpénzem mindössze 230 forint volt, ami abban az időben sem számított pazarnak. Igaz a napi háromszori étkezés biztosított volt az üdülőben, azért fagylaltra, limonádéra stb elkelt volna még pár tízes - különösen, mivel az üdülés két hétre szólt.

Gyönyörű augusztus volt. A természet kitett magáért. Szikrázott a nap, a hőmérséklet 28-30 fok körül mozgott. A felhők csak nagyritkán merészkedtek a Nap takarására. Az idősek ilyen időre mondják, hogy olyan az idő, mint a túrós-rétes: finom!

Az éjszakai csillaghullás sokszorozódik. A szerelmesek szerint minden csillaghulláskor gondolni kell arra, akit szeretünk. /Előfordul:  hálásak vagyunk, hogy a homlokunk nem árulja el a szeretett kilétét!/

Hárman kaptunk egy szobát. A másik két lány egy városból /Veszprémből/ jött, ismerték egymást, egy helyen dolgoztak. Én voltam a kakukk-tojás.

Ennek ellenére hamar összebarátkoztunk.

Strand, napozás, hajókirándulás, tánc-estek – csodás napok következtek.

A következő hétvégén egyiküket meglátogatta a 23 éves fiútestvére. Kedves, helyes, intelligens fiú -- konstatáltam magamban.

Estére meghívott táncolni az Annabella szállóba. Szép este volt, jól éreztem magam a társaságában.

A nyaralást követően sűrűn meglátogatott. Udvarolt.  Eljegyzés lett belőle.

A pártában álló kolléganőim irigylő, fanyar mosollyal dicsérték a menyasszonyi gyűrűmet.

Vőlegényem hetente jött hozzám. Egy alkalommal a győri Radó szigeten sétáltunk, majd leültünk egy közvetlen folyó melletti padra.

Beszélgettünk. Terveztük a jövőt.

Hol fogunk lakni, ki költözzön a másik városába? Mindkettőnknek biztos, jó állása volt; családi kötelékei is a saját városba maradást indokolta.

„Természetesen te jössz hozzám, Veszprémbe” – mondta.

„Mivel lakásunk egyenlőre nem lesz, nálunk, anyáméknál fogunk lakni. Az, hogy anyámmal hogy jössz majd ki, az kizárólag rajtad múlik!”

„Két ember egyetértése két emberen múlik” – mondtam.

Nem-tetszőleg ingatta a fejét.

Felfordult velem a világ! Tudtam, éreztem, hogy ezzel vége a kapcsolatunknak,  a menyasszonyságnak.  Fejemben gyors döntés született. Hirtelen mozdulattal lehúztam ujjamról a jegy-gyűrűt, feléje nyújtottam, majd, miután nem nyúlt érte, széles karlendítéssel a Rábába hajítottam. 

Tudod, hogy mit jelent ez ? – kérdezte. Tudtam.

Felálltam és otthagytam.

Az irigyelt menyasszonyi gyűrűm talán még most is ott lapul a folyó mélyén. Várja a kérdésre a megfontolt, bölcs választ.

 

Mátraházán