Az est

             Az est

Vénül a fénye Nap sugarának,

Földet az árnyék festi tele,

Szőnyege szürke esti homálynak,

Hollószín lesz a kékség ege.

Fák ágán fészkekben elül a nesz,

Álmokat fúj az esti szellő,

Bércen és réten is honol a csend,

Éjfény világa  némán feljő.

Szunnyad a rózsa, ma nem nyílik már,

Illatát hírnökként hinti szét,

Zárja a szép kelyhét, álmodik tán,

Vágyik majd napfényben nyitni még.

Fátylát teríti most már az éjjel,

Csillagok Holddal a mécsesek,

Csak Magány bandukol a sötétben,

Csukják a szemüket éjfények.

            Filo-csibi

Tarka szárnyú pillangó

     

   Tarka szárnyú pillangó

Színpompás szárnyakkal repdes ide-oda,

Festői látvány, szinte varázsos.

Kecsegteti szépségét, majd reppen tova,

Kurta élte ezért nem talányos.

A csúf hernyóból tarka szárnyú pillangó,

Válhat Alexandra királynővé,

Nevére az Apolló-lepke is hajló;

Pompájuk szárnyal a többi fölé.

A különleges szépség gyorsan elillan.

A szivárvány tündéri fényjáték,

Halványul, majd tűnik éter hullámiban;

Varázslás szemfényvesztő színjáték.

Mindent elsöprő érzelem illúzió,

Hernyóra permetez mézharmatot,

Képzeli, hogy ettől lesz csodás pillangó;

Irigy szél elfújja káprázatot.

                        Filo-csibi

Havasi gyopár

    Havasi gyopár

Vágyak, hitek és remények

Elhalnak, majd újra élnek;

Kecsegtetnek, szédítenek,

Csalódástól nem kímélnek.

A távoli gyönyör-bőség,

De ég is csak Földünkről kék;

Szép szivárvány ég-Föld hídja,

Soha nem mehetsz át rajta!

Havasi gyopár meseszép,

Megszépíti a messzeség,

Ha magas hegyre feljutnál,

A virágában csalódnál.

Napfényre vágysz, ne nézz Napba,

Leld meg a fényt önmagadba,

Hozd le földre vágyaidat,

Édenről szőtt álmaidat!

               Filo-csibi

Nosztalgia

     

     Nosztalgia

Nem tudom, akkor mit súgtál nekem,

Hársfa illatú volt az üzenet,

Szerelmes szavak lehettek talán,

Mert mámorító volt az illatár.

Hold tányérjából alig látszott más,

Mint sarlóvá hajolt fogyatkozás,

De lehet az is, hogy telihold volt,

Biztos az, hogy boldog voltam, boldog.

Csillagok nem ragyogtak az égen,

Mind lehoztad egytől-egyig nékem,

Tűzszemeivel éj nem láthatta:

Földön is van mennynek birodalma.

Izzó, varázsos világ vett körül,

Kiűzte néma csendet szívemből,

Az esti szél fújt-e, már nem tudom,

Eltűnt minden: idő, tér -  azt tudom.

Ma fenn vannak égen a csillagok,

Felhők mögül csábos Hold kiragyog,

Hársfa virága most is illatoz,

Mért nem hordoz üzenet-illatot?

           Filo-csibi

Távolodó

      Távolodó

Pillanatot marasztalni,

Újraélni, itt-tartani

Isten kegyes ajándéka,

Lélek küzdelmes játéka.

Hangját hallod, arcát látod,

Érzed, hogy a lelke távol,

Szép napodnak immár vége,

Ködös éjjé lett a fénye.

Távolodó árnya látszik,

A reményed tétovázik,

Szád körül a mosolyvirág

Elszáradt, mint a kórószár.

Csend suttogja, hogy már vége,

Szíved e hang ellenére

Marasztalja régvolt szépet;

Kínzó gyönyört nyújtva néked.

Eped lélek, szomjazva ég,

Visszagondol, gyönyört idéz,

Távolodót menni hagyja,

De emlékét balzsamozza,

Dédelgeti látszatot is,

A szem egyre párásodik,

Befelé hull könnyzápora,

Hiú vágyat, hogy elmossa.

            Filo-csibi

Rabmadár

      Rabmadár

Dalos madár síri csendben,

Szomorúan, kedvszegetten,

Pompázatos kalitkában,

Aranyrácsos kis házában,

Étel-ital bőségében

Rabként él a börtönében.

Se nem eszik, se nem iszik,

Éjjel-nappal epekedik.

Aggódik a jó gazdája:

Mi bajod van kis madárka?

Tán kalitkád kicsi nagyon?

Majd nagyobbra csináltatom!

Kalitka, ha lenne nagyobb,

Se láthatnék én patakot,

Zöld mezőt, a lombos fákat,

Pelyhes tollú fiókákat,

Nem lenne itt édes párom,

Nem érezném szabadságom.

Nyílik kalitka ajtaja,

Kiszabadul rab madara,

Repül, merre szeme ellát,

Víg dala zeng mindenen át,

Hívogatja kedves párját,

Köszönti a szabadságát.

                                                          Filo-csibi

Inkubátor

      Inkubátor

A születés csodás ünnep,

Örömtől csillognak könnyek,

Új élet köszön a Földre,

Hálát rebegünk az égre.

Újszülöttnek csillagzata

Boldog anyát neki adta.

Fényes csillag újra feljön,

Máshol gyermek világra jön,

Nem ünnep a születése,

Örömtelen érkezése,

Csillag könnye záporával

Együtt sír a kisbabával.

Szülőanya nagy sietve

Úti ruhát ad kisdedre,

Örömkönnyek helyett gyűlöl,

                                               Boldogság néma belülről.

A világnak itt nincs vége?

Jobb lenne, ha veszne végre!

Inkubátorban  kis élet,

Neve sincsen még szegénynek,

Tudná  hol van, jobban sírna,

Árva szíve megszakadna.

Mi a vétke, hogy így történt;

Nem várták világra jöttét.

Kicsi gyermek felnő egyszer,

Fényes csillag oltalma lesz,

Szülők helyett ő szereti,

Útját gyakran egyengeti,

Megmutatja, merre menjen,

Szeretet útján lépkedjen.

Elkíséri a ládához,

Élte első próbájához,

A nagy bűnre figyelmeztet:

Ebben gyermek – Isten mentsen!

                                                Lélektelen ládikóban

A szeretet szűkében van.

                                                           Filo-csibi