Csodára vártan…

       Csodára vártan…

Hívtam és bíztam, hittem és vártam
a tavasz jöttét – csodára vártan.

Gyógy balzsamától simulna ráncom,
pezsdülne tőle örömöm, táncom!

Látom – virágzik fű-fának széke,
illata bódít, édesít szépe;
a fénylő nap és langymeleg eső
életet adó, áldón nevelő.

Gyöngyékes tavasz, áhított csoda,
lelkem tömlöcét nem nyitja soha,
mesék mítosza, tündérek kertje,
csak hamuvirág nálam a kelyhe.

Képzelet-fényben születik csoda,
gyújtó a fáklyán, jeget is oldja;
csoda-varázsa nyitja a lelkem,
vágyak ébrednek, érzések kelnek.

            Filo-csibi

Szirup-orgia

      Szirup-orgia

Hegyek-völgyek örömtől zöld színét,

Patakok csillogó tükörvízét,

Bájos szivárványt, mely békét ígér,

Fakadó rügyek édes méz-izét,

A pacsirta tavaszt hozó hírét,                          

Dalos madárkák zengő csivitét.

Szeresd!

Éledő föld  duzzadó világát,

Reménységgel átszőtt aranyszálát,

Virágözön bódító pompáját,

Hajnali harmat  frissítő vágyát,

Ébredő tavasz ezeregy álmát,

A május szerelmes románcát.

Szeresd!

Pirkadó  hajnal félszeg varázsát,

Hanyatló napnak bíbor palástját,

Gerlicét, ha hívogatja párját,

A kis tücsök hegedű-skáláját,

Sárguló ősznek méz-aromáját.

Örökzöld lombok hitét, imáját,

Szeresd!

A napfény leomló sugárhaját,

Rezgő holdvilág fogyó sóhaját,

A holló ég szikrázó csillagát,

Kertek, mezők mennyei illatát,

Susogó lágy szellő fuvallatát,

Langymeleg zápor kopogó hangját.

Szeresd!

Ha vágysz a szeretetre., hát szeress!

Ha vétek a szeretet, hát vétkezz!

              Filo-csibi

Elmúlt a múlt

        Elmúlt a múlt

Elmúlt a régmúlt, elmúlt a tegnap,
szárnyra kelt széllel, felszítta dél-nap,
tél-fagy lovasa jégszánon húzta,
égvíz a nyomát locsolta, mosta.

Emlékét töri a csúf enyészet,
varázsát őrzi a hű költészet.

Talán csak mese, nem történt soha,
valaha régen gyöngyfény karolta,
rózsaszín mennybolt és örökzöld  lomb;
mindig ragyogott, kerek volt a Hold.
Szeretni még ma, késő a holnap;

gyönyörű világ gyönyöre hol van?

Csillaghulláskor mosolyát látnád
felhőn lebegő égkék palástját,
öleli ölén mámor-élményét,
földi világnak édes-szép mézét.

Elmúlt szerelem hervadt múzsája
tündér-honnak lett legszebb rózsája.

                Filo-csibi

A pénz beszél

               A pénz beszél

Árul és elárul, nem számít fegyelem,                            

Uralma hatalmas erényen, küllemen.

Csacsog, fecseg; titkot képtelen tartani,

Az Úr szemét hunyja – meg kéne szólani!

A fűnek és fának újságolja sorsod,

Rád cáfol untalan, hiába titkolod.

Az egész életed lépését követi,

Ha tetszik, ha nem, a szél szárnyán röpteti.

Dagadó pénztárcád felrepít az égbe,

Az üres zsebeid ejtenek a földre.

Gazdag, ha emberként sokaknál kevesebb,

Barátságát apró pénzzel ne keressed!

Szerény, ha csak kevés, gőgös, ha olykor sok,

Fájó hiányától a gyomrod is korog.

Gazdát cserél, hűtlen, féltékennyé leszel,

Kihúzod magad, ha a markodba teszed.

Ne szolgáld, ne csókold királyi palástját,

Csalárd bálványok az embert is alázzák!

Lelkünk legszebb éke, ha őszintén szeret,

Amit pénz-istennel senki meg nem vehet.

Az opera-bálon legyen ő a portás,

Járják tisztalelkű párok a palotást!

A korona helyett szolgáljon örömmel,

Legyen annyi, mint a csillag és a könnyem!

                                 Filo-csibi

Köszöntés

Kedves olvasóim,  hálásan megköszönöm az érdeklődést verseim iránt és őszinte szívvel kívánok szeretetteljes, békés, boldog húsvéti ünnepeket a szeretteitekkel együtt.


                                   Szeretettel: filo-csibi,  Ilike a szerző, Győr

Üzenet

                  Üzenet

Az esőcseppekben könnyeidet látom,
fagy-dermedt jegekben hév-alélt világod,
erdő bodor lombja takarja fájdalmad,
a templom harangja elnémul miattad,
vihar gubbaszt a fán, villámlik és dörög,
szenvedésed hallván áradás hömpölyög;
látlak a hajnalban, bíborló fénybolyban,
csillogó harmatban, zord-felhős égboltban.

Üzensz a szellőtől, vérvörös rózsától,
vadvirág mezőtől, pacsirta dalától,
szökőkút gyöngyétől, hajlongó faágtól,
szürkület ködétől, aranynap sugártól;
kikelet zsongásból, május varázsából,
kávéd illatából, léted zavarából.

Sápad a fényköteg, ezüstkék Hold görnyed,
üzentél - én jöttem; érted zúdul könnyem.

                      Filo-csibi

Fásult világom

        Fásult világom

Zendül és jajdul, megdobban a föld,
zsibong a tavasz, kihasad a zöld,
tenger tajtéka bősz táncát lejti,
csattog a mennykő, villámba rejti.

Csilingel harang, zizzennek habok,
komor felhőtől futnak csillagok,
az enyhe szellő cirógat nádat,
szerelmes madár dala imádat.

Örömtől, bútól hangos a világ,
szimfóniát zeng minden kis virág;
míg nekem fásult lantom zenéje,
kóró virága lelkem zöngéje,
csak hulló vízgyöngy a hattyú tollán,
reszkető napfény a folyó fodrán,
vágyam nem hevít, nincs már más vétkem:
italom közöny, fásultság étkem.

                 Filo-csibi