EGY SZÉDÜLT PILLANAT / Dal /

                                                         

                                                                Egy szédült pillanat

                                                            Zeneszerző: Fries Károly De

                                                            Szövegíró: Kovách Kálmán

                                                        Zúgva hív a szívharang,

                                                        Mint a búgó vadgalamb,
                                                        Holdvilágos nyári éjszakán.

                                                        Mint a hullócsillagok,
                                                        Semmiségbe villanok
                                                        Messze tűnő boldogság után.

                                                        Egy szédült pillanat mindent megér,
                                                        Életemet adnám neked egy csókodért.

                                                        Elhoznám szívemet szíved elé,
                                                        Pokoli tűz lidérce űz vesztem felé.

                                                       És mint a pille száll meghalni láng fölé,
                                                       Úgy szállnék boldogan a két karod közé.

                                                       Egy szédült pillanat mindent megér,
                                                       Pokoli tűz vesztembe űz egy csókodért.

Farkas Ilona: ÉDES FÁJDALOM

Farkas Ilona: Édes fájdalom

Ki hallja meg és érzi át dalom,

hogy szerelem mily édes fájdalom:
a csillag-tűzben csepeg a méze,

Nap aranyában tán fanyar íze!

Ki tudja-látja – boldogság hol jár,
keserű könnyel telve a pohár;
marcangol hiány – szerelmem zokog,
kínoz távollét, hisz' Rá gondolok!

Filo-csibi

2016. november 8.

SZÁZ VÁGY MUZSIKÁL /Dal/

Száz vágy muzsikál

/Dal/

Közeleg az éjfél a szerelmes éjfél, lágyan
Vigye el e tangó Tefeléd, a forró vágyam
Ez a buja ritmus, hozzon ide téged hozzám
Tudom úgyis rég vársz már én rám!

Száz vágy, muzsikál most az éjben
Szívem sír e zenében,
E dal csupa ölelés,
Csupa csók, csupa remegés!

Száz vágy szava hív, te is érzed;
Ez a perc ez a végzet
Ez az éj, hogyha tova száll,
Ilyen éj nem lesz soha már!

Kár elfutni gyáván
Tagadni azt, hogy szeretünk
Hisz úgyis elárul,
Az a bolond szívünk...

Száz vágy muzsikál most az éjben
Szívem sír e zenében
Ez a dal üzen mi felénk,
Hogy az éj a miénk!

TE VAGY A FÉNY AZ ÉJSZAKÁBAN / Dal /

Te vagy a fény az éjszakában!

/ Dal /

Te vagy a fény az éjszakában,
Te vagy a nyár, ha hull a hó.
Te vagy a szó a némaságban
A szélben pálmalevél,
Szívemben te vagy a vér!

Te vagy a kék az ég színében,
Tenger vizén fehér hajó.
Vihar után szivárvány fenn az égen,
És ha van bűn, Te vagy benne a jó!

Te vagy a mollban a legdiszkrétebb dallam,
Chopin lelkében a dal örökös viadal szívemen.
A szíved néha telve van panasszal,
Hunyd le a két szemed,
És sose mondd ki e szót, hogy NEM!

MINDIG AZ A PERC /Dal/

                                                      Mindig az a perc a legszebb perc
                                                                          / Dal /

                                                      Mindig az a perc a legszebb perc,
                                                      Mit meg nem ád az élet,
                                                      Az a legszebb csók,
                                                      Mit el nem csókolunk.
                                                      Mindig az az álom volt a szép,
                                                      Mely gyorsan semmivé lett,
                                                      Amit soha többé meg nem álmodunk.

                                                      Ma a csókra még csak várunk,
                                                      Menekülhetsz tőlem még,
                                                      S megmarad a forró vágyunk,
                                                      Mint egy szép emlék.
                                                      Mindig az a legszebb perc,
                                                      Mit meg nem ád az élet,
                                                      Az a legszebb csók,
                                                      Mit el nem csókolunk.

                                                      Hiába futsz előlem,
                                                      A szíved bárhogy fél,
                                                      Szemed titokban tőlem
                                                      Szerelmes választ kér.
                                                      A szívem adnám én is,
                                                      Egyetlen csókodért.
                                                      Miért szenvedünk hát mégis?
                                                      Én jól tudom, hogy miért.

Farkas Ilona: BÖLCS TANÁCS

·         Farkas Ilona: Bölcs tanács

Sötét a nézése, harag a járása,
szívét a métely-raj habzsolja, megrágja,
redőzi homlokát, rést lát a világból,
fényeket kergeti  lelke szűk bugyrából.

Kőszívű, szenvtelen, epe-zölden irigy,
nem örvend akkor sem, ha víg-virág nyílik,
restelli önmagát, mert szerelembe esik,
fukaron kínálja szerető perceit.

Bölcs tanács: légy jó – ez busásan megtérül,
merjél hőn szeretni – a lelked megszépül,
repítsd a másikhoz boldogság madarát,
meglásd, a gyors-szárnyú hozzád majd visszaszáll!

Filo-csibi

2016. november 4.

Farkas Ilona: LÉLEK-RAPSZÓDIA

Farkas Ilona: Lélek-rapszódia

Lélek sebe, ha felszakad,
vére csordul oly fájón,
hogy kínjától ború dagad,
szavakat szór gyalázón!

Öleli a Nap aranyát,
ropja táncát szüntelen;
földre hozza szív-csillagát,
ám szerelme rejtelem!

Érzése és álom-álma
szelek szárnyán ül, repdes;
mosoly mögé rejtett vágya
gyönyör-öröm - önfeledt!

Zsugorodik – rossztól borzad,

de, ha éri szósugár;

a kétsége olvad, sorvad,
felragyog egy fénysugár!

Nehéz teher, amit hordoz,
mégsem tenné le soha;

boldogságát – ha csalódott,

simogatva korholja!

Égre-földre esküdözik:

mazochista sosem lesz;
agonizál – úgy gyötrődik,
ha megcsalja a kedves!

Filo-csibi

2016. november 3.