Farkas Ilona: BARNABŐRŰ FÁK

Farkas Ilona:  Barnabőrű fák

Fodros, zöld lombját ősz irigyelte,
rozsdásra festve, földig kergette,
nincs koronája, csupasz a törzse,
a toalettje csak barna bőre,
dértől ezüstös fénybe öltözik,
jeges tél-szelek fagyba kötözik!

Száraz karjait ég felé tárja,
új élet jöttét magasból várja,
lelkébe zárja ifjúi vágyát,
rügyeknek veti ágai ágyát;

hév szeretetért reszkető ágak

a varázslatra szomjazva várnak!

……..

Bámulom őket, rajongok értük,
büszkék és bölcsek, van szenvedélyük!

Fáké is lehet lázáros álmom;
én is a tavaszt, a zsongást vágyom!

Filo-csibi

2016. december 15.

SZÓRJA A NAP ARANYSUGARÁT / Dal /

 

                                                         Szórja a nap aranysugarát

 

                                                             Zene: Leszler József

                                                             Szöveg: Babusa Miklós 

 

 

 

                                    Szórja a nap aranysugarát, újra lombot bontanak a fák,
                                    Minden illat, virágfakadás, madárdal és vidám kacagás,
                                                     Madárdal és vidám kacagás!

                             Virágok közt párom keresem, jó, hogy van a földön szerelem,
                               Melenget a fénylő napsugár, így suhan el felettünk a nyár,
                                                    Így suhan el felettünk a nyár!

                              Jöhet az ősz, jöhet már a tél, nékünk minden tavaszról mesél!
                                 /:Múlhatnak az évek csendesen, örökké él ez a szerelem,
                                                   Szívünk mélyén él a szerelem.:/

Farkas Ilona: KINT ÉS BENT

Farkas Ilona: Kint és bent

Élet-sugaram gyönyörű delén,
harmincharmadik évemnek telén
beszűkült létem halovány fénye,
kórházi ágyban főnix reménye.

Világ-habzsoló vágyaim bércén
csapott le a sas – tátogó rémség,
dalos madaram földre teperte,
Krisztus éveim égbe perelte.

Pirkad a szürke, hófútta reggel,
mozdulnék, hogyha bírnék testemmel,
szemem sarkából lassan derengek;
a beteg társam holtán merengek.

Hófehér pehely ablakra tapad,
nem gyászol színe, részvétlen marad,
kint az utcán a sok havat szidják,
a fájdalmat bent nyögéssel bírják.

Hóhányó-zsivaj botlik a jajban,
élet és halál disszonáns hangban,
óhajom éled havat seperni,
hívatlan halált lapátra tenni!

Filo-csibi

2016. december 14.

Farkas Ilona: CSILLAGOK

Farkas Ilona: Csillagok

Búcsúzik a napnak tündöklő sugara,

Beköszönt már az ég esthajnalcsillaga;

a világ lármája elpihent és csendes,

gyöngyfényű harmat is nesztelen permetez.

Zengő fülemüle töri meg a csendet,

szürke alkonyatnak trilláz egy éneket!

Est sötét kárpitja az eget takarja,

csillag-mécseseket gyújt meg az éjszaka;

a holdfénnyel együtt vigyáznak a tájra,

éjfény arcukat a vizek tükre látja.

Ha lehull egy csillag, jön a helyébe más,
talán még ragyogóbb – varázsol éjen át!

Filo-csibi

2016. december 13.

Farkas Ilona: ADJON ISTEN!

Adjon Isten!

Német honban, szalonokban

fénye gyúlt az otthonokban,

a fenyőből  karácsonyfa,

díszeleg már országokba’;

ha szalon nincs – szaloncukor

akkor is függ az águkon.

Meleg otthon és szeretet

ölelje az embereket!

Sötétséget világosság,

bezártságot a nyitottság

váltsa fel - ezt kéri, súgja

karácsonynak a kultusza!

Éhes gyomor, lyukas cipő,

hajléka a téli idő;

nagyvilági bölcsességek

kincseitek elkelnének;

fényes csillag irányítsa,

szíveteket megindítsa!

Adjon Isten szép karácsonyt,

békességet, boldogságot,

emberséget, barátságot,

reménységből valóságot!

A szeretet szívből jöjjön,

mint hópehely, özönöljön!

Filo-csibi

2016. december 12.

.

Vallomásra küldöm... / Dal /

  

Vallomásra küldöm…

Zene: Magyari Imre Károly

Szöveg: Skoday László

 

Vallomásra küldöm a szívemet néked,
Hangtalan szavakkal mesél szép meséket.
Lehunyt két szemedre én hozok majd álmot,
Olyan szépet, amit még senki se látott,
Visszahozom néked, ami egyszer elment,
Jégvirágos estén bódult tavasz reggelt!

Vallomásra küldöm, ami szép és jó van,
Orgonavirágban, halk muzsikaszóban.
Neked adok mindent, ami szép van bennem,
Kezed bársonyára rácsókolom lelkem,
S hogyha szavad nincsen, akkor is megérted,
Van az úgy, hogy néha a szívek beszélnek!

MOST MÉG HIDEG VAN... / Dal /

                                                           Most még hideg van...

                                                              

                                                           Zene: Balázs Árpád 
                                                            Szöveg: Antal Iván          

                                                Most még hideg van, fagyos a világ,
                                                Most még titokban kell várni terád,
                                                Most még virág sincs, nóta sem terem,
                                                Most még tilos a csók, a szerelem!                        

                                                Lesz még ragyogás, enyhe kikelet,
                                                Lesz még a szívem boldog teveled;

                                                Lesz még a sorsunk kacagó remény,
                                                Lesz még valaha csókod az enyém!

                                                Hogyha jön a nyár, nyílik a virág,
                                                Nem kell titokban várnom tereád;
                                                Majd, ha meleg lesz, rózsa is terem,
                                                Nem lesz tilos a csók, a szerelem!