Frkas Ilona: LEHULLOTT A RÓZSÁM

Lehullott a rózsám

Sok nap tavasz óta – mi nem jöhet vissza,
mikor szép rózsámnak lehullott a szirma;
rajongója voltam, lelkemmel szerettem,
másnak illatozott és üzent szerelmet!

Tőrt szúrt a szívembe, tépdeste a lelkem,

hozta a közönyöm, vitte a szerelmem!

Ha majd a szívembe új rózsát ültetek,
szerelmet én abba csak akkor lehelek,

hogyha értem nyílik, csak nekem pompázik,

szerelem hárfáján csakis nekem játszik!

2017. március 9.

Farkas Ilona: ADJ MELEGET

Farkas Ilona

Adj meleget!

Adj meleget – fázik lelkem,

adjál hitet – elvesztettem;
hitesd el, hogy hosszú a nyár,
hogy szerelem úgy szép, ha fáj!

Akkor lelkem majd nem fázik,
akkor hitem elér százig;
izzó, forró, hosszú lesz nyár;

éget szavad – akkor se fáj!

Add a szemed – lássak vele,

add a kezed – fogjak vele;
add a lelked – bennem éljen,
szenvedélye velem égjen!

Farkas Ilona: MÉLY A FOLYÓ

Farkas Ilona

Mély a folyó

Csendes a folyó, gyors folyó mélye,
csendes a madár, ha vihart érze,
csendes az ember, ha bús a lelke,
csendes, de véli, fény csillan benne:

ha majd a felhő nem takar eget,
ha majd a párna nem rejt könnyeket,
ha majd az öröm mosolyt aranyoz,
ha majd szeretet lágyan balzsamoz;

amikor  pazar a Nap sugara,
amikor édes a kedves szava,
amikor gyönyört eped a világ,
amikor izzik a szerelmi láng!

Álljon az idő, ne menjen tovább,
adjon az élet még néhány csodát,
jöjjön, virággal díszítem útját,
mézíz-könnyel a szerelem kútját!

Farkas Ilona: TANÚ AZ ÉG

Farkas Ilona

Tanú az ég

 Nagy szerelem szíve dobbant szóra,
virág méze csordogál azóta.
Több évtizednyi szótlan távollét,

mikor kelyhe csak álmában volt szép!

Hiába hullt sok frissítő eső,

                                                          simogatott napsugár és szellő;
                                                          zengedeztek pacsirták az ágon,

döngicséltek méhek a virágon!

Árny-játék az csak árva lelkében,

fuvallat a fergeteg egében;
szerelmet, mint tetszhalott – „megélte”,

bájmosoly volt, amivel beérte!

A virág most hő-nyár nap aranya;

holnap zordjától retteg katlana,

távolléttől félti láng-szerelmét,
parázs füstje könnyezi a szemét!

Jobb álmodva élni a magányát,

szerelmének szótalan-világát:
felhő fodra lesz majd ara-fátyla,
tanú az ég e frigy igazára!

Farkas Ilona: NE NYÍLJATOK

Farkas Ilona

 Ne nyíljatok

Haldokol a lomb levele,
játszadozik a szél vele;
nyár színei halványulnak,
a levelek porba hullnak;
verőfényes fény-nyalábot
elfedik a ködhomályok!

Ne nyíljatok őszi rózsák,
várjatok még néhány órát;
érezhessem a nyár hevét,
lelkemben a lángja tűzét;
ne zúgjon még síró szellő,
ne gyűljön a bánatfelhő!

Ha egy halk szó, egy üzenet
fénye gyújtja a szívemet,

nyár színeit belefesti,
a szerelmet benne rejti:
eljöhet ősz, múlhat a nyár,
őszi rózsa kinyílhatsz már!

Farkas Ilona: HOL LELLEK?

Farkas Ilona

Hol lellek?

Hiányzik szerelem, hiányzol Te nekem,
szerelmes dalokon könnyeim hullatom;
hiányod fáj nagyon, nem lellek kedvesem,

nem látlak, nem hallak, kezed se foghatom!

                                                      

Farkas Ilona: VÁRJ RÁM

Farkas Ilona
 

 Várj rám

Várj rám, ahol jártunk – a Gondolat táján,
Ábrándok útjain, az Álmok sétányán;
Érzelem tengerén vitorlát bontottunk,
jártuk a Világot -- boldogan hajóztunk!

Várjál, hol csapkodott villám és zivatar,
ám hittük: szerelmünk gyönyöre betakar,
szépséges szivárvány értette szívünket,
szalaggal kötözte a komor felhőket!

Várj reám – ott leszek csillagos ég alatt,
forró napsütésben és árnyas fák alatt;
kövesd a szívedet – mutatja az irányt:
míg engem szeretsz – megtalálsz – bárhol is jársz!