TÖVIS – VIRÁG
Kis életem nagy történései
/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/
1. Rész
1942 szeptember vége
Az ősz lehelete már bemerészkedett a hosszú ujjú
pulóverek alá.
A hajnalok párásak és kissé hűvösek
voltak, de a déli napsugár még melegen sütött és a párát nyomtalanul
eltüntette. „Ökörnyál” csillogott az ősz-fényben. A kiskertekben változatos színben pompázott a
szépséges őszirózsa.
A falu utcáin nyüzsgött az élet: az asszonyok teli kosarakkal vitték a piacra eladásra az illatos, zamatos gyümölcsöt, különféle zöldséget, apró jószágot.
A férfiak ló- vagy tehén-vontatású szekereken hordták haza a gyümölcsöt, a szüretelés napi termését. A kéregető gyerekeknek időnként ledobtak egy-egy fürt szőlőt, barackot, almát.
A kicsi falu szerény, nádtetős házainak egyikében éjfél után 2-kor felsírt egy újszülött kislány.
A bábát a szomszéd faluból kellett hívni, aki hosszas könyörgés után kezdett öltözködni, miközben szidta saját magát, hogy valamikor bábának adta a fejét.
Az érte küldött lovas-kocsi vágtázott, majd kerekei hangos zörgéssel gurultak be a ház udvarába.
A bába morcosan és késve érkezett a szülés
helyszínére.
Az életrevaló, türelmetlen baba ekkor már anyja mellén cuppogott, a finom
anyatej lecsurgott csöpp szája szélén.
A maradék tennivalót a bába kötelességszerűen elvégezte, majd ellátta tanácsokkal az anyukát. Gyengéden megsimogatta a kislány fejét: szép baba -- mondta, majd sűrű ásítások közepette felkapaszkodott a kocsira és a hajnali szürkület csakhamar eltakarta láthatását.
A szülők kisfiút vártak, mivel az első gyermekük
kislány.
A csalódottság azonban nem tartott soká. Örömmel és igaz szeretettel ölelték
magukhoz a kedves arcú, göndör hajú, gyönyörű kislányukat – hálát adva Istennek
az anya és a gyermek egészségéért.
Megszülettem.
Nádas parasztház (illusztráció)
