Életem 16 pillanata a TÖVIS – VIRÁG című gyűjteményemből
TÖVIS – VIRÁG
Kis életem nagy történései
/Családomról érzékenység okán nem szól a fáma/
8. Rész
A verseny
Hívattak az iskola igazgatói irodájába. Valami nagy baj lehet – gondoltam. Remegő lábbal léptem be az ajtón. Csak az igazgató és a gépíró tanárnőm voltak ott. Mosolyogtak, ez kissé megnyugtatott. „Azért hívtunk, hogy gratuláljunk neked, mivel megnyerted az országos gépíró bajnokságot. A többi tanár az imént távozott, koccintottunk az egészségedre. Büszkék vagyunk rád!” – mondta az igazgató és megfogta a vállamat. Majd átnyújtott egy bőr dobozt, amely az első díjért járt. „Tavaly írógép volt a győztes díja, idén pedig ez a bőr útitáska készlet. Használd egészséggel!”
Szinte szédelegve hagytam el az irodát. Nem
fogtam fel, nem hittem el! Életem egyik nagyon boldog perce volt. Eltelt
egy-két óra, mire összeszedtem magam -- osztálytársaim szeretete körében.
Közölte a Kisalföld megyei napilap is. Ez annak idején nagy szó volt.
Szüleim, testvérem nagyon büszkék voltak rám.
Apám –
hóna alatt a Kisalfölddel – rám parancsolt, hogy kísérjem el a borbélyhoz,
mert be akar mutatni az ismerősöknek. Nem volt az ínyemre. Apám szigorú és
határozott ember volt, ezért eszembe se jutott nemet mondani.
Hatan-heten ültek a borbélynál – sorukra várva.
Apám köszönt, majd a legközelebb ülő
markába nyomta az újságot: „olvastad? Ő az én kislányom!” – Mindenki rám
nézett. Felmértek jobbról-balról, mintha csodabogarat látnának, nem hinnének a
szemüknek. Kellemetlenül éreztem magam. Köszöntem, majd sietve távoztam. Alig
vártam, hogy az utcán legyek!
A nyár
több meglepetéssel is szolgált.
Levelet kaptam a Távirati Irodától, hogy jelentkezhetek munka- felvételre.
Kiváló -- parlamenti minőségű gyors- és gépíróra van szükségük.
„Az nem egy vidéki kislánynak való munkahely – vélekedtek szüleim. Szó sem
lehet róla, hogy elengedjünk és egyedül, felügyelet nélkül lakjál Pesten!”
Maradtam.
Majd az Országos Versenybizottságtól kaptam levelet. Tájékoztattak, hogy a
következő európai gépíró verseny színhelye Párizs lesz. A későbbiekben közölni
fogják a részleteket. Addig is trenírozzak, gyakoroljak. Lázban égtem. Szinte
éjjel-nappal gyakoroltam.
Jött az újabb levél, amiben tájékoztattak a verseny időpontjáról és a szükséges
teendőkről: minden jelentkező ország a legjobb 5 diákját delegálhatta. Párizs
előtt egy budapesti közgazdasági technikumban felkészítő találkozón kell részt
venni.
Közölték, hogy Párizsban 5 napot és 4 éjszakát fogunk eltölteni, mi öten és a
felkészítő tanárunk.
Az útra vigyünk magunkkal 4 váltás alsóneműt, egy hálóruhát, három váltás
felsőruhát és ami a fogmosáshoz szükséges.
Hosszan néztem a levelet – hiszen ez egy egész szekrényre való ruha! Anyám – mint mindig – most is feltalálta magát. Összehozzuk mi ezt – mondta. A harmadik szomszédban lakott egy hozzám hasonló test-alkatú fiatalasszony, a Mariska. Anyámmal barátságos, jó viszonyban voltak. „Mariskának szép holmijai vannak, majd kölcsön adja neked."
"Szívesen – mondta Mariska - ez a blúz és
alj biztosan jól fog állni."
Nagyon rosszul állt, bár Anyám az ellenkezőjét állította.
Nem
megyek, nem akarok elmenni – közöltem a családommal. ”Úgy érzem, hogy most nem
megy olyan jól a gépelés.”
Anyám és testvérem győzködtek, hogy ez csak egy érzés, ott majd biztosan jól
fog menni.
Apám védelmébe vett: „ha nem akar menni, nem kell erőltetni!” Ez megoldott minden problémát, nem volt több apelláta!
Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett!
GÉP- ÉS
GYORSÍRÁS-TUDÁSOM NEM VESZETT KÁRBA !
KÉSŐBBI IRODAI MUNKÁM SZERVES RÉSZÉT KÉPEZTE!
