Ábránd

Ábránd

Bárcsak lehetnék én dalos kis csalogány

Repülnék, ahol a fényesség halovány

Zengve köszönteném a felkelő napot
Szívemből énekelném a legszebb dalom.

A zord felhők palástját csőrömbe fognám

Fényes naptól messze, végtelenbe dobnám.

Arannyal szőtt sugárhaj omlana földre

A sok-sok madár most versengve köszönne.

Ó, ha nőhetnék én terebélyes fára

Sokmillió lombra és számtalan ágra

Puha toll-ágyat vetnék minden madárnak

Árnyékot adnék a megfáradt ősz párnak.

Takarója volnék a szerelmeseknek

Otthona lennék a sok apró életnek.

Magasra törve harsonáznám az égnek

Idelenn özöne van jónak és szépnek.

Ha én folyó volnék messze földre folynék

Hullám-fodraimból fehér habot vernék

Egyetlen élőlénynek  ha lenne szomja

Bőven  adnám vizem, hogy a szomját oltsa.

Éltetném a földnek minden veteményét

Pompázna mindenhol a sok virág és rét.

A tündöklő nap is bólogatna méltán

Friss zápor hullatná örömkönnyét énrám.

Hatalmas ház  lennék, bárkit befogadnék

Az út vándorainak hajlékot adnék

Szomját-éhét oltnám, lenne itt nyugalma

Haragos éjben  félelme kinn maradna

Árva gyerekeket szeretettel várnám

Magányos szenvedőknek ajtómat tárnám.

Bennem  mindenki a boldogságra lelne

Szeretet–gyöngyvirágnak kinyílna  kelyhe.

                                                                                                                                                                                                        Filo-csibi

Humorral...

                                Humorral…

                            Színház az életünknek világa, 

Színészként lépünk fel színpadára.

Mindenki játsza képzelt szerepét,

Majd ráeszmél  -  hozzá más illenék.

Az új szerephez új a tunika,

Arcokon is más lesz a mimika.

A kabaré nem a te műfajod,

Az élet terhe súlyos  -  gondolod.

Egész Glóbuszt vállaidra veszed,

A mákonyos hold se érez veled;

Már a napfelkelte sem a régi,

Zuhog az eső, nappal is éji.

Erős nem tombol, inkább mosolyog,

Görbét is egyenesít mosolyod.

Baj nem szűnik, ha  hullanak  könnyek,

Jókedéllyel megszüntetni könnyebb.

Oszd el a búkat, bajokat százzal,

Szorozd örömödet mindahánnyal.

Ne múljon a nap nevetés nélkül;

Tested és lelked is ettől szépül.

Nem sötét az éj, ha gyújtasz mécsest,

Telihold köszön, hívogat szép est.

Nem csillámpor  - szép csillag integet,

Hát sugározzon szemed jókedvet!

Többnapos ételhez nem írsz ódát,

Ne őrizz rosszat hosszú időn át!

Nézd a sorsodat színes opálon;

Kabarét láthatsz, jónak találod.

Humor az élet balzsamos sója,
            Másképpen útját ridegen rója.

Poént lelsz mindenütt  - elhiheted.

Tágra nyissad  füled és a szemed!

Humortalan  világ fabatkát ér,

A pozitív látásod -  vígjáték.

Az angyalok is nevetnek veled,

Derűs élet csak humorral lehet.

                                                                                                        Filo-csibi

Ellenszélben

Ellenszélben

Ellenszélben hajózni nehéz, mégis kell

Árbocon a vitorlát húzzad, feszítsed

Csikorog a kötél, törhet az árbocfa

Nem tart vissza, hited tetted a hajódba

Táncol a hajó, dobálja mogorva szél

Nem fordulsz vissza, szemed előtt ott a cél.

Legalább kétfelé mindig mutat utad

Ne válaszd az egyszerűbb, könnyebbik utat.

Cél-zászlódat tűzd ki a legnagyobb csúcsra

Ne érd be kisebbel és ne cseréld púpra.

Ha ráeszmélsz mennyit ér a képességed

Önhited szárnya a csillagokig érhet.

A túlzottan szerény nem hibátlan ember

Mert mérése hibás önmagával szemben

Több van tebenned  mit magadról gondoltál

Többiből akarattal felszínre hozzál

Amiben hiszel – kedved, örömöd leled

Célodul tűzzed ki és küzdj érte tettel.

Elcsodálkozol majd hogy mire vagy képes

Ne add fel, inkább vívj meg az ellenszéllel.

Úgy tudtad mindig hogy kicsik közt a helyed

Meglásd  önbizalmad  majd naggyá tesz téged.

Fejedet ezután magasra emeled

Szíved, eszed helyén, méltóság is veled.

Iránytűdet soha ne téveszd szem elől

Mert életed útján ellenszél nem kerül

Haragos vihartól hamar menekülnél,

Ha kemény harcot ellene fel nem vennél

Szelíd, lágy szellővel kár volna birkózni

Dühös ellenszelet dicsőség legyőzni.

                                                                       Filo-csibi

A pénz beszél

A pénz beszél

Csacsog és fecseg, titkot nem tud tartani

Az Úr szemet huny, ősideje annak is

Fűnek és fának újságolja a sorsod

Rádcáfol untalan - hiába titkolod.

Az egész életedet nyomon követi

Ha tetszik ha nem, a szél szárnyán röpteti.

Árul és elárul, nem számít fegyelem

Uralma hatalmas erényen, szellemen

A gazdag - ha emberként nálad kevesebb

Barátságát fillérekkel csak kergeted

Dagadó pénztárcád felrepít az égbe

Az üres zsebeid ejtenek a földre.

Szerény ha csak kevés, gőgös ha nagyon sok

Bár megveted, hiányától gyomrod korog

Gazdát cserél hűtlenül, féltékeny leszel

Kihúzod magad, ha a markodba teszed.

Ne szolgáld, ne csókold királyi palástját

Csalárd bálványok az EMBERT is alázzák.

Lelkünk legszebb éke, ha őszintén szeret,

Amit pénz-istennel senki meg nem vehet.

Az opera-bálon legyen ő a portás

Járják tisztalelkű párok a palotást!

A korona helyett szolgáljon örömmel

Legyen annyi mint a csillag és a könnyem.

                                          Filo-csibi

Lüktető tavasz

Lüktető tavasz

Pacsírta-primadonna  tavaszt trillázza

Flóra istennő zöld ablakát kitárja

Életről dalol az ébredő természet

Rügyfakadását hallani az erdőnek.

Harsonás  illata gyöngyös gyöngyvirágnak

Orgona hangjára madarak cikáznak.

Ifjú fűszálak szellőre hajladoznak

Az apró rovarok izegnek-mozognak

Napisten földre leheli langymelegét

Azúrkék égbolt ruhája ünnepre-kész.

A nyájas holdvilágnak félszeg a bókja

Festőecset ezt csak mázolja, majmolja.

Teremtőnek hatalmas a bölcsessége:

Legyen az ember is a természet része

Tavasszal hangolja húrjait szívének!

Mert hidegtől megdermedt, szeretet-éhes

Szerelmet dobol az illatos levegő

Simítja párja haját az öregedő

Életöröm a bajokat mélyre ássa

Kíváncsi nap egyre hosszabban csodálja

Öltözik a parlag gyönyörű ruhába

Csörgedezik a patak, csillog hulláma

Szépítsd lelkedet, lüktessen az élettel!

Csordultig legyen zenével, szeretettel!

                          Filo-csibi

Mindig várunk, mindig vágyunk

                         Mindig várunk, mindig vágyunk

    

Mindig várunk valakire:

A gyermekre, a szülőre,

Társak egymás érkeztére,

Szerelmes a szerelmére

Várjuk babánk születését

Unokát, - az ő gyermekét.

Tündöklő  szép nap felkeljen

Nyugovóra este térjen

Természet ősszel pihenjen

Tavasszal meg ébredezzen.

Madarak csiviteljenek

Virágok színesedjenek.

Életünk a vágyakozás:

A boldogság érjen hozzánk

Bánat és baj mind elmúljon,

Fájó emlék eltávozzon.

Mennyországot földön leljük

Balszerencsét elkerüljük.

Tűz csillaga beragyogjon

Soha onnan ki ne hulljon

Könnyek örömtől folyjanak,

Vágyak valóssá váljanak

A szerelem látogasson

Örömélet rosszat váltson.

„Írástudók” bölcseljenek

Mindenütt „babért”  lépjenek.

Ne csak nyeljünk, harapjunk is

Legyen nekünk mosolyunk is.

Nyomornak csak híre legyen,

Erény győzzön a bűn felett!

Bámulom a Montblanc csúcsát

Dobban szívem Pannon halmán

Golden Gate a csodák hídja

Lánchíd a szívemet bírja.

Az óceán túl nagy nekem

Magyar a  kedvenc tengerem.

Szép országunk virágozzon

Szegénység  csak átutazzon

Fennülők népét  szeressék

„borostyánt”  hogy érdemeljék.

Minden magyarnak imája

                                               Gyönyörű édes hazája.                                  Filo-csibi

Csiszolatlan gyémánt

Csiszolatlan gyémánt

Világunkból csak a rosszat látja

Féltve őrzött lelkét kulcsra zárja

Egy parányi fény is kárt okozhat

Titkokat az bárhova szétszórhat.

Repül a madár száll az ég felé

Nem néz utána, inkább lefelé.

Fanyalog azon mi körülveszi

Öröme nincs, keserű  élte  is.

Nem érdekli jóhír, a kedvesség

Társaság, a humor és jókedély

Szivárványt fénytörésnek gondolja

Azt suttogják, hogy gyakran mogorva.

A szeretet elől szívét zárja

Ám a kedves lényt szívesen látja

Ha kifecsegné az érzelmeit

Reménytől rezgő kincse elveszik.

Míves szavad közvetlennek véli

Megijed tőle  -   ő ezt  nem kéri.

Vadrózsát is tüskék körítenek

Mézet adó méh csíphet tégedet

Ha kíváncsivá tett, nyisd ki lelkét

De óvatos légy, a fénytől még fél.

Kitartásodért jutalmat kaptál

Áfonya alatt édes a kaptár.

Napfényre vitted kőbezárt szívét

Vidámmá varázsoltad zord színét.

Szép rózsaligetre  fordítsd orcád

Igazgyönggyel ékes a mennyország.

Drágakő van mélyen -  szíved látja

Csiszolatlan, de csillog gyémántja.

                                                           Filo-csibi