Ha élne anyám

Ha élne anyám

Gyermek és kislány lehetnék

Nyafoghatnék, panaszkodnék

Mindenkire; a világra

Hidegre és napsugárra

A félelmet ha érezném

Az ölelését keresném

Megvédene a világtól

A világnak száz bajától

Tekintete megnyugtatna

Keze lágyan simogatna

Mint bölcsőben a kisgyerek

Anyja hangjára szendereg

Álmodnék a tündérekkel

Kelnék édes ébredéssel

Örömöm, bajom egyaránt

A lelkét mélyen fonnák át

Szeretne ő akárhogyan

Csillogással és  koldusan

Mennyországi szép oltalma

Angyal szárnyával suhanna

Árvalányhaj szeretetek

Övét együtt sem érnék fel

Hiányát a szél susogja

A valóság sokszorozza

Ezüst haját aranyszállá

Emlék szövi szivárvánnyá

Cudar világ, irigy világ

Mért nem tartod meg az anyát

Mindig vele kéne élni

Lelkével együtt elmenni.

                     Filo-csibi.

Különleges csillag vagy

Különleges csillag vagy

Éppolyan mint te vagy, nincs a nagyvilágon

Ha széltében és hosszában is bejárod.

Azonosak vagyunk egymással – csak egyben

Isten mindnyájunkat embernek teremtett.

Földről nézve a csillagok is hasonlók

Tűz-gyöngyként csillognak a sötét égbolton

Mint miriád szentjánosbogár – szikráznak,

Ám fényességük ragyogó vagy halványabb.

Ha nem szereted magad, mért szeretne más?

Lelked búsong vonzásod fájó hiányán.

Egyéniség vagy, a hited álljon ebben,

Az emberfiát kápráztasd el éneddel!

Büszkén álld a helyed, ha magad vagy a tét

Ne hidd el hogy kóró vagy , mit elhord a szél.

Más vagy mint a többi – tükrözze is szemed

Benn a lelkedben  tűz égjen - hamu helyett.

Nézd a virágot, fát, a viruló rétet

Gyönyörű pompával ajándékoz téged.

Nem válogatja – ki szegény, ki a gazdag

Szépségét, illatát kérés nélkül kaptad.

Hűséges ebed vigyázza mozdulatod

Palotában vagy kunyhóban van otthonod

Te vagy neki a világ legjobb barátja

Szeretetét, örömét neked kínálja.

Könnyekkel halványul szemed ragyogása

Mennydörgésben hangja csitul a madárnak.

Fekete éjet az aranyló nap váltja

Bujdosik a hold is, ha a hajnalt látja.

Földünkön az ember átutazó vendég

Színed maradjon felejthetetlen emlék.

Nem délibáb – tanuld meg szeretni magad!

Róma sem épülhetett fel egy nap alatt.

Szeresd, akikért híven rajong a lelked

De magadnak tartsd fenn a legelső helyet.

Különleges csillag vagy a fénylő égen

Kit csodálni, szeretni álomszép érdem.

Büszkeséged dicső uralkodó legyen,

Empátiád más iránt nagylelkű nemes.

Ha mosolyogsz, a világ is mosolyog rád

A lényed sugárzik, átölel boldogság.                               Filo-csibi

       

Tétova tél

Tétova tél:

Január a tél dele-közepe

Nincs itt hóember, hol van őkelme?

Nem hiányzik se sapka, se kabát

Az sem lenne nagy baj, ha eladnád

Suhan langymeleg szellő-fuvallat

A rügyek még ág-ágyban nyugszanak

A nap és kék ég most ablakot kitár

Kíváncsi rügyet napfürdőzi már.

Nyit az ibolya, szerény de bátor

Virágos kelyhe kacsint imádón

Gombvirág, kankalin ébredeznek

Hisznek csábos-hamis énekeknek.

Dolmányos varjú dolmányát nyitja

Melegtől odébbáll, aztán szidja

Károg a fán:  régesrég élek már

Lesz dermedt világ, ez itt még nem nyár!

Fehér virág hívogatva csábít

Fejét lehajtja, restelli: csak ámít.

Nézzél fel az égre szépen kérlek!

Igézőn szép vagy, mert ketten néznek.

Hópelyhecske száll a szempillámra

Esőcseppek helyébe, nem hibáznak.

Ez még a tél vagy már a kikelet?

Szíve az nő, hisz azt sem ismered.

                                                                                  Filo-csibi

Ünneplő szeretet

Ünneplő szeretet

Decemberben régen egy kisded született

Felnőve – életében sok-sok csodát tett

Isten fiaként mondott szónoklatokat

Ez zavarta Heródest és főpapokat

Megkínozták, kereszthalállal sújtották.

„Feltámadott” Ő, a halállal dacolván

Emiatt isteníti őt a fél világ

Születése napját ünnepelve imád.

Hogy nemhívőknek is „karácsonya” legyen

Rendeltetett: szeretet is ünnepeljen!

(Isten bocsá’) hívőnek jó én sem vagyok

Így a  szeretet ünneplőivel tartok.

A nagy hiba – úgy sejtem  -  csak bennem lehet

Csak tamáskodok, ezzel sem értek egyet:

Mért kell kijelölni napot szeretetnek?

Nem oktalan birka, amit vezethetnek!

Amíg ezeken töprengek és mélázok

Az ajtómon fiam és kincsem-virágom

Gyönyörű kis unokám lép be kedvesen

Mosoly mindkettő szemében, köszöntenek.

Tekintetükben érzem szeretetüket

Készültem én is, vártam a  jöttüket

(Naptár szerint ma van október elseje)

Ez a nap is  a szeretetnek ünnepe.

Unokám őszinte mosolyával biztat:

„Mama, ha megnövök, majd én meggyógyítlak”

Elhiszem neki, mert a szívére bízza.

„Nagyon finom” : dicséri főztömet fiam

Mindig megtalálja lelkemhez az utat.

Ha az út görbe, Ő megtalál egy újat.

Őrangyalként vigyáz  életemre  párom

Nekem a Szentháromság:  kicsi családom

Higgye el nekem boldog és boldogtalan

Parancsolatra szeretni sosem szabad

Ne hagyjad, hogy mások  erre  rábírjanak

Szabadnak születtünk, lelkünk is ugyanaz.

Minden nap öleld meg akiket te szeretsz

Karácsonyfa alá ezt kívánom neked

Isten hogy rendelje, felé száll az óhaj

                                               Szeretet-ünnep legyen minden áldott nap

                                                                                               Filo-csibi

Kései szerelem

Kései szerelem

Fák alatt, lombok közt oson a szerelem

Megérint – ah, dehogy – ki ő nem keresem

Nem hiszem el, pedig érzem a szívemen

Kérdezem:  lehet ez betegen, öregen?

Ismerős az érzés: sok évvel ezelőtt

Csillagom állása volt ilyen kedvező.

Nem várt, és nem remélt szerelem köszönt rám

Az örökkévaló kedves volt, öröm várt.

Sok volt amit elvett, vagy sosem fizetett,

Életem alkonyán  járt nekem a jótett.

Vivát Vivaldi, a „Négy évszak” boldogít,

Lángoló szerelmem még inkább mámorít.

Az esti homályban csapong az én lelkem

Netán a szerelembe vagyok  szerelmes?

Az állomáson szómat nem azok várták

Kik érzelmem sikolyát értik és hallják.

Mert felette volt értékem az átlagnál

Köröttem lévők ezt sohasem díjazták.

A kétszer kettő öt semmiképp nem lehet

Számolásnál  a korrigálás  kér helyet.

Édes-bús borzongás fut át a testemen

Remegő kezemen, bicegő léptemen

Milyen a  külleme tudni sem akarom

Örömöm, vígságom Őhozzá aratom.

Hangod vagy alakod, kezed vagy szép szemed

Ki tudja mi az mi vonz hozzád kedvesem

Reggel és éjszaka, bármikor, bármerre

Szüntelen Ő cikáz előttem, mellettem.

Utoljára nyílik virág a szívemen

Illatos, szépszínű, tán sárga, tán veres.

Simítom, becézem, vigyázok rá szépen

Sokáig kell, hogy illatozzon még nékem.

 A hidegtől egyszer mégis elhervadna,

Illatát, bársonyát szívemben otthagyja,

Szerelem ezer és millió csodáját

Viszem majd a csillagos ég balzsamán át.

                                          Filo - csibi

Áll a bál

Áll a bál

Javában áll a bál, bálozó élvezi

Libben a szoknya, cipő a taktust veri.

Hölgyek és urak csakúgy ropják a táncot

Búsuljon bolond, a jókedv égig hág most

A zenekar gyorsít, most jön a ropogós

Az arcfesték mázol, nem fest már csak csorog

Párok a másik párt lopva szemmel tartják

Nő a barna férfit, az meg szőke csalfát.

Andalítónál a párcserét kiáltják

Ez aztán a zsongás – örömmel betartják.

Szinglinek lelke dúdolja a keserűt

Konyakos pohártól  reméli  a derűt

Eltitkolt kedvese kapaszkodik másba,

Hogy egy táncra felkérje – hiába várja.

Mereng poharába, lelkét tűz égeti,

Ha bárki felkérné, magát nem kéreti.

Engem, ha kérdeznének, adnám írásba

Kihez húzza szíve, azzal menjen táncba

A párok hűsége állja ki a próbát

Ámor küldene nekik egy örömódát.

A nagy betűs ÉLET, ha majd a tust inti

A kedvesét találja meg minden szingli

Aranyhúron játsszák neki a muzsikát

Az vigye őt táncba, kit titokban imád.

   Filo-csibi

Teringettét!

                               Teringettét!

Üvegem nem nyílik, hiába feszítem

Cipzáram elakadt, húzom és fenyítem

Gombom és gomblyukam ellenem esküdtek

Se kezem se lábam parancsot nem tűrnek.

Bolondját járatja velem ivóvizem,

Táncol a pohárban, majd a földre libeg.

Nem találja helyét, makrancos a fűzőm

A sapkámat két kézzel egyfelé űzöm.

A kanalam őrködik, nehogy elhízzak

Fele levest tányérból kell hogy megigyam

Nem tiszteli  a rúzsom  limest a számon

Szekreterben a patinás rend csak álom.

Kezemben a porcelánok polkát járnak

Azt hiszik a frányák, hogy farsangi bál van.

Papucsaim lábamat nem is szívelik

Régesrég megromlott kapcsolatuk nekik.

Lekéstem :  futóversenyre nem jegyeztek

Ha ez nem hencegés, most sétálni megyek.

Jobb lábam teszem a bal elé: haladok

Hiúság miatt ütemet nem számolok.

Bal kezem a szívemhez mindig közelállt

Sminkelésem idején nógatni nem árt.

Oktalan tárgyakkal közelharcot vívok,

Csatát ha vesztek, fehér zászlóra írom.

Bizony nem piskóta szárny nélkül repdesni

Gyávának kell görbe tükörtől ijedni

A háborút tuti, hogy én nyerem majd meg

Mert mulatság csak nekem: sikerül vagy sem.

Látom, amit látok, fény van még szememben

A csúcson áll és egyedi minden ember

Homo sapiens nem hibátlan, de csodás

Atlaszunk is ilyen, sokszínű és pompás.

                                   Teringettét!            

                                                  Filo-csibi