Rövid az éjszaka

                                                                  

                                       Rövid az éjszaka

Befészkelt nyár heve, meleg a tornáca,
hosszan sétál a nap álmok rovására,
„hétágra” sütését nem kíséri hála,
elbújik az élő hűvösség árnyába;
aki feledékeny, pokolba kívánja,
eszét-vesztve futna tél-jeges világba.

Kívánságok sora soha nem ér véget,
hol óhajtjuk napot, hol pedig az éjet;
imádjuk tűzrózsát, mi nyárral érkezett,
a teremtőnk így hát nem sokat vétkezett!

Ég a szenvedélytől, az életörömtől
szerelmes ember a szíve gyönyörétől,
vágyakozásában láztól gyúl a lelke,
a lángok oltását takarja éj leple,
mert szerelem tűzét kéjjel kell oltani,
pásztorórák hosszán a hevét holtani;
epedő mámora izzik egyre-másra,
parazsa nem hamvad hajnal-hasadásra,
pirkadat permetez harmatos vízével,
mégsem huny szerelem, ha rövid az éjjel.

                  Filo-csibi

Fodor Miklós verse

                                                                      

Életünk ezernyi buborék

Életünk ezernyi buborék
mi a víz tetején pattan szét
minden nap egy újabb elveszik
s minden nap egy új születik
így fogy el életünk is lassan
míg az utolsó is elpattan
ott leszünk a halál küszöbén
Istenem adj egy percet még
mielőtt végleg elmennénk!

Lambrozett Éva verse

                                                                            
                                                                     

              Kiutak

Honnan és hová, merről és meddig
nézed a mindent, látod a semmit -
hol szemed fény'i titkukat metszik
ott Égben Földünk belénk születik.

Messze van az, mit elérhet kezed
hinnéd a jelent, mégsem értheted -
erőd hagyódva szerzel vélt sebet
későbben látod, sosem volt sebed.

Fátyol lep el sok útjelző táblát
homálynak vállán világol lámpád -
toporgó lábad csalódón hátrál...
hol van az Élet? kérded, kiszállnál.

Kun Magdolna verse

                                                                      

Pillangó

Minden pillangóban
anyám lelkét látom,
mely könnyharmatot ejt
minden szál virágon,
mert hiába keresi
azt a hervadozó egyet,
amitől a szíve
boldogsággal telt meg.

Szállj csak lepke, szállj,
minden szál virágra,
hadd higgyem,
hogy anyám lelkét
élet koronázza,
hadd higgyem, hogy halála,
csak egy fényes álom,
mely túltündökli magát
minden valóságon.

Átölel szerelem

                                                                   

       Átölel szerelem

Susognak lombok: szerelem ölel,
bársony ajkával a rózsa csókol,
tündököl mennybolt, a fénye bókol,
szikrázón csábos, mert az est közel.

Csobog a forrás, zeng a pacsirta
áldott életről dúdolgat éppen,
szíved rabolja, varázsol mézzel,
szerelmet hozza, szerelmed issza.

A szemeddel nézz, de lelkeddel láss,
érezd: világunk csodák csillaga,
epedve hív a virág illata,
a balzsama kéj – százszorszéppel várd!

Minden perc gyönyör – érintse ajkad,
meglásd és halld, ha sóhajt éned,
kövesd a mélyről jött szívverésed,
vágyéhtől lüktet majd minden szavad.

Kigyúlnak fények, csillag-miriád,
ragyogástól rezg gyönyör-hullámod,
óvjad, hisz illan a hableányod;
gyöngy-csipkés-hímes szerelem-virág!

              Filo-csibi

 

Fodor Miklós verse

                                                              

Édes kis Hazám

Másképp süt a Nap,
másképp ragyog a csillag,
ha itthon vagyok

Büszke hegycsúcsok,
rohanó kis patakok,
boldog itt vagyok

Nem kell a tenger,
sem végtelen óceán,
tomboló orkán

Itt élek s halok
édes kis Hazám, drága
szép Magyarország!

Lambrozett Éva verse

                                                                       

                                           Kései küldemény

Arany folyik a szádból, sugarában mosdom,
mindkét kezem és arcom beléje temetem -
beszélj még hozzám holnap is, édes Szerelem,
hogy erőre kapjon bennem porladó csontom.

Pillantok az ég felé, hol szállnak a sasok, s
közöttük repül szívem mennyek kapujáig -
hallom már tisztán, amint koccannak kupáik
az öröm-ünneplőknek, kikre a Nap ragyog.

Ahhoz az asztalhoz biz' kedvem támadt ülni,
abból a serlegből most innom muszáj volna -
bűvölj be Boldogság, tünékeny varázsodba,
e megkésett belépőt... maga Isten küldi.