Csiszolatlan gyémánt
Világunkból csak a rosszat látja,
Féltve őrzött lelkét kulcsra
zárja,
Egy parányi fény is kárt okozhat,
Titkokat az bárhova szétszórhat.
Repül a madár, száll az ég felé,
Nem néz utána, inkább lefelé.
Fanyalog azon, mi körülveszi,
Öröme nincs, keserű élte is.
Nem érdekli jóhír, a kedvesség,
Társaság, a humor és jókedély.
Szivárványt fénytörésnek
gondolja,
Azt suttogják, hogy gyakran
mogorva.
A szeretet elől szívét zárja,
Ám a kedves lényt szívesen látja,
Ha kifecsegné az érzelmeit,
Reménytől rezgő kincse elveszik.
Míves szavad közvetlennek véli,
Megijed tőle, ő ezt nem kéri.
Vadrózsát is tüskék körítenek,
Mézet adó méh csíphet tégedet.
Ha kíváncsivá tett, nyisd ki
lelkét,
De óvatos légy, a fénytől még
fél.
Kitartásodért jutalmat kaptál,
Áfonya alatt édes a kaptár.
Napfényre vitted kőbezárt szívét,
Vidámmá varázsoltad zord színét.
Szép rózsaligetre fordítsd orcád,
Igazgyönggyel ékes a mennyország,
Drágakő van mélyen, szíved látja,
Csiszolatlan, de csillog
gyémántja.
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése