Teringettét!
Üvegem nem nyílik, hiába
feszítem,
cipzáram elakadt, húzom és
fenyítem,
gombom és gomblyukam ellenem
esküdtek,
se kezem, se lábam parancsot nem
tűrnek.
Bolondját járatja velem ivóvizem,
táncol a pohárban, majd a földre
libben;
nem találja helyét, makrancos a
fűzőm,
a sapkámat két kézzel egyfelé
űzöm.
A kanalam őrködik, nehogy
elhízzak,
fele levest a tányérból kell,
hogy igyam,
nem tiszteli a rúzsom limest a számon,
szekreterben a patinás rend csak
álom.
Kezemben a porcelánok polkát
járnak,
azt hiszik a frányák, hogy
farsangi bál van,
papucsaim lábamat nem is szívelik,
régesrég megromlott kapcsolatuk
nekik.
Lekéstem: futóversenyre nem jegyeztek,
ha ez nem hencegés, most sétálni
megyek;
jobb lábam teszem a bal elé:
haladok,
hiúság miatt ütemet nem számolok.
Bal kezem a szívemhez mindig
közel állt,
sminkelésem
idején nógatni nem árt;
oktalan tárgyakkal közelharcot
vívok,
csatát, ha vesztek, fehér
zászlóra írom.
Bizony nem piskóta szárny nélkül
repdesni,
gyávának kell görbe tükörtől
ijedni;
a háborút tuti, hogy én nyerem
majd meg,
mert mulatság csak nekem:
sikerül vagy sem.
Teringettét!
Filo-csibi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése