VÁRJ RÁM!

                                                                               

                                            

              VÁRJ  RÁM!

Várj rám, ahol jártunk – a Gondolat útján,

Ábrándok tájain, az Álmok sétányán;

Érzelem tengerén vitorlát bontottunk,

jártuk a Világot -- boldogan hajóztunk!

Várjál, hol csapkodott villám és zivatar,
ám hittük: szerelmünk gyönyöre betakar,

szépséges szivárvány értette szívünket,

szalaggal kötözte a komor felhőket!

Várj reám – ott leszek csillagos ég alatt,
forró napsütésben és árnyas fák alatt;

kövesd a szívedet – mutatja az irányt
amíg engem szeretsz – bárhol jársz – megtalálsz!

                   Filo-csibi

2015-11-09.

 

Alexandr Szergejevics Puskin: ÉJJEL (Fordította: Kardos László)

                                                                                        
                                                                             

 Alexandr Szergejevics Puskin:  ÉJJEL

       (Fordította:  Kardos László)

                               Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
                           mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
                           Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
                           és zengő verseim - hömpölygő tarka ár,
                           a vágy patakjai - csobognak, tele véled.
                           Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
                           és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
                           szeretlek, kedvesem… tied vagyok… tied...

Petőfi Sándor: SALGÓ c. elbeszélő költeményéből: RÉSZLET

                                           
                                                                                                            

         Petőfi Sándor: SALGÓ c. elbeszélő költeményéből:  RÉSZLET

…………………………………….

„Örök rejtélyű érzés, szerelem!

Te nagy folyó, mely egyszer szemetet,

Máskor virágot hordasz vizeden,

S mind egy helyről: az emberek szívéből.

Oh szerelem, te végtelen óceán,

Melynek határát még nem látta senki,

S melynek le nem szállt fenekére senki.

Ott állsz te, óriások óriása,

Mesés nagyságban… hogyha nyúgoszol,

Meglátja széles tükörben magát a

Határtalan menny minden csillaga;

S ha háborogsz: fölszíneden csatáznak

Az alvilágnak minden szörnyei.

Mindenható erő vagy, szerelem!

Mindenható vagy… angyallá az embert,

Az angyalt ördöggé, az ördögöt

Emberré könnyen átváltoztatod…--„

…………………………………...

Ady Endre: JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA

                                                                           

Ady Endre: JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó drága szókat,

Jutalmazókat, csókolókat:

Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohasem lohadni,

Semmit se kérni, el se venni,

Nagy hűséggel mindent szeretni:

Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni.

Mégis víg hitet adni másnak,

Kísérő sírást a sírásnak:

Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,

Falni suttogó drága szókat,

Jutalmazókat, csókolókat:

Milyen jó volna jónak lenni.

  

Li Sang – jin: A NÉVTELEN KEDVESNEK /Fordította: Kosztolányi Dezső/

                                                                          

                                                                            

Li Sang – jin: A NÉVTELEN KEDVESNEK

/Fordította: Kosztolányi Dezső/

Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt,
    nincs semmi jel se fent, se lent,
tornyod körül csak a fakó

     késői holdsugár dereng.

Sírok teérted hangosan,
    de mégsem ébredsz a szobán,
kusza leveled olvasom,
    de a tintája halovány.

…Jégmadár-tollal ékített
    lámpádban kék a gyertyafény,
bagollyal hímzett függönyöd
    lágy illatot röpít felém.

De jaj, az Elvarázsolt Hegy
    kegyetlen és határtalan,
én itt vagyok, te messze túl,
    köztünk tízezer szikla van.

   

Rácsókolnám lelkem…

                                                                              

        Rácsókolnám lelkem…

Rácsókolnám lelkem a sárga rózsára,

szép zöld levelére, halvány virágára.

Mikor nyílik, sápadt -- ilyen az élete,
pompája is akár sárga falevele.

A szépsége mégis a mesés napsugár,
fénylik éjszakában a holdfény tányérján;
csillagok szikrázó-sárgálló tűzkövek,

beégnek lélekbe, mint a hű szerelmek!

Tearózsa illat aromás gyümölcsön,

vágyéhes szavakon szerelmes örömkönny;

hogyha valakitől ilyen rózsát kapok,

gyönyörrel ölelem, gyönyörében halok!

                           filo-csibi

2015. november 6.

AMI SZÉP VAN BENNEM…

                                                                              

      AMI SZÉP VAN BENNEM…

Hogy mondjam el néked szívem vallomását,
dalos madár hangja nem adná a mását,           

hűvös szellő szárnyán dideregne, fázna;

jobb, hogyha a szívet keresi meg párja!

A lelkem szépségét csokorba gyűjteném,

hervadt alkonyatban karjaidba tenném,

magadhoz ölelhesd, amit rejt a lelkem:
ezernyi virágom, szivárvány-szerelmem!

Ébred akkor tavasz ködös őszi esten,

szerelem-mámora tobzódik lelkedben;

hangos szó nélkül is megértesz majd engem,

ha neked adhatom, ami szép van bennem!

                        Filo-csibi

2015. november 6.