Alexandr Szergejevics Puskin: ÉJJEL
(Fordította: Kardos László)
Feléd suhan e hang, e sóvár röptű, gyöngéd,
mely átszegi az éj késő, fekete csöndjét.
Ágyam mellett borús, magános gyertyaszál
és zengő verseim - hömpölygő tarka ár,
a vágy patakjai - csobognak, tele véled.
Két szemed fényesen csillogja át az éjet,
és ide mosolyog, s egy hang susog-zizeg:
szeretlek, kedvesem… tied vagyok… tied...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése