Farkas Ilona: MILYEN JÓ...

   

Farkas Ilona:   Milyen jó…

Milyen jó, hogy a szív mélyre van bezárva,

ki nem hajol fölé – nem hallja, nem látja;

hogyha vérzik, sebzik – fátyollal takarja,

gyöngyvirág cseppjével fájdalmát itatja!

Milyen jó, hogy a szív tudja a szerepét,

várja az éj után új napnak ébredtét;

a rossz emlékeket elfújja a szellő,

csak a sötét zugban marad egy kis felhő!

Milyen jó, hogy a szív újra tud szeretni,

tudja, hogyan kell a kínokat feledni;

bezárja ajtaját, hogy ne fájjon jobban,

tágra nyitja majd, ha szerelem kopogtat!

                                             Filo-csibi

2016-06-07

Farkas Ilona: BENNEM ÉLT...

Farkas Ilona: Bennem élt…

Kérdeztem hegyeket, faggattam völgyeket,
kutattam érette az élet-éveket;
figyelmet keltettem, hangzottak szép szavak,

de fény helyett jöttek a sötét, nagy falak!

Észrevettem itt-ott nyíló virágokat,
láttam én tündöklést és fénytelent sokat;
mindegyre kerestem, mindegyre csak vártam:

„hol nincs, ott ne keress” – bölcs választ találtam!

Bíztam – hisz bennem él – vágyik majd napfényre,

eljön, hogy mutassa önmagát meg végre:

„itt vagyok, eljöttem – engemet álmodtál,

énértem epedtél, énhozzám vágyódtál!”

                                                                    filo.csibi

                                                        2016. június 6.

Farkas Ilona: VARÁZS SZÍN-KAVALKÁD

Farkas Ilona: Varázs szín-kavalkád

Varázs szín-kavalkád – ez a mi világunk,

számlálnánk napestig – végére nem járunk;

fehér-feketével jobban boldogulnánk,

életünk virágát könnyen szakítanánk!

Talán a kétségek adják az izgalmát,

az élet-sziporkát, a harc diadalmát;

küzdeni örömért, édes szerelemért

tarka virágú rét  – nem fekete-fehér!

Találd meg, mi tetszik a sokféle között,

nem csak a barnában, kékben vagy a zöld közt;

a szivárvány színe a lelkedben ragyog,

amilyennek érzed – olyan a Nap, a Hold!

Kik érintik lelked – szedd őket csokorba,

kedved leld mindükben – egymás után sorba’;

ám, aki szívedet lángokkal perzseli,

úgy öleld, hogy mást – már ne tudjon szeretni!

Filo-csibi

2016. június 5.

Farkas Ilona: SZERELMESEN...

        Farkas Ilona:  Szerelmesen…

Szebbek a nappalok, szebbek az éjszakák,

megcsillannak fények ködön és zúzmarán,

ingatag holnapon, a múltnak fátyolán:

szerelmesen

Melengetőbb a Nap, hűvösebb az árnyék,

szebbek a virágok, mesésebb a tájék,

míg csillagom ragyog, mindig csak itt járnék:

szerelmesen.

E földi mennyország addig kell énnekem,

amíg a szerelmed érzem a lelkemen,

nálam van a szíved, itt dobog énbennem:

szerelmesen.

             Filo-csibi

2016. június 4.

.

Farkas Ilona: ÁLOM VOLT

Farkas Ilona: Álom volt

Álom volt – messze jár -- elrepült, tovaszállt,
alig érte május utolsó hajnalát;
"holnapok", "örökké" – a semmibe vesztek,

a sok botlás után végül is – elestek!

Találhatsz Gyémántra – a legszebbre, jóra,
nem nyerhető másként – kell tenni a lóra;
ütközetek nélkül háborút nem nyerhetsz,
nyertes ütközetből is háborút veszthetsz!

Ha lobog a zászlód – örüljél, de hidd el,

megszerezni könnyebb, mint vigyázni kincsed:

az igaz szerelmet – sokszor mondják, írják,

de mézét istenek is csak ritkán isszák!

filo-csibi

2016. június 3.

Farkas Ilona: KEDVESNEK

Farkas Ilona:  Kedvesnek

Behunyom szemem - meséket szövök,
csókos-csodákat - özön-örömöt,
nem látlak-hallak - de érzem léted,
ahogy a rózsát nekem letéped;
szűnik a világ – bódult pillanat,
rózsa kelyhére örömkönny tapad!

Nyújtom a kezem – fognám a rózsát,
nem jut el hozzám – hullatja szirmát,
kereslek, szólnék – de már nem lellek,
hervatag rózsa – délibáb kedves;
köddé lett mámor – hamuvá lelkem,
nyitom a szemem – törlöm a könnyem!

Filo-csibi

2016. június 3.

Farkas Ilona: ÜZENET

Farkas Ilona: Üzenet

Az esőcseppekben könnyeidet látom,
fagy-dermedt jegekben hév-alélt világod,
erdő bodor lombja takarja fájdalmad,
a templom harangja elnémul miattad,
vihar gubbaszt a fán, villámlik és dörög,
szenvedésed hallván áradás hömpölyög;
látlak a hajnalban, bíborló fénybolyban,
csillogó harmatban, zord-felhős égboltban.

Üzensz a szellőtől, a sárga rózsától,
vadvirág mezőtől, pacsirta dalától,
szökőkút gyöngyétől, hajlongó faágtól,
szürkület ködétől, aranynap sugártól;
kikelet  zsongásból, május varázsából,
kávéd illatából, léted zavarából.

Sápad a fényköteg, ezüstkék Hold görnyed,
üzentél - én jöttem; érted sír a könnyem.

Filo-csibi

2016. június 2.