Farkas Ilona: GYÖNYÖRÖM

Farkas Ilona: Gyönyöröm

Ősz-sárga levelet borít a zúzmara,
rohangál a mord szél, mint vadász agara;
szürke lepel terül a hűlő vizekre,
didereg hajnalfény – dér őrli ízekre!

Világtalan világ – szépe-fénye-nincs köd,
nyomorítja lelket – bánatot-bút itt-köt!

Tépázta nyár tüzét a komor, rideg ősz,
elhalkult lángolás – csak párolog e gőz;
kéj és kín nyugszanak – a rózsák alszanak,
várják az új zsongást – új vággyal nyíljanak!

Felhők közti résen ezüstös holdsugár,

szépsége nyitja az érzelem kapuját;
vakító sugártól a szem is káprázik,

míg sejtelmes holdfény szív dallamán játszik!

Varázsos-ábrándos – reménylő örömöm,

érintsd meg lelkemet – te vagy a gyönyöröm!

Filo-csibi

2016. december 10.

HA LEHULLNA A FÉNYES NAP.../ Dal /

                                                            Ha lehullna a fényes nap...

                                                                          / Dal /

                                                                Zene: Dankó Pista

                                                                Szöveg: Pósa Lajos

 

                                                      Ha lehullna a fényes nap az égről,
                                                    Új nap lenne a galambom szeméből.
                                                       Beragyogná ezt az egész világot,
                                                         Kősziklán is fakasztana virágot!

                                                  Nézd csak rózsám, erdő, mező de sárga,
                                                       Tekints, tekints a hervadó virágra.
                                                     /:Majd meglátod, visszajön a kikelet,
                                                       Ha rám veted napsugaras szemedet.:/

ÚGY RAGYOGNAK A CSILLAGOK... / Dal /

                                                            Úgy ragyognak a csillagok...

                                                                                / Dal /


                                                 Úgy ragyognak a csillagok odafent az égen,
                                                 Mint ezernyi lótuszvirág a tó kék vízében.
                                                 Gondolatban nálad vagyok, elnézem az álmod,
                                                 Amikor a boldogságod álom útját járod!

                                                 Ez az álom kis galambom nem tart már sokáig,
                                                 Hisz előbb-utóbb minden álom valósággá válik;
                                                 Akkor lesz majd az igazi boldogságban részünk,
                                                 Amikor majd mint két gerle egy fészekben élünk!

Farkas Ilona: RABSÁG

Farkas Ilona: Rabság

Kagylóba zárva,

rideg világba,

fásul a lelke,
nincs fény-derű!

Sötét és szűkös,
a mélytől hűvös;
fájó magánya:

bús hegedű!

Egyetlen egyszer;
ha nem ezerszer:
szerelmet áhít,
gyönyör-nedűt!

Feljön a fényre,
mézédes szépre,

rab-zárját nyitja,
vágya hevül!

Szerelem kéje,
bármily nagy vétke,
űzi kedveshez,

lángol e tűz!

Csorogjon gyöngye,

szerelem-könnye:
érezze szíve

a fény-derűt!

Filo-csibi

2016. december 6.

A LEHULLÓ FALEVELET ...(Dal)

                                                    

      

A lehulló falevelet sodorja a szél is

Zene : Eisemann Mihály..
Szöveg : Id. Kalmár Tibor 

A lehulló falevelet sodorja a szél is.
Két kis árva levél vagyunk babám te is, én is.
S ha valahol, valamikor nagy-nagy vihar támad,
Csak az Isten tudja meddig maradhatok nálad.

Márpedig a vihar nálunk de gyakori vendég,
Egyszer téged is elvihet, ha én nem is mennék:
/:Vonj magadhoz szorosabban ölelj által rózsám,
Olyan vihar nincsen, ami visszasodor hozzám!:/

Farkas Ilona: SZERELEM - BOLDOGSÁG

Szerelem – Boldogság

Szerelem:

Féktelenül vidám – majd záporoz könnye,
nyugtalan, szertelen – pillangó a ködbe’;
rőtarany fellegek – mennydörgő kék egek,
habokon hánykódó tündöklő képzetek!

Kételyek emésztik – árny a bizonysága,
csodák fénye bújik szeme két sarkába;
szúró tövis rózsán – méze édes méreg,
repdeső gyönyöre a megsebzett lélek!

Boldogság:

Mikor harmat éri – kivirul a rózsa,
ölelő nászukból lesz a boldog óra;
nem fáj a szerelem, párját ha megleli,
a nappal fényözön – éj meg csillag-teli!

Nyár virul télen is – gyönyör-lakta Éden,
boldogság madara repdes fenn az égen;
a szerelem dele átragyog két lelket,
kik egymást szeretik – együtt a szerelmet!

Farkas Ilona: ÉRZÉS

Farkas Ilona: Érzés

Érzésünk nem kőszirt – és nem mozdulatlan,

változik tónusa – mindig, szakadatlan:

változnak ábrándok – a szárnyaló vágyak;

a percek szépsége – szenvedély vagy bánat;

mást jelent nyugvó nap – mást a hulló csillag,

ősz sárga levele – mást a rózsaillat!

Érezhetem egyszer:  még szebb a napnyugta,

a lehulló csillag – bánatomnak kútja;

a percek szépségét mennyeiként élem,

szerelem-szenvedély fonákját megértem;
rózsának illatát – ősz-sárga levelet
magamhoz ölelem – szeressék lelkemet!