Farkas Ilona: ÉDES FÁJDALOM

Farkas Ilona

 Édes fájdalom

Ki hallja meg és érzi át dalom,

hogy szerelem mily édes fájdalom:
a csillag-tűzben csepeg a méze,

Nap aranyában tán fanyar íze!

Ki tudja-látja – boldogság hol jár,
keserű könnyel telve a pohár;
marcangol hiány – a lelkem zokog,
kínoz távollét, hisz’ Rá gondolok!

Farkas Ilona: ÉJFÉNY

Farkas Ilona

 Éjfény

Vénül a fénye Nap sugarának.
földet az árnyék festi tele,
szőnyege szürke esti homálynak,
hollószín lesz a kékség ege!

Madár-fészkében elhallgat a nesz,
álmokat fúj az esti szellő,

bércen és réten is honol a csend,

éjfény világa némán feljő!

Szunnyad a rózsa, ma nem nyílik már,
hírnök illatát most hinti szét,

szép kelyhét zárja és álmodik tán,
vágyik hajnalban kinyitni még!

Fátylat terít a koromló éjjel,
csillagok Holddal a mécsesek,
magány bandukol csak a sötétben,
óvón vigyázza a fénysereg!

.

Farkas Ilona: SZERELEM-MADARAM

                                                                       
                                                         Farkas Ilona
                                                        Szerelem-madaram

Én-édes madaram – kedves kis csalogány,
szállj rá a vállamra, mert kedvem halovány.
Csivitelj fülembe gyöngyöző hangokat,
menny-hangon zengedezz édes-szép dalokat;
bújj ide keblemre, érezzem szívedet,
cirógass pelyheddel – színezd a kedvemet!

Én-édes madaram – lelkemnek öröme,
éjnek és nappalnak igéző gyönyöre;
szárnyalj fel magasra, repülj fel az égre,
csillagokat érints, ne nézz le a mélyre;
egeknek a fénye legyen tanúságod,
örüljön mind veled – lássa boldogságod!

Én-édes madaram – szenvedély-dalolóm,
  te láttál könnyezni magányos  alkonyon;
a boldogság nélkül mindenség oly sivár,
  te tudod: könnycseppem mért csorog és mi fáj;
       repülj kedvesemhez – gyöngy-szárnyú madaram,
        hozd hozzám szerelmét – szerelem-madaram!

Farkas Ilona: HOL A BOLDOGSÁG?

Farkas Ilona: Hol a boldogság

Különc madár a boldogság;

alig érint, rebben tovább,

elpárolog, mint a kámfor,

talán nem volt más, csak álom.

Esdekelve marasztalnád,

elillan, mint a sóhajtás;

mint téli nap hajnalfényben,

rózsa színe a sötétben,

hópehely, mit eső verdes,

bárányfelhő, mit szél kerget.

Mindhiába tömjénezed,

kolostorban sem rejtheted,

                                                            szépségével fény vetekszik,

                                                             helyén vákuum keletkezik.

Hogyha kicsi, dobszót hallat,

végtelenje  mélyen hallgat;

szivárványa gyémánt gyöngyben,

minden léte gyönyörökben.

Élvezd édes pillanatát,

harmatcseppje káprázatát!

Farkas Ilona: GÖRÖNGYÖK KÖZÖTT

Farkas Ilona: Göröngyök között

Csillan a gyémánt gyöngy a göröngyök között,

akár egy fénysugár bú felhői mögött;
gondviselés küldte – varázsos fényözön,
édes-szép szerelem – mennyei szív-öröm!

Komor, irigy felleg eltakarja néha,
sziszeg a hideg éj – szeretete léha;
vacog a szenvedély – hullámzik a gyönyör,

epedő lélekben tévelyeg az öröm!

Tündöklő gyémántnak szikrája is csodás,
tűz-csillag a fénye – érzelem-lobogás;

vigyázzad és óvjad a sötét felhőtől,
vihartól, fagy-jégtől – szív nélküli kőtől!

FarkasIlona: ÉRINTS MEG!

                                                        Farkas Ilona: Érints meg!

Gyengéd légy Kedves, mint a hajnalpír,
lágyan simogass – varázsolj engem,

csókjaid űzzék a kételyt, a kínt,
mi benned másé – rejtse – felejtsem!

Érintsd meg lelkem, érintsd meg szívem,
ne kelljen fájón fojtani vágyam;
ajándék tőlem: szerelem-hitem,

egész lényedet mindig imádjam!

Léten, álmon túl égjen szerelmed,
szenvedélyemet lángja érintse,
gyúljanak együtt, ha úgy szeretnek;
örök szerelem – két szív érezze!

Farkas Ilona: MÁMOR ÉS FÁJDALOM

Farkas Ilona: Mámor és Fájdalom

Úgy vacog mindenem, mint a nyár levele,
nem oka a zord tél zúzmarája, jege;
érzelem gyöngyözi, nedvezi szememet:
tavasz van, kikelet – szerelmi üzenet!

Beteg-e, szenved-e – hullik lelkem könnye,
vagy a szerelemnek csordogál a gyöngye;
belém bújt a búnak bűvös boldogsága,
a pokol tűzének édes-szép románca?

Miért fáj boldogság, miért sír szerelem,
talán a nagy öröm fájdalmas érzelem?
Nem cserél szerepet Mámor és Fájdalom,
gyönyör gyötrő gyöngyét könnyekbe áztatom!