2014. május 14., szerda

Nimfa

                                                                      Nimfa  
          

Ó, milyen mélyre süllyedtem,
könnyű erkölcsű nő lettem.
Beleestem poétákba,
kiknek se szeri, se száma.
Pető fiért égett lelkem;
szabadságért volt ő lelkes.
Arany az én nagy szerelmem
a …bárdokkal egyetemben.

Csókolom a Csokonait,
Vörösmartyt, Vajdát, Adyt.
Szerénységemre jellemző:
Juhász volt az egyik nagy Ő,
és Attila rex – a József,
- hogy a többit ne említsem -
elrabolták a szívemet,
nimfává tettek engemet.

Lélekbúvár poétáim
pengetik lantjuk húrjait.
Elbájolnak, varázsolnak,
rejtett cellákat felnyitnak.
Tűzisten lakik mindükben,
titkom olvassák szememben,
lelkükben  látnak engemet,
kétségtelen - szerelmesek.

Romlottságnak határt szabok,
nagyvilágba ritkán járok.
Néha elvisz  kalandvágyam,
hogy Jót ott is megtaláljam.
Csak elég szuflával győzzem,
hogy a gyors időt legyőzzem:
növesztek én majd szárnyakat,
mint a lova Pegazusnak.

A bölcs Platon kihirdette:
csodás a lélek szerelme.
A hideg után tűzrózsát kapsz,
porszemmé zúz és feltámaszt.
Fejfámra írás vésetik:
„költészet híve itt fekszik”.
S ha majd egyszer feltámadok,
tűzrózsáért élek, halok.

                         Filo-csibi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése