Fénypalota

         Fénypalota

Fény palotája a lelkem lelke,
pávatoll színű a kristály-terme,
a gyönggyel ékes gyönyörök ágya
árnyékát veti a Nap trónjára.

Benne rózsáim lángfényben élnek,
a tűzben nyílnak, a vágyban égnek.

Ám zápor ázza, vihar tépázza,
nyerítő villám, harag-hang rázza,
lelketlen lelkek, szellemek bolyha
ordas vicsorral,  karmokkal fonja.

Irigylő némber törné a zárját,
lopná a fényét, vinné az álmát.

Fény palotáját fényőrök óvják,
szerelem-szépség rózsáit szórják.

Öröm-virágok díszítsék kertjét,
önfeledt kacaj övezze kedvét,
soha ne legyen lidérces álma,
ölelje kéjjel boldogság árja!

                  Filo-csibi