Varázsgömb

      Varázsgömb

Akár a Földnek - gömb a formája,
világít benne a valóság-fáklya,
láttatni enged tündért és szörnyet,
a bércek ormát, ligetes völgyet,
vándor madarat, kóborló ebet,

jövő-vesztettet, korgó éheset.

Két lábon járó földi istenség
kerüli messze, ahol az ínség,
emberi száma annak van nála,
kinek nyakát sok arany cifrázza.

Látom a csábos holdsugár fényét,
pirkadó hajnal  bűvölő ékét,

végtelen vizek tengerkék színét,
a művészetek millió hívét,
szerelmi sóhaj mesés regéjét,
gyönyöréh vágyak halott reményét,
igazság-gazság fásult küzdelmét,
az életuntak csüggedt fémlelkét.

Látom a jövőt, látom  a múltat,
hordott a föld még vajha ily rútat?

Önzetlen  ég-föld kínálja szépét,
az ember ordas farkasok létét.

Lelkem nem áhít szörnnyel örömöt
töröm a gömböt, gyönggyel göröngyöt.

                      Filo-csibi