Angyal
Gyöngyöz az ég
boltján szivárvány derűje,
mámor tündér tava – szerelem nedűje;
bíborszín alkonyég gyönyörű rózsája,
szenvedély angyala – viruló virága!
mámor tündér tava – szerelem nedűje;
bíborszín alkonyég gyönyörű rózsája,
szenvedély angyala – viruló virága!
Ám jő lator felhő –
nem kíséri könyör,
zúgva árad bánat – cseppenként a gyönyör;
ködbe vész naparany – fonnyad az alkonyat,
árnyat hány a sötét – fuldoklik pirkadat!
zúgva árad bánat – cseppenként a gyönyör;
ködbe vész naparany – fonnyad az alkonyat,
árnyat hány a sötét – fuldoklik pirkadat!
Tintaéjű égen elsápad
a vén Hold,
lehűlő vizekbe kóróhamut szél hord;
a sűrű homályban reszketnek csillagok,
menekül szerelem, mint sastól galambok!
lehűlő vizekbe kóróhamut szél hord;
a sűrű homályban reszketnek csillagok,
menekül szerelem, mint sastól galambok!
Szenvedély angyala
nem ismer félelmet:
édes, forró csókkal űzi a felleget;
fájvirág lelkére harmat-fényt terelget,
fenyőtű-levéllel férceli szerelmet!
édes, forró csókkal űzi a felleget;
fájvirág lelkére harmat-fényt terelget,
fenyőtű-levéllel férceli szerelmet!
filo-csibi
2016. január 23.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése