2016. január 6., szerda

Te, csakis Te...



Te, csakis Te…

Tél-hideg, zúzmara, jeges szél dermeszt meg,
szeretet – úgy kellessz – melengesd lelkemet,
simogasd, becézgesd – suttogd, hogy szereted,
fény gyúljon tüzedtől – izzon a szeretet!

Tekintsen szívembe – olvassa, mit lát ott:
epedést, vágyódást – gyengédség-kívánót.
  A nagy mindenségből – te vagy, mi hiányzol:  
 kedvesem szerelme – mit a szívem gyászol!

Elalélt a szép táj – kóró lett a virág;
fehér hópaplanban didereg a világ;
a tűzrózsa helyett most jégvirág nyílik,
színtelen, szívtelen – a szirma sem díszlik!

Szerelem – vacogok – simulnék arcodhoz,
nélküled megfagyok – öleljél magadhoz;
  szeretnék szeretni gyöngyvirágos réten,
hozz új tavaszt, nyarat – vagy hunyjon ki létem!

Filo-csibi

2016. január 7.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése