Farkas Ilona: LÉLEK-NÁSZ

Farkas Ilona:  LÉLEK-NÁSZ

Ara haján csillog a holdsugár-fátyla,
fényből szőtt ruhája boldogság színárnya,

menyasszonyi csokra a szerelem-rózsa,
szerető hitvese Platón rajongója!

A két lélek násza gyönyör gyötrő gyöngye,
kéjtől gyúl a vére, mámortól hull könnye,
a szenvedély táncol – hallik nászmuzsika:

komédia mindez – vagy tán tragédia?!

Filo-csibi

2016. február 29.

Farkas Ilona: MAJD HOLNAP

Farkas Ilona: MAJD HOLNAP…

Fogynak a fények nappal és éjjel,
hömpölyög a csönd a szürkeséggel,
bölcs folyók folyvást csorognak, folynak,
ringatni Napot szép lesz a holnap.

A hajnal-csillag új reményt kelthet,
friss rügyek nyílnak, talán még szebbek,
derengve dúdol derű-dalt a dél,
bú és baj bújik, öröm hazatér.

Amíg van holnap, a vágyódás él,
boldog időknek gyönyörét ígér;
hittel akarni – hegyeket mozgat,
ki szívvel szeret – holnap kopogtat!

Filo-csibi

2016. február 27.

Farkas Ilona: TALÁLKOZÁS

Farkas Ilona: Találkozás

Találkoztam vele a napfény alkonyán,

neki is csillog már ezüst dér a haján,
az élet felhője sorvasztja kedélyét,
elapasztja csendben hitét és reményét!

Szívéhez a sok év nem kegyes mindmáig:
fájón szép szerelem oly nagyon hiányzik;
szeresse valaki – szenvedélyre vágyik,
boldogság ölelje, csókolja napjáig!

Ma egy szép fénysugár udvarolta lelkét,

hogy a zord felhőket együtt elkergessék;
alighogy résnyire nyitotta ajtaját,
félt a csalódástól – bezárta magányát!

Filo-csibi

2016. február 25.

Farkas Ilona : GYENGÉDEN...

Farkas Ilona: GYENGÉDEN…

Néznék a szemedbe, fognám a kezedet,
suttognék szerelmet – meséset, édeset;
a napsugár fényét lelkedbe ragyognám,
csillagok szikráját a szívedbe szórnám!

Simulnánk egymáshoz szerelem-szomjasan,
kortyolnánk italát – részegülnénk lassan;
ringatóznánk benne – minden mást feledve  --
a szerelem ízét, gyönyörét ölelve!

Tűzrózsa hevével fonna át két karom,
mézízű csókokkal testedet takarom;
szerelmem gyengéden magába zár téged,
mámor kéjvirága kinyílik tűzében!

Filo-csibi

2016. február 23.

Farkas Ilona: MÉDIA-MÁGUS

Farkas Ilona: MÉDIA-MÁGUS

Ó, Méd Birodalom – Óperzsa uralom,

média névadó – a leg-leg hatalom:
korunknak szülötte – varázsló ereje,
zsebeknek kegyeltje – szíveknek deleje!

Mint a mágnes – vonzza harmatlelkű ifjat,

kiben szuper-sztárok reménysége pirkad,
színpad mesés fénye – a dicsőség-csillag;
álmodja éjszakán, lelke erre virrad!

Bűvösek szavai – bódít ígérete,
a serdülő lányszív meghasad érette:
megoldja fűzőjét, szemérmes pártáját,
fényért, csillogásért ártatlan álságát!

Jó, ha a sikerben képesség is részes:

mágusnak pártoltja kissé tehetséges;
mert, hogyha kudarcban lészen része néki –

mágus-szeretőjét méltóbbra cseréli!

Filo-csibi

2016. február 22.

Farkas Ilona: MOSOLY

Mosoly

  

Elképesztő a mosoly karátja,

a gyémántja a sziklákat vágja,

nyílik tőle a zord monstrumkapu,

melyet fétisként reteszelt a bú.

A páncélt öltött borús léleknek

kőabroncsai szanaszét esnek,

örömsodronyt fon azok helyébe,

zsinórozza a lélek kedélye.

Jókedv-sugárral ébreszt pirkadat,

nyugvó bíbora derűt hívogat,

az éji tüzes fények bókolnak,

csillagszemeik mind udvarolnak.

Nézd meg, lásd meg a mosoly-világot,

Faunnak tetsző örömvirágot:

lelkedből árad színes szivárvány,

a tűnő szépre kincsként vigyázzál!

Filo-csibi

2016. február 20.

Farkas Ilona: ÁLDOTT KÉPZELET

Áldott képzelet

Áldott vagy képzelet, áldott vagy szerelem,

csodássá teszed a nappalom, éjjelem;

jártamban-keltemben kísérsz, mint az árnyék,

benned van gyönyöröm – örökké imádnék!

Ragyogsz a hajnalban, lemenő napfényben,

zajos nap hosszában, csendhangú estében,

mosolyogsz virágból, madarak dalából,

a reggeli kávém csábos illatából!

Hallom a hangodat, látom a léptedet,

rám nézel, szólsz hozzám, fogod a kezemet,

átölelsz gyengéden – csókjaid végtelen;

maradj még képzelet, ölelj még szerelem!

Filo-csibi

2016. február 18.

Farkas Ilona: VIHAR

VIHAR

Rémisztő haraggal dörög az egekbe,

villámló kardjával belevág mindenbe,

dühöng, mint az ordas – támad és kegyetlen;
a madár fészkében bújik meg ijedten!

Nappali éj kerget aranyló napábrát,

sötétre festi az ég azúr palástját,

megnyílik a felhő, zúdul csatornája,

leszakad a zápor viharos tornáca!

……..

Máglya-rózsán éled a szerelem heve,
a remény és kétség közt lebeg a hite:

a játszi pillangó – mi repked szél szárnyán,
olyan lesz holnapra, mint hétfejű sárkány!

Féltően vigyázd e törékeny szépséget,

ne hulljon könny-zápor – tarts távol kétséget,

óvd meg a vihartól, mennydörgő villámtól,

ne kelljen félnie éles csatabárdtól!

Filo-csibi

2016. február 16.

Farkas Ilona: VÁRJ RÁM!

VÁRJ  RÁM!

Várj rám, ahol jártunk – a Gondolat útján,

Ábrándok tájain, az Álmok sétányán;

Érzelem tengerén vitorlát bontottunk,

jártuk a Világot -- boldogan hajóztunk!

Várjál, hol csapkodott villám és zivatar,
ám hittük: szerelmünk gyönyöre betakar,

szépséges szivárvány értette szívünket,

szalaggal kötözte a komor felhőket!

Várj reám – ott leszek csillagos ég alatt,
forró napsütésben és árnyas fák alatt;

kövesd a szívedet – mutatja az irányt
amíg engem szeretsz – bárhol jársz – megtalálsz!

Filo-csibi

2016. február 14.

Farkas Ilona : EL NEM CSÓKOLT CSÓKOK

El nem csókolt csókok

El nem csókolt csókok, át nem élt szerelmek
nem égetik szájat, csak a fájó lelket;
gyönyör-könnyek helyett bánat-könnyek hullnak,
a büszkeség miatt mind befelé folynak!

Epedő szemeket sohasem láthatja,
szenvedély-remegést nem vágyhat az ajka;
az eltévedt szava sem talál magára,
olyan messze esett szerelem határa!

Ha szerelem izzik, feledteti rosszat,
hiszen a boldogság gyógyít és ápolgat;
bár a cudar világ nem hagyja szeretni,

édes, szép szerelmet nem enged temetni!

                             Filo-csibi

2016. február 13.

Walter István: VARIÁCIÓK VERSRE

                                                Variációk versre

  

Tavaszt ígérő alkonyat van

Én Rád gondolok szüntelen

S valami lángolás, úgy érzem

Lobot vet újra szívemen

Lehet, hogy más szebben leírná,,

Üsse kő én nem kesergek

Írok inkább, azért is írok

Egy akármilyen kis verset.

Ez ósdi forma, ócska rímek

Talán nem bántják füledet

Ha mégis, akkor nézd el nékem,

Hisz tiszta szívből született

Mert ma oly érzelmes az este

Valami feléd űz, kerget

S arra biztat, hogy mégis írjak

Csak egy egyszerűcske verset.

Elfelejtem, hogy nagyra nőttem

S tavaszom hervadóra vált

Fejem felett sötét felhőben

Sok rossz madár – rossz óra  - szállt.

Hogy néha rút időket éltem

Elfelejtek minden percet

Ami azt sugallná, hogy írjak

Egy bánatos és bús verset.

Elfelejtem miattad azt is

Mint ostromoltam másokat

Nem adnám én mindért cserébe

Egyetlen pillantásodat.

Bár még titokban járok hozzád,

mellékutcán. Szívem reszket

Míg veled csillagokat nézek

Suttogok egy gyöngéd verset.

A szívemet jól megziláltad

Míg „összecsendült két pohár”

Fürkészőn a szemem szemedre

És szám a szádra rátalált

Szelíden fénylik, mégis éget

Bogár-szemed, ha rám nevet

nem csoda hát, hogyha most írok

Andalító kedves verset.

Vörösmarty Mihály: ÁBRÁND

Vörösmarty Mihály/ 1800 – 1855 /:  ÁBRÁND

 

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért.

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltűrném villám s vész haragját,
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért

.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kő,
Ott élnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedő,
Szerelmedért
.

Szerelmedért
Eltépett lelkemet
Istentől újra visszakérném,
Dicsőbb erénnyel ékesíteném,
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért.

Farkas Ilona: HOGYAN MONDJAM EL?

Hogyan mondjam el ?

Ó, hogyan mondjam el, mit hanggal nem merek,
mert annak hallatán a lelkem megremeg;
arcomon tűz gyullad, gyöngyöz a homlokom,
minek a keserét, méz-terhét hordozom.

Ha szólalna ajkam – ó, minek nevezzem
fantom szenvedélyem – képzelet-szerelmem,
mit a vak-remény szőtt és szívembe fércelt,
gyöngy éke hímezett – aranyszál tetézett!

Áldás ez meg átok – álomtündér tava,
fáklya futó fénye – tűző nyárnak hava,

holdsugár hűvöse – hulló hajnal-csillag!

Ám habon táncoló gyémánt gyűrű csillan:

ábrándos szerelmet örömkönny pásztázza,
napsugár-fényözön szememet káprázza;
földi menny kapuja a szárnyát kitárja:
álomszép valóság gyönyörét kínálja!

Filo-csibi

2016. február7.

Walter István: ESKÜVÉS

Walter István: ESKÜVÉS

Fejemet egy kedves gondolat

ringatja tétován;

oly szép volt, ahova betértünk,

a nagytemplom zugán.

A bőbeszédű hallgatásban

hatalmadba estem,

s az esküvést nagy áhítattal

súgtam veled csendben.

Ujjaidon át a szeretet

szívemig is hatott,

s ugyanazon a lélek-körön

szívedig eljutott.

S izzón, mint forró szellemünk,

számmal szádhoz értem;

esküdtünk, hogy mindig így lesz:

Isten úgy segéljen!

Égő ígéret, közös jövő

mit szívembe rejtek,

a fájdalom éle kicsorbul,

ha érzem azt a percet.

Oly szép volt, hogy az Isten is

már könnyezni kezdett,

persze mi balgán azt hittük,

hogy csak esőcseppek.

SZép Ernő: ADD A KEZED...

Szép Ernő  (1884 – 1953) :  ADD A KEZED…

Add a kezed, mert beborúlt,

Add a kezed, mert fú a szél,

Add a kezed, mert este lesz.

Add a kezed, mert reszketek,

Add a kezed, mert szédülök,

Add a kezed összeesek.

Add a kezed, mert álmodok,

Add a kezed, mert itt vagyok,

Add a kezed, mert meghalok.

Farkas Ilona: ÉN-ÉDES MADARAM

Én-édes madaram

  

Én-édes madaram – kedves kis csalogány,
szállj rá a vállamra, mert kedvem halovány.

Csivitelj fülembe szerelmes szavakat,
menny-hangon zengedezz édes-szép dalokat;
bújj ide keblemre, érezzem szívedet,
cirógass pelyheddel – öleld át lelkemet!

                                                                                                                                                  
Én-édes madaram – lelkemnek öröme,

éjnek és nappalnak igéző gyönyöre;
szárnyalj fel magasra, repülj fel az égre,
csillagokat érints, ne nézz le a mélyre;
egeknek a fénye legyen bizonyságod,
örüljön mind veled – lássa boldogságod!

Én-édes madaram – szenvedély-dalolóm,

te láttad könnyeim magányos  hajnalon;

a boldogság nélkül az élet oly sivár,

te tudod, hogy lelkem miért sír, kiért fáj;

repülj kedvesemhez – én-édes madaram,
hozd hozzám szerelmét – szerelem-madaram!

Filo-csibi

2016. február 4.

Kölcsey Ferenc: MINDEN ÓRÁM... / RÉSZLET /

Kölcsey Ferenc  (1790 – 1838) : MINDEN ÓRÁM…
  /RÉSZLET/

„Minden órám csüggesztő magányom
Néma csendén búnak szentelem,
Rajtad elmém, ah, törődve hányom
S könyim árját issza kebelem.
Merre, merre tüntök hű szerelmek,
Melyek láncolátok szívemet?
Ha fogjátok forró szenvedelmek
Elborítni lángként éltemet?”

Farkas Ilona: SIVATAG VIRÁGA

Farkas Ilona

SIVATAG VIRÁGA

Perzsel a napmeleg – nincs hajnali harmat,
rég nem hullott eső – nincs enyhe fuvallat;
a homok-dűnékről szél hord rá homokot,
sivatag virága nem olthat már szomjot!

Érzi, hogy nincs tovább – elhervadt az élet:
ékét a forró nap kóró-éjjé éget!

Összeszedi immár parányi erejét,
átöleli lelkét – szívének  gyötrelmét:

képzeli hajtását – a frissítő szellőt,
kifeslő bimbóit – esőt hozó felhőt!

Álmában megkondul az egek harangja,
bimbóit, hajtását vízfüggöny takarja!

Filo-csibi

2016. február 2.